“Már nem a saját eredményeim az elsődlegesek” – Beszélgetés Balogh Csabával

Balogh Csaba ,nemzetközi nagymester, 2003-2016 között a korosztályos és felnőtt válogatottakban többek között együtt küzdött a sikerekért Polgár Judittal, Rapport Richárddal, Almási Zoltánnal, Lékó Péterrel, Berkes Ferenccel, Bánusz Tamással, Gledura Benjaminnal, Erdős Viktorral, Papp Gáborral, Antal Gergellyel, Ruck Róberttel, Gyimesi Zoltánnal. 2014-ben megkoronázva a pályafutását a sakkolimpián a csapattal és a második táblán is ezüstérmet szerzett. A múltról és a jövőről beszélgettünk vele.

2014-ben és 2015-ben szenzációsan játszottál a világversenyeken, majd 2016-ban egy halványabb szereplés után elfordultál a versenyzéstől. Ez tudatos döntés volt?

A profi sakkozás minden szempontból teljes embert kíván, amikor ezt űztem, akkor évi 150 napot külföldön versenyeztem, a maradék időben meg különféle edzéseken vagy táborokon kellett részt vennem. Emellett már nem jutott időm másra, és ezen változtatni akartam. Ezt követően egyéni versenyen már nem indultam. Nem kiégésről volt szó, folytathattam volna, sőt most is úgy gondolom, hogy még most sem lenne késő visszatérni, de nem akartam és nem akarom minden időmet erre áldozni. A döntésem meghozatalakor már régóta gondolkodtam azon, hogyan lehetne más dolgokkal foglalkozni, így aztán kiépítettem különböző vállalkozásokat és befektetéseket, amelyekhez már jó kapcsolataim voltak és azóta is inkább ezekkel foglalkozom. Nincsen külön polgári foglalkozásom, nekem ezek jelentik a megélhetést.

Dr. Csaba Árpád külön is kiemelte Ajkán, hogy meglepte a visszatérésed. Mi volt ennek az oka? Ez egy különleges alkalom volt, vagy ezután több hazai megmérettetésen is találkozhatunk veled?

Ezt pontosan én sem tudom, mert még magam sem döntöttem el, hogy hogyan legyen. Igazából most azért indultam, mert a pandémia következményeként a vállalkozásaim is megtorpantak és időm is több volt. Néztem az online versenyeket, és arra gondoltam, talán nem ártana egy kicsit sakkoznom. Az ajkai verseny ráadásul nem is klasszikus partikból állt, amelyeken sokkal nehezebb lett volna visszatérnem. A gyorsított játékidejű rapid partikra könnyebb volt felpörögnöm. Régen is ezt a műfajt szerettem legjobban és ebben is voltam talán a legerősebb. Mindemellett nagy volt a kihagyásom, rapid partit is utoljára öt évvel ezelőtt játszottam. Ennyi kihagyás után nem volt magammal szemben elvárásom, én is kíváncsi voltam, hogyan alakulnak majd itt az események.

2017-2018 között szövetségi kapitány voltál. Kerestük a nyomát, hogy miért szűnt meg ez a megbízatásod, de nem találtuk. Mi történt pontosan?

2017-ben nagyon jól játszottunk az Európa-bajnokságon, ahol végül ötödik lett a csapat. Ez nagyon peches szereplés volt, mert a hetedik forduló előtt még az első helyen álltunk, és a csapatban mindenki nagyon jól játszott. Végül a csapat minden tagjának 2700 feletti performance értéke volt, amire addig még nem volt példa, de ez akkor mégis csupán az 5. helyet jelentette nekünk. Szerintem, az egyéni teljesítmények alapján simán érmet érdemeltünk volna. Rá egy évre az olimpián, Berkes Fecó nagyon jól játszott, de mindenki más formán kívül teljesített. Próbálkoztunk több dologgal, de semmi nem akart összejönni. Már a verseny előtt voltak különböző tényezők, amelyek visszavetettek minket. A szövetséggel voltak akkoriban gondunk, és ez a hangulatra is rányomta a bélyegét. Az olimpia kezdete előtt egy héttel az is megfordult a fejünkben, hogy lemondjuk a szereplést. A verseny után az új elnökség egyes tagjai nem akarták, hogy továbbra is én töltsem be ezt a posztot, és ezt az szándékukat végig is vitték.

Most is ismét szövetségi kapitányi gondokkal küzd a válogatott. Szerinted milyen tulajdonságú kapitány kellene erre a posztra? Esetleg rád nem gondoltak?

Nem tudok róla, hogy azóta, mint lehetőség szóba kerültem volna. Persze, ha megkeresnének, akkor nem zárkóznék el egy beszélgetés elől. Az a baj, hogy a szövetségi kapitányi posztra elég karakteres személyek jöhetnének szóba, de pont emiatt a szintén karakteres topjátékosok valószínűleg nehezebben fogadnák el a választott döntéseit. Az sem biztos, hogy van olyan személy, akit mindenki elfogadna. Ez nem olyan, mint a fociban, ahol a szövetségi kapitány kijelöli a keretet és akkor azt mindenki tudomásul veszi, hanem nálunk a legjobb játékosok a csapat kijelölése után is mondhatják, hogy ebben az összeállításban nem kívánnak asztalhoz ülni. Fontos, hogy a legerősebb csapat üljön le. Márpedig, ha az egyik éljátékosunk azt mondja, hogy adott kapitány esetén nem játszik, akkor ennek következményeként egy másik játékos mondhatja azt, hogy mivel így már nem a legerősebb a csapat, akkor számára sincs értelme a válogatottal tartani. Hirtelen kialakulhat az a helyzet, hogy a legjobbjaink sorra döntenek az otthon maradás mellett. Én annak idején azért is voltam jó lehetőség, mert a játékos múltamnak köszönhetően mindenkivel baráti viszonyom volt, így jobban elfogadták a döntéseimet és a személyemet. Külföldi kapitányról régóta vannak kósza hírek, de szerintem ő sem oldaná meg ezt a problémát. Az, hogy a legjobbak üljenek le egy csapatba, szerintem, esélytelen. Még azt is kétlem, hogy csak egyikük távolmaradásával megoldható lenne a csapatösszeállítás.
Fontos, hogy a kapitány megtalálja a hangot a játékosokkal. Nagy a feszültség egy olimpián, mindenkivel személyre szabott stílusában kell beszélni, nem lehet ugyanazt mondani egyiküknek, mint a másikuknak. Van, amitől valaki megnyugszik, másikuk pedig felrobban.

Milyen a viszonyod azokkal, akikkel egymás mellett küzdöttetek a válogatottakban?

A hazai élmezőnnyel nagyon jó a kapcsolatom, ezért is kellemetlen számomra játszanom ellenük. Ha nem döntetlenek ezek a partik, akkor mindenképpen rossz érzés marad bennem. Ráadásul azóta néhányukkal már együtt is dolgozom. Valószínűleg én kezelem ezt a dolgot rosszul, mert a sakktáblán nem szabadna, hogy legyen barátság, csak a partin kívül.
Ajkán az utolsó fordulóban Berkes Fecóval egymással játszottunk. Bár mindketten könnyen kaphattunk volna más ellenfelet, de ez akkor így alakult. A döntetlen egyikünknek sem volt jó, Fecónak nyerni kellett volna a győzelmi esélyhez, nekem pedig a hatba kerülés volt a tét. Az eredmény szempontjából a remi nem volt jó döntés. Ugyanakkor 20 évet küzdöttünk már egymás ellen és rivalizáltunk, ami mostanra elmúlt, jó barátok vagyunk, így aztán a döntetlen mégiscsak jó döntés volt.

Ha megkapja Magyarország a 2024-es sakkolimpia jogát és rendezőként több csapat indítására is lesz jogunk, rá tudnának-e venni, hogy asztalhoz ülj?

Az olimpián játszani nagy felelősség, és ahhoz, hogy ezt a nyomást elbírja valaki, ahhoz a maximumot kell nyújtania és ehhez megfelelően kell felkészülnie. Én már elsősorban nem ezzel foglalkozom, így nem tudnám a számomra elvárható szinten képviselni az országot. Pályafutásom alatt a válogatottban mindig sokkal jobban játszottam, mint bármilyen más egyéni vagy csapatversenyen. Ennek oka az volt, hogy ilyenkor sokkal komolyabban dolgoztam és sokkal jobban felkészültem erre a megmérettetésre. Már mással foglalkozom, ezért ennyi időt és energiát nem tudnék ebbe beleölni. Tehát játékosként nem, de más szerepben szívesen segíteném a szövetség vagy egy bármilyen világverseny szervezési, lebonyolítási  munkáját.

A csapatverseny számodra nagyobb élmény, mint az egyéni küzdelmek? Stresszesebb egy csapatverseny?

Egy olimpián részt venni és ott játszani 11 partit az nagyjából annyi, mintha 3-4 komoly versenyen játszanánk szünet nélkül. Egy ilyen esemény ennyivel több energiát vesz ki belőlünk a megfelelő hozzáállással. Hiába egyéni táblákon dőlnek el a játszmák el, végül a csapateredmény a fontos. Az összetartás, a saját játszmák alatt a többi parti folyamatos követése, a szurkolás mind-mind olyan dolog, ami nem tapasztalható egyéni versenyeken.

A tudásod bőven megvan az edzősködéshez. Vannak tanítványaid?

Igen, három tanítványom is van jelenleg.  Mindegyikük 2100-2450 közötti Élő-ponttal rendelkezik és mindannyian 14 év alattiak. Úgy gondolom, hogy tovább tudom adni, amit tanultam, és élvezem is ezt a tevékenységet. Nekem nagyon sok feszültséggel járt a versenyzés, a partik előtti készülés, az időzavar ellen való küzdelem. Az edzősködés nem jár annyi idegeskedéssel, mint a versenyzés. Nyilván, nem arról van szó, hogy csak az edzés során érdekelnek a tanítványaim, hanem versenyek alatt is figyelek rájuk és tartjuk a kapcsolatot, de más az a stressz, mint amikor én játszom.

Jelenleg is több könyved kapható akár itthon, akár külföldön. Mennyire sikeresek ezek?

2011 óta van egy cégünk, a Chess Evolution, amit 2016-ban áthoztunk Magyarországra. Kezdetben csak könyvkiadással foglalkoztunk, nekem is számos művem megjelent. Cégünk mára már több mint 60 könyvet adott ki. Jelenleg digitális sakk-szettekkel is foglalkozunk. Nemrég jött ki a wifis-s készletünk, ami jelenleg egyedülálló a világon. Most ennek a forgalmazásával foglalkozunk világszerte.

Ha egyénileg nem is, de csapatbajnokságokban rendszeresen játszol.

Magyarországon a Tungsram Aquaprofit Nagykanizsai Sakk Klub csapatában játszom már 14 éve, és emellett külföldön is rengeteg csapatban játszottam vagy játszok. A korábbi szezonban 10 csapatom volt, ezért gyakorlatilag szeptembertől április végéig (karácsony kivételével), nem volt egyetlen szabad hétvégém sem. Ez, persze, más, mint egy verseny, mert 1-2 partit lejátszani nem annyira stresszes és munkás, mint kilenc napon keresztül egy versenyen részt venni. Játszom a környező országokban, de ezen kívül Európa más országaiban is, sőt már megfordultam Kínában is. Azt már látom, hogy a következő idényben sem fogok unatkozni. Sokan keresik az ilyen lehetőségeket, nekem ebben szerencsém van, mert engem keresnek és találnak meg azok.

Vannak terveid a közeljövőre nézve?

A csapatokban, ahol játszom, továbbra is  szeretnék normálisan teljesíteni és a tanítványaimmal is szeretnék eredményt elérni. A Chess Evolution-ös vállalkozásom is a sakkhoz köt továbbra is. Mára már nem a saját eredményem az elsődlegesek, hanem a tanítványok, csapataim sikere a fontosabb.