Fontos, hogy a nézőim úgy érezzék, nekik szól az adás – beszélgetés Rudolf Annával

Aki a nemzetközi sakkéletet nyomon követi az interneten, biztosan sokszor találkozott már Rudolf Anna nevével. Kíváncsiak voltunk, milyen út vezetett női nemzetközi nagymesterünknek a magyar bajnoki címtől a legnevesebb nemzetközi sakkoldalakon történő szakkommentátorkodásig.

Hogyan mutatnád be magad, azoknak akiknek nem ismernek?

Amivel leginkább foglalkozom, az a közösségi média sakkos szeglete: videó, élő adás, kommentálás,  vlog, blog, posztok. Ha a csatornákat mondom, érthetőbb lesz mindenkinek: Youtube, Twitch, Facebook, Instagram. Ezeken az általam használt felületen egy célom van, az, hogy adjak valamit a nézőknek, követőknek. Van, amikor ez komoly sakklecke, és van, amikor könnyedebb téma. Fontos számomra, hogy a tartalom pozitív és inspiráló legyen. Folyamatosan kombinálom a sakkot a nem sakkos tartalommal, van olyan is, hogy csak beszélgetünk. Szeretném, ha az emberek motiváltabbak lennének az életben, és szeretnék a sakkot.
Ezeken kívül szakkommentátorként is keresnek. Több mint 7 éve bekerültem a sakkmédia világába. A chess24-nél kezdtem. Hamburgban sakkleckéket vettünk fel a stúdiójukban. Semmi képzettségem nem volt arra, hogy hogyan kell a kamerába nézni vagy a nézőkhöz szólni. Az elején nagyon stresszes volt mindenre odafigyelni, de mégis tetszett. Volt benne kihívás, éreztem, hogy rengeteget kell fejlődnöm, hogy jobb lehessek. Ezekben az első években még aktívan sakkoztam, versenyeztem, tagja voltam az olimpiai csapatnak. A kommentálás akkor kezdődött, amikor pár évvel később meghívtak egy olimpiára. Ez számomra akkor még csak hobbi volt. Madridban laktam, és egy iskolában sakkozni tanítottam a gyerekeket. Ott alapszinten arra használták a sakkot, hogy a gyerekek gondolkodását fejlesszék. Nekem az volt a főállásom, és mellette párszor hívtak a stúdióba, ami nagyon tetszett. Szabadidőmben beszédkészség-fejlesztő videókat, interjúkat és TED előadásokat néztem, hogy tudjam magam képezni szakmailag a média területén.

Bátaszéktől indultál, de Spanyolország csak egy állomás lehetett, hiszen most Írországban vagy.

Igen, most Írországban lakom a barátommal. Mindig sokat utaztam, ezért már gyerekkorom óta érzem, hogy kitágult számomra a világ. Úgy éreztem, hogy én bárhol tudnék lakni Európában. Érettségi után jelentkeztem a Pécsi Tudományegyetemre, ahová felvettek, de nem akartam rögtön egyetemre menni. Egy évvel elhalasztottam a kezdést, Londonba költöztem az unokatestvéremhez, aki már pár éve kint élt. Nagy vállalás volt rögtön saját lábon megállni. 2 hónapra volt anyagi tartalékom, azalatt kellett munkát találnom. Nem volt se diplomám, se munkatapasztalatom, így bármit elvállaltam. Az első munkahelyem egy nagykereskedés raktárában volt, ahol jól megerősödtem fizikailag és lelkileg is. Az az év nagy lecke volt nekem, megtanultam megállni a saját lábamon. A munka mellett önkéntes tanársegéd voltam egy általános iskolában, s ennek köszönhetően pár hónap múlva már főállásban lehettem tanársegéd. Hazatérve diplomát szereztem anglisztika szakon.

Gyermekkorom óta az volt az álmom, hogy az olimpiai csapatba bejuthassak. Egy fénykép volt a szobámnak a falán, amelyen én sakkozom, rajta egy vitaminos dobozról kivágott olimpiai logóval. Nyilván, a kép maga nem tett volna be a csapatba, de segített észben tartani a célom.

Külföldön nem tudtam sokat edzeni, de amikor egy év után visszakerültem Magyarországra, megint jártam edzésekre. 2008-ban bejelentették, hogy aki megnyeri a női bajnokságot, az automatikusan tagja lesz a válogatott csapatnak. Korábban csak korosztályos versenyt nyertem, de női bajnokságot soha. Még motiváltabb lettem és nagyon rákészültem. Sokat edzettem, és bár nagyon nehezen, de végül sikerült nyernem, így bekerültem a csapatba. A gyerekkori álmom megvalósult! 2008-2016-ig voltam a csapatban hol az EB-n, hol az olimpián. 2014-ben csak kerettag voltam, a Norvégiába utazó csapatba nem sikerült bekerülnöm. Ezekben az években a szövetség kapott egy nagyobb támogatást, hogy az olimpiai csapatot segíteni tudja. Rendszeresen zajlott a felkészülés. Mivel én ekkor ismét külföldön laktam, ezért Skype-on tudtam csak bekapcsolódni Spanyolországból. Mindig próbáltam részt venni az edzéseken, még akkor is, amikor Mexikóban voltam.

Mexikó? Oda hogyan kerültél?

Madridban összebarátkoztam a lakótársnőmmel, aki mexikói volt. Amikor visszautazott, meghívott magához.  Úgy voltam vele, hogy a repülőjegy nagyon drága, biztosan nem tudok  kimenni. Aztán egyik napról a másikra kaptam tőle egy repülőjegyet ajándékba. Ő ott egy iskolát vezetett, ahol kiutazásom után 2 hétig angol- és sakkórát tartottam, a másik két hétben pedig körbeutaztuk Mexikót. Nagyon megszerettem az ottani létet és szívesen kiutaznék ismét, ha lenne rá időm.

Nem hiszem, hogy lenne még egy olyan magyar ember, akinek a FIDE TOP 100 játékosa közül többnek lenne meg a telefonszáma, mint neked. Sokukkal vagy kapcsolatban?

Elég sokuknak megvan a telefonszáma, de többükkel csak Instagramon, vagy email-en tartom a kapcsolatot. Szerencsés vagyok ebben a dologban, mert eleinte kevés lehetőségem volt a sakkmédiában, de aztán egyre több helyre hívtak, egyre több lehetőséget kaptam. Világbajnokságra, a legnagyobb szuperversenyekre kaptam felkérést, így sokat találkozhattam top játékosokkal. Többet közülük havernak, vagy barátnak tartok, attól függően, hogy mennyire tartjuk a kapcsolatot.
A kezdetek kezdetén Hamburgban Sopiko Guramisvili-vel dolgoztam együtt, aki az egyik legjobb barátnőm lett. Az ő férje Anish Giri. Voltam már náluk Hollandiában is, sőt megtisztelő, hogy engem tekintenek a kisfiúk keresztanyjának (hivatalosan nem lehettem az, mert a vallásunk nem azonos).
Nemrégen Nakamura Hikarunak voltam a vendége a Twitch-csatornáján. Jelenleg ő a sakkban a legsikeresebb stream-elő.

Nem tudom, ismered-e Papp Gábornak a HelloSakk! kezdeményezését. Sok szakkommentátor megfordult már nála. Lenne esély szerinted arra, hogy magyar nyelven, olyan rád jellemző módon kommentálj itt, valamilyen versenyt nekünk, magyaroknak?

Gábor az induláskor kért tőlem tippeket, hogy technikailag mit érdemes csinálni. A magyarul kommentálásom lehet, hogy nagyon furcsa lenne a nézőknek. Nekem, sajnos, elég nehéz már kifejezni magam, mert ritkán beszélek az anyanyelvemen. Szerintem, ezt hallani is lehet rajtam. Párszor kommentáltam Polgár Juditnak a Világ Sakkfesztiválján, Budapesten. Ott voltam vele az utóbbi 3-4 évben, bár tavaly csak neten keresztül tudtam segíteni. Az idei rendezvénye is más lesz a járványhelyzet miatt. Összességében, sajnos, nagyon be vagyok táblázva, és angolul sokkal jobban megy a kommentálás, de ha időm engedi, megfontolnám az ajánlatot.

Nagyon könnyen fel lehet téged ismerni, divatos vagy, kicsit extravagáns, széles gesztusokat használsz, sokat beszélsz. Ilyen vagy a magánéletben is?

Érdekes ez. Az elején nehéz volt, mert ha kikerül egy videó a netre, arra bárki kommentálhat, ami aztán egyből nyilvános lesz. Nem volt elég tapasztalatom és persze meg kellett szokni, hogy az interneten az emberek a véleményüket rögtön leírják, a jót is és a rosszat is. Sok komment érkezett arra is, hogy hogyan beszélek, hogyan viselkedek, hogyan nézek ki, hogyan sminkelem magam. Pár évbe bele tellett, hogy elfogadjam, hogy soha nem lesz az, hogy mindenkinek tetszik, amit csinálok és soha nem lesz olyan, hogy mindenki szeret engem. Lényeges, hogy én jól érezzem magam a saját bőrömben és abban, amit nagyon szívesen csinálok. Meg kellett tanulnom a negatív kommenteket kezelnem, és hogy ne féljek magamat adni.

Több, mint 45 ezer feliratkozó van a Youtube csatornádon, Twitchen 40 ezernél tartasz, Instagramon 30 ezernél. Úgy látom, nehezedik a dolgod, mert az utóbbi években egyre inkább elkezdtek a szuper nagymesterek is és mások is streamelni.

Én nagyon örülök ennek, szerintem ez jót tesz a sakknak, minél többen csináljuk, annál jobb. Nem érzem úgy, hogy egymás konkurenciája lennénk. Lényeg az, hogy a nézők szeressék, amit csinálunk, és ha sakkról beszélünk, akkor a sakk miatt vannak ott, ha nem a sakkról, akkor a közösség vagy egy talk-show miatt vannak jelen. Mindannyian mások vagyunk és mást is nyújtunk. Szerintem bárki, aki rászánja az időt, és beleteszi az energiát a saját csatornájába, tud magának olyan nézőközönséget találni, aki kedvelni fogja, amit csinál. Van, akinek ez kevés embert jelent, de van akinek akár több tízezret is. Tudjuk egymást segíteni is. A Twitch-en például, amikor befejezem az adást, mindig átmegyünk a nézőimmel egy másik csatornára. Legtöbbször a saját csatornámnál kisebbet választok, hogy tudjak nálam kevésbé ismert streamelőknek segíteni, hogy őket is támogassák, elismerjék. Vannak ezenkívül közös streamek is. Alexandra Botez az egyik barátnőm, és vele vasárnaponként rendszeresen készítünk olyan adásokat, amiben az ő és az én feliratkozóim játszanak csapatban egymás ellen, és mi vagyunk a kapitányok.

Mennyit és hogyan készülsz a közvetítésekre, adásaidra? A közvetítések célközönségének tudásszintjét ki határozza meg, mennyire kell alkalmazkodni ehhez?

A kommentálás során az a legfontosabb kérdés, hogy ki a célközönség, Nagyon nehéz erre válaszolni, mert összetett: van, aki most kezdte, (pl. a Hikaru berobbanása rengeteg új embert hozott a Twitch-en) és csak a szabályokat ismeri, míg van a versenysakkozók csoportja. Tényleg nem könnyű úgy belőni a szintet, hogy mindenkinek jó legyen. A Twitch-en leginkább a nagyobb közönségen van a hangsúly, hogy mindenki érthesse, amit lát. Amikor Hikaru csatornáján kommentáltam a Carlsen elleni meccsét, próbáltuk a lépéseket úgy elmagyarázni, hogy egy kezdő is értse. Ilyenkor sajnos mindig kapunk az erősebb játékosoktól olyan megjegyzéseket is, hogy minek kell ezt ennyire “lebutítani”. Próbálom megismertetni az alaptaktikai motívumokat, a figurák fejlesztésének elveit, a stratégiát, hogy a nézők tudjanak belőle tanulni. Fontos, hogy a nézőim úgy érezzék, hogy nekik szól az adás, és ne azt, hogy a tudásommal kérkedek. Nem az a lényeg, hogy 12 lépésben előre kisnellezzél egy  bonyolult változatot, hanem hogy mindenkinek a lehető legérthetőbb legyen a mondanivalód. Nemcsak a sakkozók sakkoznak. Ha nagymesterek kommentálnak, akkor szerintem sokszor elfelejtik, hogy a nézők többsége lehet, hogy 1400-as szintű játékos. Márpedig, ha nem érti a néző, amit lát, akkor könnyen továbblép.

Fontos, hogy a sakk mindenkinek elérhető legyen, ezért jó, ha sokan vagyunk és sokféle módon, sokféle szinthez szólunk. Most fejeződött be a Twitchen a Chess.com által megrendezett PogChamps2 verseny ahol híres videójátékosok sakkoztak egymás ellen. Nem sakkozók ők, még az is lehet, hogy csak a lépéseket ismerik. Ezzel a tartalommal színesítik a csatornájukat, másrészről megmutatják, hogy a sakk bárkinek elérhető. Cél az, hogy az emberek megszeressék a sakkot, és ne azt érezzék, hogy ez egy elit körnek a játéka, amit csak a legintelligensebbek űzhetnek.
Lényeges szempont amikor kommentálok, hogy átadjam az izgalmát a versenynek. Hogy mi történik, mennyire drámai, mennyire kritikus pillanat zajlik éppen a táblán, miközben az idő egyre csak fogy. Úgy átélni a partit, mint a fociban, amikor elkezd kiabálni a kommentátor, hogy: Góóól, vagy nem gól. Együtt szurkolok velük. Átéljük az: “Úristen, mi történik itt?!” érzést.
Ha nem is érti mindenki pontosan a változatot, de azért lássák, hogy ez mennyire izgalmas, érzelmes dolog, ahol hatalmas belső küzdelmek zajlanak a sakkozókban. A játékosok küzdenek, visszavágnak, felállnak a padlóról, ez mind a pszichológiai oldal. Ezeket is meg akarom mutatni, hogy átérezzék, hogy szerethetőbb legyen ez a sport és a játékosok. A nézőknek fontosabbak ezek, mint a lépések, meg hogy hány variációt magyarázunk el.

Több sakkozóval beszélgetve is azt a véleményt alakítottam ki, hogy a sakkozók többsége  a sok önállóan végzett kemény munkától kicsit magának valók lesz. Te a magyarokon kívül ismersz nemzetközi klasszisokat is, mennyire értesz egyet ezzel?

Általánosságban igaz, hogy inkább introvertált a sakk-közösség. Biztos meglep, de én magamat is annak gondolom inkább. Igaz, hogy sokat gesztikulálok meg szeretek rengeteg piros dolgot viselni meg mindig élénk a rúzsom, ezért külsőleg úgy jövök le az embereknek, hogy extrovertált vagyok, de ez nem teljesen igaz. Ha egy több napos versenyen dolgozok és reggeltől estig a játékosokkal, kollégáimmal vagyok, ott is fontos számomra az az idő (még ha kevés is), amit egyedül tudok tölteni a hotelszobában, például amikor a sminkemet, hajamat igazítom. Az a kis idő segít, hogy az energiám vissza tudjam tölteni és ismét teljes bedobással tudjam végezni a munkám.

Hol itt vagy, hol ott. Sok helyen találkozhatunk veled, néha kicsit olyan, mintha legalább kettő lenne belőled. Te és az ikertestvéred, hogy tudjátok ezt megoldani? 🙂 Van mögötted menedzsment?

Nincs. Egyedül tartok kézben mindent, bár már próbáltam gondolkodni, hogyan tudnék segítséget igénybe venni ebben a kérdésben, de még magamat menedzselem. A barátom egy youtuber, neki is van egy sikeres, nem sakkos csatornája. Ahhoz képest, hogy mennyire népszerű a csatornája, ő is leginkább magát menedzseli. Egyikünk sem tartozik ügynökséghez.

Ma már a sakk is olyan kőkemény profisport, amit nem lehet elég korán elkezdeni, és nem lehet elég időt szánni rá. Sokan teszik fel erre a jövőjüket, de végül a TOP 100-ba nem jutnak el. Nem egyszerű életforma ez, nagyon kiélezett a verseny. Miként látod ezt a folyamatot?

Nagyon nehéz, az biztos. Húsz évvel ezelőtt is úgy gondoltam már, hogy kemény dolog egy nagymesteri címet elérni, ami rengeteg munkával és lemondással jár. Sokan nem is tanulnak tovább emiatt, és, ha elérik a GM címet, akkor sem feltétlenül garantált a megélhetésük. Pl. egy 2500 Élő-pontos nagymester hatalmas teljesítmény, de ha csak versenyzésből akar megélni, akkor mindig arról szól majd a jövője, hogy elmegy egy Openre, ahol az első díj 1000 EUR, de a 10. hely már csak 100 EUR, tehát ha nem végez elől, akkor nem biztos, hogy ki tudja fizetni majd a számláit, főleg, ha még családja is van. Ha nincs mellette szakmája, mert mindent abbahagyott a sakk miatt, akkor csak ez marad számára munkalehetőségnek. Kívülről nagyon csábító, mert sok helyre lehet utazni, hotelben lakni, mert meghívják a Top versenyzőket a versenyekre. De ha valakinek családja lesz, és van saját stábja, akkor ezt egyre nehezebb működtetni, mert szinte mindig jól kell szerepelni. Két heted elmegy egy versenyen, ahol végül nem biztos, hogy sikerül komoly eredményt elérned. Az edzősködés jó kiegészítés lehet, ha szeret tanítani az illető. Viszont én jó párszor láttam olyat, hogy egy címmel rendelkező mester nem szeret tanítani, de mégis rákényszerül. Borzasztó rossz helyzet ez. Mindig sajnáltam azokat, akiknek ilyen edzőjük volt. Ezeket a helyzeteket anyagi okok hozzák, márpedig egy jó edzőnek belülről jön a késztetés, hogy továbbadja a tudását.

Közel három éve nem játszottál FIDE-partit. Van esély arra, hogy fogsz még versenyeken indulni?

A versenysakkot abbahagytam. 2016-ban voltam utoljára csapattag, addig nagyon motivált voltam, amikor Magyarországot képviselhettem, és felvehettem az egyenruhát. Jöttek a másfajta lehetőségek a médiában, egyre nehezebb volt a sakktudásom fejlesztésével foglalkozni. Én nagyon akartam mindkettőt csinálni. 2016-ban volt Romániában a Női Európa-bajnokság, amelyen eldőlt, hogy ki lesz abban az évben csapattag a válogatottban. Nekem az a verseny, sajnos, rosszul sikerült, ezért nem kerültem be az olimpiai válogatottba. A sors viszont kegyes volt és riporterként mégis kijutottam Bakuba. Akkor értettem meg, hogy választanom kell a két karrier között.

Közeledik 2024 és egy esetleges hazai olimpia. Minden interjúalanyunkkal érintjük ezt a kérdést. Ha nem is játékosként, de valamilyen szerepben szívesen jönnél haza?

Szurkolok, hogy megrendezhesse Magyarország az olimpiát, és szívesen részt vennék a médiastábban, ha lehetőséget kapnék rá.

Rudolf Anna weboldala, Twitch, Youtube csatornái és Instagram oldala