Bálint Péter osztrák színekben versenyző magyar kisfiú, aki 2105 Élő-ponttal jelenleg a világranglista 6. helyét foglalja el a korosztályában. Ebben a korban ilyen sok Élő-ponttal az elmúlt 10 évben egyetlen magyar versenyző sem rendelkezett. Édesanyjával, Varga Magdolnával beszélgettünk.
Mikor vetted észre, hogy Peti kicsit más, mint a kortársai?
Petiről hamar kiderült, hogy egészen különleges képességekkel rendelkező kisember. 4 évesen például már a navigációs készülékem volt. Másodszorra indultunk az autista testvérével egy terápiára Parndorfból Bécsbe egy körülbelül 1 órás útra, amikor Peti úgy elnavigált, hogy még a sávváltásokra is előre figyelmeztetett. Ráadásul azon az úton, amelyiken az első alkalommal visszafelé jöttünk, mert szerinte az odafelé is gyorsabb. És igaza volt!
Milyen érdeklődési köre volt Petinek kiskorában?
Mindig minden érdekelte, ez a mai napig is így van. Egyszer, amikor még nagyon kiskorában, egy hétig kellett otthon maradnia betegen, vettem neki egy vastag foglalkoztató könyvet, hogy majd azzal ellesz abban az időszakban, de ő addig nem állt fel mellőle, amíg be nem fejezte. Egyik nap délután kapta meg, és másnap délelőttre készen volt a megoldásokkal, folyamatosan oldotta meg a feladatokat, és amíg csinálta, addig csak enni állt fel. Mindenben ilyen.
Hogyan telik egy átlagos napja Petinek?
Sokat ül autóban, szerencsés esetben 40 perc alatt érünk oda az iskolába, de ez lehet másfél óra is a forgalomtól függően. A napjából így elmegy 2-3 óra az utazással. Nem magántanuló, nem is akarjuk, hogy az legyen, egyelőre legalábbis semmiképpen sem. Peti nagyon szeret társaságban lenni. Már egy órakor is hazavihetném az iskolából, de azért nem teszem, mert 2 és 3 óra között mennek ki a többiekkel az udvarra játszani, és onnan nem akarom elvinni. A többi gyerek 3-4 között tanul, mi ezidő alatt utazunk. Otthon a leckét 15-20 perc alatt elvégzi, majd utána korán vacsorázik, ezután sakkozik, olvas és megy aludni.
Miként került kapcsolatba a sportolással?
Az első élménye a focizással alakult ki és ez a szenvedély azóta is kíséri. Játszott a csapatban egy török kisfiú, Ali, ő rúgta a meccseken a gólokat és a mi fiúnk száguldott minden gól után elsőként vissza az ellenfél kapujától, extázisban, vitorlázva az örömhírrel. Kezdetben ügyetlen volt a mozgása, egy évvel később viszont már a legtechnikásabb játékosnak tartotta az edzője. Peti egyre többször valósította meg azt a pályán, amit éppen az edzésen tanultak.
Így működött ez nála kezdetektől fogva a sakkban is. A játék öröme és az ellenfél tisztelete fogta meg először. Eközben sosem érdekelte, hogy ki nyer, vagy a fociban ki lövi a gólokat. Ez a sport iránti szeretet és a fanatikus elszántság vitte előre a tudás felhalmozásában.
Kétszer láttam pár másodpercig könnyeket a szemében – mindkétszer ő hibázott. Az egyik ilyen lépésen az országos aranyérme múlott.
Miként került kapcsolatba a sakkal? Családon belül van múltja ennek a sportnak?
A sakknak nincsen, de a matematikus hajlamot bizonyára az édesapjától örökölte. A családban szeret mindenki sakkozni a nagyszülők között is, de senki nem versenyszerűen. A nagymama ötlete volt a sakk amikor Péteren 6 éves kora körül, már látszott, hogy sok minden leköti. Rettenetesen jó a memóriája. Kezdetben aggódtam, hogy ennyit olvas, próbáltam is megakadályozni ebben, de aztán azt hallottam, hogy különbözőek a gyerekek ebben, és ha nem a szülő kényszeríti rá, hogy ezt csinálja, hanem magától akarja, akkor ebben ne gátoljuk.
6. születésnapjára kapott egy sakktáblát és egy csoportos tanfolyamot, heti egy órát. Így kezdődött. A tanfolyamot tartó Reinhold Achs fedezte fel és indította el őt, Reinhold tanítványa volt a 2019-es U16 blitz világbajnok: Dominik Horvath és a rapidban Európa-bajnok, valamint világbajnoki ezüst- és bronzérmes Florian Mesarost is. Reinhold azóta is edzője és barátja Petinek.
Ugyanannak az évnek a végén, 2016 decemberében ment el az első alkalommal versenyezni, Győrbe, az I. Mobilis Amatőr Openre. Aztán jött a karácsony és 14 edzés ajándékba, a szünet minden napjára egy óra. Két héttel később, január 8-án a II. Mobilis Amatőr Opent holtversenyben megnyerte. Szabó Zsolt leigazolta a Szimultánhoz, később a Széchenyi SE csapatába, amelynek ma is tagja. Ausztriában szülőfalujában, Parndorfban és vendégjátékosként Bécsben Hietzingben játszik.
Hogyan jutott el idáig, milyen előzményei vannak annak, hogy jelenleg a hatodik a korosztályában a világranglistán?
Természetesen szó sem lehetett arról, hogy a korábbi edzés-ritmus folytatódjék, heti kettő órát tudtunk megfizetni és ez a mai napig így van, de elkezdődött egy olyan életmód, amelynek a sakk is szerves része lett. Egymás után 8 országos versenyen felkerült a dobogóra, a legtetejére is. 2018-ban, 8 évesen, Siegfried Baumegger nemzetközi mester meghívta a válogatottba. Ez hatalmas öröm volt. Azóta kap heti két plusz órát az osztrák sakkszövetségtől is, a legtöbb komoly kis sakkozó azonban naponta edz annyit, amennyit Peti éveken keresztül egy hét alatt edzett.
2018 novemberében erősen mutatkozott be a világbajnokságon, leginkább két partin múlott, hogy nem került az első tízbe. Nem ismert nyitásokban másodpercre kicentizte az időt az első 40 lépéshez, majd amikor a bónuszidőben felszusszant, a 41. illetve a 44. lépésben rontott. Így járt nyert állásban, például a legjobb orosz ellen. Ez a verseny fontos mérföldkő volt, egy újabb megerősítés abban, hogy Petinek van keresnivalója ebben a sportban.
A családban azonban 2019 januárjában változások történtek és Peti félévig nem edzett, csak versenyzett. Aztán újabb félévig már edzett, de csak keveset. Más volt a fontos ekkor, vidámkodás és sok együtt töltött idő. A régi tűz 2019 novemberében tért vissza. Onnantól 3 hónap alatt 400 Élő-ponttal erősödött meg és 2105 Élő-ponttal felkerült korosztálya világranglistájának 5. helyére klasszikus sakkban.
Mennyit edz jelenleg, milyen az edzésrendje?
2020 januárja óta heti két órában Ján Markoš nagymesterrel is edz. Jan olyan polihisztor, akikből mára nagyon kevés van. Különböző témájú könyvek szerzője, evangélikus teológus, tanít az egyetemen, a szlovák közélet fontos szereplője és mindemellett kiválóan ért a gyerekekhez.
Milyen tanuló az iskolában Peti?
Kitűnő tanuló, nem fordult még elő olyan, hogy valami nehézséget okozott volna neki, ráadásul anélkül, hogy a kisujját megmozdította volna érte. Amikor egy hetet hiányzott az iskolából, akkor sem kapta meg a leckét, azt mondta a tanárnéni, hogy amíg a többiek dolgoznak, addig egy óra alatt simán bepótolja a heti anyagot, ezért nem volt erre szükség.
Peti 10 éves, most még rengeteg ideje jut a sakkra. Az iskola 4 évében nem volt jelesnél rosszabb jegye, de az is csak nagyon ritkán fordult elő, hogy valahol pontot veszített. Háromszor javasolták, hogy ugorjon évfolyamot, de nem éltünk vele, mert fontosnak tartjuk, hogy sokáig maradhasson kisgyerek.
A Nemzetközi Kenguru Matematikaversenyt a legtöbb diák megírja Ausztriában, Peti minden évben a legjobbak között szerepel, tavaly országos ötödik lett. Falja a könyveket, érdekli, hogy mi és hogyan történt és történik a világban, az élet minden területén. Mégis, aki személyesen ismeri, pontosan tudja, hogy nem egy szobatudós alkat. Tele van élettel, imádja a társaságot, fontos neki a barátság, ha valami elromlik, megjavítja, segít főzni vagy éppen virágot ültetni.
Bár még nagyon fiatal ez a kisember, de van-e már most olyan elképzelés, hogy Petiből sakkozó lesz?
Nincsen, az a fontos, hogy értékes és elégedett ember legyen, azzal foglalkozzon, amiben tehetséges és amivel hasznossá tudja tenni magát. Mi pedig majd mindig megyünk utána és próbáljuk segíteni őt. Peti kitartó gyerek és nagyon érdekli a sakk, jelenleg el sem tudja képzelni az életét nélküle. Mindemellett erős benne a versenyszellem, valószínű mindez segíti ebben a sportban, ahol egyszerre van jelen a tudás és a versenyhelyzet adta kihívás.
A sakk nemcsak sport, hanem játék is. Véleményed szerint elsősorban játszik vagy inkább versenyzik a kisfiad?
Fura dolog, mert ez az örömforrása: a játék és a versenyzés együtt, de az sem töri le, ha nem nyer. Kezdetektől fogva az erősebbekkel játszott szívesen. Nem azért megy el megméretni magát, hogy nyerjen.
Hogyan élitek meg szülőként, családként, hogy ilyen tehetséges gyermeketek van?
Az az időszak, amikor Petit vártuk, a legnehezebb időszaka volt az életünknek. Autista testvére akkor esett át a 3 éves koruk környékén jelentkező regresszión, akkor tudtuk meg, hogy az addig csak különlegesnek hitt gyermekünk sohasem lesz képes egy önálló felnőtt életre. Dráma, szomorúság és mindenek előtt aggodalom jegyében telt el a 9 hónap. Aztán megérkezett Peti és az első pillanattól fogva öntötte magából a derűt és valami hatalmas pozitív erőt – amitől szépen lassan megnyugodtunk és ez az örömünk tart a mai napig.
