A sakkos körökben jól ismert Terbe-lányok (WIM Terbe Julianna és ikertestvére, WFM Terbe Zsuzsanna) közül Juliannával beszélgettünk a múltról, jelenről és a terveiről.
Hogyan kezdődött a sakkozás?
Van egy bátyánk, ő tanult az iskolában sakkozni, és mi mindig azt csináltuk az ikertesómmal, amit Peti (Terbe Péter). Sokakkal ellentétben mi nem a szülők, hanem a bátyánk hatására kezdtük el ezt a sportot. A szüleink nem is tudnak igazából sakkozni. Apukánk mindig megtanult egy fejezetet, aztán azt megtanította nekünk. Vidéken nőttünk fel, Kunmadarason, és szerencsére volt ott egy matektanár (Böszörményi Sándor), aki nagyon régóta sakkedzéssel foglalkozott. Ő vett minket a szárnyai alá. Vele kezdtünk el komolyabban sakkozni. Később Mészáros Gyula is nagyon sokat járt hozzánk, sűrűn edzettünk vele, illetve volt egy-két helyi sakkozó is, akiktől tanultunk. Igazán komolyan viszont -15 éves korunktól- Radnai Ádám foglalkozott velünk. A menedzseri munkát is ő látta el, így kerültünk később kapcsolatba Bánusz Tamással, és további erős nagymesterekkel is edzettünk, köztük GM Horváth Csabával, Czebe Attilával, Aczél Gergellyel, Pintér Józseffel. Azokban az években, amikor az MTK-ban játszottunk, sokat foglalkozott velünk Kállai Gábor és Szabolcsi János is.
Testvéreknél is előfordul a rivalizálás, vajon nálatok, mint ikreknél ez fokozottabban jelentkezett-e?
Nem, igazából nem. Pszichológiai értelemben nem sikerült megoldanunk a dolgot, mert amikor együtt játszottunk versenyen, akkor sosem sikerült mindkettőnknek csúcsteljesítményt nyújtania. Csupán a 18 éves diákolimpián valósult meg, hogy nagyon kijött a lépés és elsők- másodikok lettünk, addig mindig vagy első-harmadik, vagy az egyik megnyerte, a másik hátul végzett. Megbeszéltük a remit általában, nagyon ritka volt, hogy le kellett játszanunk egymás ellen a partit.
Tehát örültetek egymás sikerének?
Igen, éppen ez volt a jó, hogy megtehettük, hogy ha valamelyikünknek rosszul ment, akkor legalább örülhetett annak, hogy a másik talán nyerni fog. Onnantól már tényleg nem tudtunk a saját versenyünkre koncentrálni, csak arra, hogy a másikunk nyerjen.
Miként alakultak az iskolás évek?
Általános iskolába jártunk nyolcadikig vidéken, utána Debrecen volt a legközelebbi nagyváros, ahová elmehettünk tanulni, és odajártunk egy évig a Debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumba, ahol kollégisták voltunk. Ez nagyon jó volt, mert 4,9- 4,8 volt a tanulmányi átlagunk, ami egy nagyon erős iskolában, emelt szintű matematikát tanulva különösen szép eredménynek minősült. Sajnos, nem nagyon lehetett megoldani ebben az intézményben, hogy versenyekre járjunk. Éppen akkor hívtak minket az U20-as bajnokságba és nem tehettük meg, hogy az iskolából hiányozgassunk heteket-két heteket. Ezért felmentünk Budapestre, és magántanulók lettünk először a Könyves Kálmán Gimnáziumban, majd másik két évben pedig a pesterzsébeti Baptista Sportiskolába jártunk szintén magántanulóként. Itt nemcsak megengedték, hogy magántanulók legyünk, hanem támogatták is.
Mi történt a gimnázium után?
Elkezdtem a Testnevelési Egyetemen a szakedzői szakot, de akkor bekerültem a válogatottba, és úgy éreztem, hogy erre most még sincs időm, mert dolgoznom is kellett mellette, így végül nem fejeztem be. Most szeretném folytatni.
Miként befolyásolta a gyermekkorodat a sakk? Érzed-e, hogy emiatt lemaradtál valamiről?
Amikor a Fazekasba jártam, akkor úgy éreztem, hogy nem érti meg a többi gyerek, hogy mi kéthetente hiányzunk a suliból, vagy a kollégisták, hogy mi miért kelünk fel fél 6-kor, hogy még edzünk az iskola előtt. Éreztem, hogy nem olyan könnyű azt az életet élni, mint egy átlagos gyereknek, de aztán bekerültünk a sportiskolába, ahol mindenki olyan volt, mint mi. Szóval igen, nyilván lemaradunk sok dologról, de cserébe viszont sok mindent tanultunk, amit más nem.
Térjünk át a jelenre. Augusztusban lesz az olimpia. Mit gondolsz, sikerül bekerülnöd a válogatottba?
Most volt az életemben egy komolyabb változás, és először ezen szeretnék túl lenni, de az a célom, hogy benne legyen a válogatottban. A válogatott keretben benne vagyok, és szeretném elérni, hogy a következő olimpián tudjak majd játszani. Megvan a versenyzési tervem, összeállítottam év végén, és természetesen cél az olimpiai csapat.
Többször hallani azt a véleményt, hogy a magyarok túl vannak pontozva itthon, és ha kimennek külföldre, akkor veszítik az Élő-pontokat. Mi erről a véleményed?
Nem a magyarok vannak túlpontozva, hanem a külföldiek vannak alulpontozva. Ha megnézzük Romániát, vagy más európai országot, ott ugyanaz az értékszám és ugyanazt teljesítik, mint Magyarországon. A probléma azokkal szokott lenni, akiknek nincs annyi lehetőségük versenyezni (pl. amikor vannak az indiaiak, vagy más ázsiaiak), mert évente van náluk 2-3 verseny, és ott is mindig csak egymással játszanak, így nehezebben tudnak Élő-pontot nyerni. Amikor aztán elmennek egy olyan helyre, ahol rengeteg partit játszanak, vagy hetente játszanak egy versenyen, ott tudnak sok Élő-pontot szerezni. Magyarországra eleve sok külföldi jön, úgyhogy tőlük is lehet Élő-pontot nyerni, de ez fordítva is igaz. Azoknak mindig alacsony az értékszámuk, akik egymás ellen játszanak. Mert az rendben van, hogy fejlődnek, és egymástól tudnak pontokat elvenni, de nincsen frissítés. Úgyhogy szerintem matematikailag emiatt van az, hogy sok külföldinek relatíve alacsony az értékszáma.
Miben különbözik a női sakk a férfi sakktól?
Mindenképpen más a női sakk, mint a férfi sakk. Sokan mondják, hogy könnyebb, kevesebbet kell tenni, és ezért kevésbé is van megbecsülve, viszont szerintem a női sakkba kell sokkal többet beletenni, és abban sokkal több a pszichológia is. Ha értékszámokat nézünk, akkor a női sakk szakmailag nagyon felkészült. Ha elmegyünk egy olimpiára, és játszunk egy 2220-assal, akkor annak biztos, hogy 2600-as vagy 2700-as edzője van, így szakmailag nagyon előrehaladott, és lehet, hogy értékszámilag nem tudjuk ugyanazt teljesíteni, mint a férfiak, mert a nőknek más az agya, mint a férfiaknak, viszont úgy gondolom, hogy a nők majdhogynem több munkát tesznek bele, mint a férfiak. Más sportnál is van különbség: ha a focit nézzük, ott is, pl. a női foci ugyanúgy nincs megbecsülve, mint a férfi foci, pedig ugyanannyit edzenek, mint ők, csak nem tudnak olyan gyorsan futni, mert a testfelépítésük más.
Miért van ilyen kevés nő, mi lehet az oka? Már a gyerekeknél, az ifi-sakkban is ez látszik.
Felnőttkorra azt tudom mondani, hogy ha nincsenek megbecsülve, akkor valami más bevételi forrást kell keresniük, ha jön egy gyerek, akkor pedig azzal kell foglalkozni. Gyerekkorban én sem tudom, mi lehet az oka, de meg tudom erősíteni, hogy kevesebben vannak a lányok. Érdekes, mert én is szoktam edzéseket tartani, és amikor odamegyek egy iskolába, volt olyan, hogy a csoportban sokkal több volt a lány, mint a fiú, de aztán mégis elfogytak valamiért. Szerintem inkább attól függ ez, hogy hogyan reklámozzuk az egészet. A fiúknak nagyobb sikerélményük szokott lenni már fiatal korban is, mert ők kicsit erősebbek, mint a lányok, és érthető, hogy elmegy a kedve egy harmadikos lánynak, ha egy fiatalabb fiú megveri.
Milyen korú gyerekekkel foglalkozol?
Van egy sakkiskolánk (Polihisztor Akadémia), ami nem teljesen sakkiskola, sok mindennel, és rengeteg gyerekkel foglalkozunk. Nekem sokféle tanítványom van: gyengébb, komolyabb és idősebb, felnőtt tanítványunk egyaránt. Minden korosztállyal foglalkozunk. Nagyon szeretnénk elérni, hogy az óvodás kisfiú is el tudjon majd menni a korosztályos bajnokságra.
Melyek az ideális körülmények ahhoz, hogy egy gyerek sikeres sakkozó legyen?
Nagyon fontos, hogy az illető szeressen sakkozni, és szorgalmas legyen, mert hiába van rengeteg edzése, ha ő nem tesz bele otthoni munkát, akkor nem tudja elérni azt az eredményt, amit szeretne. Továbbá sajnos már az is nagyon meghatározó szempont, hogy a szülők mennyit tudnak és akarnak beletenni a gyerek fejlődésébe anyagilag, és idő szempontjából is. Fontos még az iskola hozzáállása is, mennyire engedi, hogy elmenjen a gyerek egy versenyre több napra. Természetesen a tehetség is fontos, de meghatározóbb az, szerintem, hogy szorgalmas legyen, és meglegyenek a lehetőségek arra, hogy mindent megkapjon a sakkozásához. Manapság az a baj, hogy már nagyon nagy a konkurencia. Most már szinte mindenhol van sakk, és mindenki sakkozik.
Hány verseny az ideális egy gyerek számára? Mitől függhet ez?
Szerintem egyénfüggő, de én azt javaslom, hogy minél több versenyre menjen el, mert abból lehet a legtöbbet tanulni, hogyha versenyzünk illetve a nyomás pszichés elviselése szempontjából is fontos. Ha egymás után elmegy három versenyre úgy, hogy két nap van a versenyek között, akkor az egy olyan terhelést biztosít a gyerek vagy egy versenyző számára, amit majd egy komoly versenyen átélhet. Utána természetesen kell a regeneráció, nem szabad túlhajtani, ezt jól ki kell találni és megtervezni, pont úgy, ahogyan mindegyik más sportban: van edzés, verseny és regeneráció.
Mit tennél másként a sakkozással kapcsolatban? Van-e valami, amit megbántál,vagy másként csinálnál?
Nem voltak lehetőségeim, így aztán nagyon nem is csinálhatnám másként. Nagyon fontosnak tartom, hogy bármennyire is azt mondják, hogy Élő-ponttemető, de mindenképpen ki kell menni külföldre versenyezni, és korosztályos versenyeken indulni. Az egy olyan tapasztalat, hogy ha később elmész egy EB-re, VB-re vagy olimpiára, ott muszáj, hogy lélekben, tudásban, állóképességben teljesen ott legyél, mert különben nem tudod kezelni a helyzetet. Ha nem vagy erre felkészülve, akkor túlizgulhatod és emiatt alul teljesítesz. Nekem nem nagyon volt lehetőségem, én csak 16 évesen voltam kint először a korosztályos EB-n, és úgy gondolom, hogy ha fiatalabban is ki tudtam volna menni, akkor talán jobb eredményeket tudtam volna elérni.
Köszönjük az interjút, sok sikert kívánunk!