“Egy jó csapat komoly megtartó erő” – Interjú Pergel Lászlóval, a Szombathelyi MÁV Haladás VSE szakosztályának vezetőjével

Pergel László beavatott minket, hogy milyen rendszer alapján van felépítve náluk a sakkoktatás a Szombathelyi MÁV Haladás Vasutas Sportegyesület szakosztályában.

Hogyan működik nálatok a sakk oktatás?

Nálunk úgy épül fel a rendszer, hogy van egy nagy egyesületünk, a Haladás VSE, és van egy társegyesületünk, a Szombathelyi Sportközpont és Sportiskola Nonprofit Kft. A gyerekekkel olyan elképzelésben kezdtünk el foglalkozni, hogy először az iskolai szakkörök keretében sakkozunk a kicsikkel. Összesen hat iskolában tartunk szakköröket, és onnan próbáljuk meg a gyerekeket becsábítani az egyesületi sakkedzésre. A sportiskolában most már 12 éves korig (a korábbi 14 év korhatárt nemrégen módosítottuk) tanulnak a tanítványaink, és utána kerülnek át a Haladáshoz. Ha a gyerek hamarabb, gyorsabban fejlődik, akkor nyilván korábban is megtörténhet ez a váltás, ezért láthatunk a Haladásban is játszani fiatalokat az NB II-ben, mert már elértek egy bizonyos szintet.

A sportiskolában tanítványainkkal részt veszünk a Vas Megyei Sakk Csapatbajnokság II. osztályában, illetve a Megye I-esben is játszunk. A Haladás magasabb osztályokban NB I-ben a HVSE-Infraplan I., NB I/B-ben a HVSE-Infraplan II.és NB II-ben HVSE-Infraplan III. csapatokkal képviselteti magát. Úgy tudom, mi vagyunk az egész országban az egyetlen egyesület, akik mindhárom legmagasabban rangsorolt bajnokságban elindulnak csapataikkal. Az NB II-ben szereplés célja, hogy a gyerekeket elkezdjük versenyeztetni a bajnokságban, igyekszünk nekik minél több játéklehetőséget adni.

Így építettük fel a rendszerünket. Úgy gondoljuk ez jól működik, még akkor is, ha néha vannak nehézségek. Úgy vélem, hogy mindig vannak jól sakkozó, tehetséges gyerekek, akikkel jönnek is az eredmények és ez jó, de miután jön a 18 éves kor, az nagy vízválasztó az egyetemi elfoglaltságok miatt. Mindig örülünk, ha a fiatalok még az egyetemi éveik alatt is fontosnak tartják a csapatot és visszajönnek játszani, jelenleg is van 3 friss egyetemistánk, akik nemrég még az ificsapatunk húzóemberei voltak. (Czupor Attila, Szukics Ádám, Ugróczky Péter). Eredményesség szempontjából az a megfigyelésem, hogy egyesületi szinten 4-5 évente vannak hullámvölgyek. Ennek az okát még nem sikerült kiderítenem, de lehet, hogy az edzők összepontosítanak jobban egy-egy sikeresebb korosztályra és közben egy picit háttérbe szorulnak a kevésbé sikeres gyermekek. Ezen próbálunk változtatni.

Az edzőknek sem mindig könnyű, mert hát ők is emberek. Vannak saját gyerekeik, családjuk, kívánságaik, amiket azért nem könnyű mindig maradéktalanul teljesíteni, de igyekszünk, hogy nekik is sikerüljön mindig elmenni a tanítványokkal versenyekre. Nem olyan egyszerű összeegyeztetni ezeket a dolgokat. A lelkesedést is nehéz évről-évre fenntartani. Éppen ezért próbálunk mindig új edzőket is bevonni. Fiatal edzőket kellene jobban megmozgatni, de az egyetem mellett ők nem nagyon tudnak besegíteni.

Az iskolákba kezdő gyerekekkel foglalkozunk a legtöbben. Sajnos az állami intézményekbe csak délután 4 óra után tudunk bemenni edzést tartani, így nehéz beosztani, hogy minden iskolába odaérjünk.

Hány edzővel dolgoztok?

Az iskolai foglalkozásokba résztvevő edzőink Borhy Szilárd, Németh Miklós, Ruck Tamás,  Takács András, és jómagam. Az iskolákból próbáljuk a gyerekeket egyesületi edzésekre is becsábítani, itt a sportiskola keretei között Babos Zsolt foglalkozik a legkisebbekkel. A nagyobbak és jobbak kerülnek át Ruck Tamáshoz és hozzám. A legmagasabb szintre eljutott fiatalokkal Kiss Attila foglalkozik egyéni edzés keretében. Attila tart még ezenfelül két egyesületi csoportos edzést is, egyet a kisebbeknek, egyet pedig a felnőtt csapatnak.

Gömböcz Zsófinak és Borhy Marcinak is Attila az edzője. Marcival naponta készülnek, van, hogy naponta kétszer is. Marci a Nagy Lajos Gimnáziumba jár, és amikor dupla testnevelés óra van, akkor kihasználja az időt, és megy Attilához edzeni. Marci esetében fontos, hogy apukája tudja vinni a versenyekre, hiszen szülői háttér nélkül a sakk komoly szinten nem működik. Minden sakkozó gyerek számára az egyik legfontosabb tényező a szülői háttér.

Vannak-e finanszírozási gondjai egy ilyen nagy és sikeres egyesületnek?

Nálunk sincs kolbászból a kerítés, de van egy központi költségvetésünk, ez alapozza meg a működést. Két nagy támogatónk van: a városi önkormányzat és a főszponzorunk, amelynek a nevét is viselik csapataink, az Infraplan. Hatalmas segítség az egyesületnek ez a két támogató. AZ NB II. éves szinten minimális összegből gazdálkodik, itt nem pénzért játszanak az emberek, hanem szeretetből, ezúton is nagy köszönet nekik. Az NB I/B és NB I-es csapat nyilván már nagyobb anyagi áldozatokat kíván, de próbáljuk ezt megoldani, reméljük továbbra is sikerül.

Milyen céljaitok vannak erre az évre utánpótlás és magasabb szinten?

Igyekszünk igazodni az új ifi szabályokhoz. Az utánpótlásban iskolai szinten heti két csoportos edzése van a gyerekeknek. Sokan eljárnak ide, szívesen csinálják, de nehéz velük haladni. Akkor lesz a gyerek tudásából valami, ha sikerül őket az egyesületi edzésekre is „becsábítani”. Elmegyünk versenyekre, és ezek az élmények inspirálják őket arra, hogy elkezdjenek komolyabban dolgozni. Jelenleg 120 gyerek mozog az iskolai oktatási kereteken belül. Az egyesületben nagyságrendileg 35-40 gyerek sakkozik.

NB I-ben most egész jók vagyunk. Már felcsillant a remény az éremszerzésre egy ilyen jó kezdés után, eddig négy meccset nyertünk az ötből.

Miként értékeled a tavalyi szereplését a csapatnak?

Tavalyi hatodik helyen végeztünk,  ami teljesen megfelelő eredmény. Idén is ez volt a terv, hiszen, ha a  csapaterősségeket nézzük, akkor 4-8. hely között lehetett számítani. Ez volt a terv, de szerencsére eddig jobban alakultak a dolgok.

Külföldi játékosok a magyar bajnokságban: mi erről a véleményed?

Érdekes kérdés mindig az idegenlégiósok szabályozása. Az a furcsa helyzet van, hogy az idegenlégiósok általában olcsóbbak, mint a magyar játékosok. A csapatoknak gazdaságosabb őket alkalmazni, mint magyarokat. Most, az új  szabályozás szerint 3 külföldi játékos játszhat minden fordulóban. A szlovákiai magyarok is idegenlégiósnak számítanak, ami nem tett jót nekünk, eddig ők magyarként játszhattak. Az új vezetés megváltoztatta ezt a szabályt. Nem tudom, mi lenne a legjobb szabályozás, de úgy gondolom, hogy a külföldiek a magyar nemzeti bajnokságban színesítik a csapatokat ez vitathatatlan és jót tesz a hazaiaknak is, mert tudnak erős külföldi nagymesterekkel is játszani. Nálunk is vannak külföldi élsakkozók, nagyon szeretjük őket, mert egytől-egyig intelligensek, rendesek és megbízható játékosok. Sokan nagyon régóta erősítik csapatunkat.

Kiket említenél, akik nálatok kezdtek, és azóta is komolyan sakkoznak?

Rapport Richárd még mindig nálunk sakkozik, a Kőbánya elleni meccset be tudta sűríteni a versenyprogramjába. Nem egyszerű őt bevarázsolni, de most sokat segített nekünk, és úgy gondolom, az ő jelenléte minden játékosunknak erőt adott. A gyerekeknek pedig élményt. Remélem, az olimpiára is „befér” majd a csapatba. Ha már az olimpikonoknál járunk, nálunk játszik két zseniális olimpikon: Lakos Nikoletta, aki már nagyon sok olimpián vett részt és mindig számíthatott rá a válogatott, valamint az „oroszverő” Ruck Róbert. De nagy örömünkre a válogatott kerettag Héra Imre is nálunk van, aki nagyon precíz és nagy segítség az NB-s meccsekre való felkészülésben. Szerencsére, olyan ambíciózus játékosaink is vannak, mint Németh Miklós, aki remélhetőleg hamarosan megszerzi a nagymesteri címet. A leghihetetlenebb játékosunk Dr. Kovács Gábor, aki a Haladás NB I-es tagsága alatt (amelynek ez a 26. versenyszezonja) a 276 mérkőzésből mind a 276 mérkőzésen a csapat rendelkezésére állt. (Bevallom őszintén egyszer majdnem kimaradt, mert azt hittem  szóltam neki, hogy duplafordulós meccs lesz Pesten, de gyanús volt, hogy 5 perccel a parti előtt nem volt még ott. Odaért.)

Nyolc éve vagy a szakosztály vezetője. Véleményed szerint milyen motivációval lehet megtartani a sakkozókat? Könnyebb-e most ezt megtenni, mint amikor elvállaltad ezt a posztot?

Sokkal nehezebb, mint régebben! A nagyon sok TAO-támogatott sportágaknak „köszönhetően” nehezebb becsábítani a gyerekeket. Bár az utóbbi időben mintha többen lennénk az iskolai sakkoktatásban, de utána nehéz a megtartás. Járni kell edzésekre, versenyekre, ráadásul ott van még ezer más sportág, így nagyon nehéz megtartani a sakk mellett őket, de igyekszünk.

Mi motiválhatná őket a maradásban?

Ha van egy jó csapat, én úgy gondolom, az komoly megtartó erő. Az utánpótlás egyesületeknél a jó közösség a fontos, a jó hangulat kell, hogy meglegyen, és talán ez a kulcs a megmaradáshoz.

Hogyan látod a magyar sakk helyzetét?

Szerintem nem állunk olyan rosszul, mint ahogyan az sokszor le van festve. Nem vagyunk olyan nagy ország, hogy hatalmas pénzek menjenek ebbe a sportba. A többi országban hatalmas támogatás van, és sokkal több gyerek jön tőlük felfelé. Amióta megváltozott, hogy nemcsak a bajnokok, hanem bárki mehet a világversenyekre, azóta természetesen nálunk nehezebben jönnek az eredmények.

Az én időmben minden országból egy gyerek volt csak világversenyen. Nem lehetett ott 20 orosz, meg 30 kínai. Tulajdonképpen ez az egész verseny-lebonyolítás már egy nyílt versenytípussá vált. Bízom benne, hogy sikerül majd az új vezetésnek olyan rendszert kialakítani, ami talán megmozdítja, és előrelendíti sakkozásunkat.

Saját gyermekeid is sakkoznak?

Nehéz nekik, hisz sakkozók a szüleik, úgyhogy ezt nem tudják elkerülni. Bence 7 éves és már sakkozgat, Lellén is játszott. Nagy öröm volt számára a mostani hét, hisz tudott játszani Ricsivel. Próbálom a játszmáit távolról figyelni, mert azt hiszem, hogy az egyikünknek se tenne jót, ha én edzeném. Panka 3 éves, a bábukat ismeri és „sakkozik” is, fő fegyvere a söprés a sakktáblán. Legalábbis egyelőre!