“…szent őrültek nélkül nem működhet” – Interjú Papp Nándorral, a Nagykanizsa csapatvezetőjével

A Nagykanizsa több, mint egy évtizede uralja a magyar nemzeti bajnokságot. A nemrég megszerzett 13. bajnoki cím után a Tungsram Aquaprofit NSK csapatvezetőjével, Papp Nándorral beszélgettünk múltról és jelenről.

Mikor kezdtél Nagykanizsán sakkozni? Hogyan alakult ott a játékos pályafutásod?

1970-ben, az építész technikusi oklevelem megszerzése után igazoltam Nagykanizsára, ahol 3 év megszakítással azóta is játszom. A rövid távollétre 1981-1984 között került sor, amikor – tévesen – azt gondoltam, hogy fontosabb a második vonalban játszani, mint a szülővárosomban segíteni a sakkozást. Hazatérésem után az újabb kanizsai évek sok nehézséget és csalódást hoztak eleinte, de aztán teljesen váratlanul bajnokságot nyertünk a második vonalban. A következő évben az első osztályban az utolsó helyen végeztünk, de szerencsére éppen akkor bonyolódott az átállás az őszi- tavaszi rendszerű lebonyolításra, így nem volt kieső, és kaptunk időt a sorok rendezésére, a csapat megerősítésére. 2002-ig az első csapatban 115 mérkőzést játszottam. A bajnokság színvonala ez alatt sokat erősödött, így hamar az utolsó táblára kerültem. Én épphogy mesterjelölt voltam és teljesen amatőr, így nem csoda, ha ez az időszak meghatározó időszak volt az életemben, hiszen óriási megtiszteltetés volt, hogy olimpiai bajnokkal, olimpiai ezüstérmesekkel, BEK győztesekkel játszhattam egy csapatban.
2002-től önkormányzati képviselő voltam 8 éven keresztül. Munkahelyi, valamint közéleti elfoglaltságom miatt ekkor átkerültem a második csapathoz, ahol azóta is játszom. 2010-ben ez a megbízatásom megszűnt, de ezt nem bánom, mert rá másfél évre „első lépcsős” infarktust sikerült túlélnem. Új életet kezdtem, teljes életmódváltással. Ezt az interjút is a szokásos kerékpározásom közben adom.

Hogyan lettél csapatvezető Nagykanizsán?

2000-ben váltottam az elődömet, és vállaltam el egy-két évre a csapatvezetői teendőket. 2008-2011 között újdonságként megpróbálkoztunk a két csapatvezetős módszerrel. A csapat összeállítással kapcsolatos szakmai munkát GM Flumbort András végezte, míg az összes többi teendő megmaradt nekem. 2011-től viszont újra a teljes feladat rám hárul.  Bajnoksággal összefüggő pályázatok írása, elszámolása, pénzügyek, csapatösszeállítás, szállás, étkezés és még sok minden más. Más egyesületeknél lehet, hogy kicsit jobban szétosztják a feladatokat. Én igyekszem ezeket jól ellátni, a visszajelzések pedig  önbizalomra adhatnak okot.  A csapat eredményeiről annyit, hogy 1999-től kezdve szinte kivétel nélkül érmes helyen zártunk a bajnokságban, és idén sorozatban 12. alkalommal lettünk bajnokok.

A két évtizedes munkád eredményei önmagáért beszélnek. Hogy bírod a csapatvezetéssel együtt járó sok feladatot?

Fárasztó, nagyon át kellene már adni a stafétát a fiataloknak. A sportköri vezetőség átlagéletkora 65 év. A fiatalok nem nagyon maradnak itt Kanizsán, ezért úgy látom, alig van reális esély a „mókuskerékből” kiszállni.

Mennyire stabil az anyagi háttere az egyesületnek?

A békebeli idők már elmúltak, manapság stabil anyagi háttér a sakkban nem nagyon van. A járványhelyzet sem kedvez ennek, hiszen az önkormányzati támogatások jelentősen csökkentek. Szerencsére sikerült megállapodnunk a Tungsram Operations Kft.-vel, és bízunk abban, hogy ez a kapcsolat meg is fog maradni. És, persze, nem lehet megfeledkezni sportegyesületi elnökünk, Nádasi Tamás cégéről, az Aquaprofit Zrt. -ről sem, ami nélkül nem lehetnénk ilyen sikeresek. Csapatvezetői éveim alatt sokszor kilátástalannak látszott a helyzet, de végül mindig összeállt valami megoldás. Régen sokan voltak, akik 100-200 ezer forinttal is tudtak minket támogatni, de mára ők elfogytak. Abban az időben 20-25 szponzort kellett meghívnunk az év végi bankettre, most a nagy létszám miatt már nem kell, hogy fájjon a fejünk.
Ha nem jön Nádasi Tamás, akihez tudtunk társulni páran, és együtt tűzön-vízen keresztül megoldani a problémákat, akkor most nem lenne miről beszélni. Úgy szoktam fogalmazni, hogy ez „szent őrültek” nélkül nem működhet, de szerencsére Kanizsán vagyunk ilyenek páran.

A tavalyi bajnokcsapatok játszmákkal súlyozott játékos átlaga: 2552 ÉLŐ pont volt, idén ez 2515. Az öt első táblásotok egyszer sem játszott ebben a szezonban. Miben volt más ez a bajnokság?

A tavalyi bajnoki címet „tokkal, vonóval” már az első fordulóban elbuktuk, mert a DVTK betlijére onnantól reális esély nem volt. A Paks csapata szerencsénkre meglepetést okozott ellenük, ami után nekünk már “csak” az utolsó fordulóban ellenük kellett győzelmet aratni, ami profi teljesítménnyel sikerült is.
Idén jóval könnyebb volt a siker megszerzése. Azzal kezdődött a szezon, hogy a Paks, és a Diósgyőr is kikapott. Gyakorlatilag mindjárt pár pontos előnybe kerültünk, aztán később is jól alakultak az eredmények. Talán a két említett csapat nem tudta túltenni magát a kezdeti kudarcon. A lélektani előny, a visszahozott régi olimpiai pontszámítás, egyértelműen nekünk kedvezett. Mindenkit sikerült legyőznünk és végül bő egy forduló előnnyel nyertük meg a bajnokságot.

Tekintélynövelő az a névsor, ami Anand nevével kezdődik. 11 éve ült utoljára asztalhoz nálatok, de elvileg bármely évben bevethető lenne. Csak a nevét szerepeltetitek, vagy ha szoros lenne a verseny, akkor bevetnétek őt is?

Csak papíron szerepel nálunk! Egyszer elhoztuk és játszott, de szerintem ennyi volt. Akkor az igazi népünnepély volt. Ma már nem reális a játékára számítani, mert őt csak egy külön szponzor tudná megfizetni, és akkor még az időpont egyeztetés nehézségeiről nem is beszéltem. Idén a könnyen elérhető külföldiek játszottak nálunk, azok, akik mobilizálhatók és megbízhatók. Két magyar igazolványos játékosunk közül Márkus Robi (vele készített interjúnk itt olvasható – SakkMező) az idei utolsó két forduló kivételével évek óta minden mérkőzésünkön játszott, és Horváth Dominik is, amikor lehetett, rendelkezésünkre állt.

A járványhelyzet rendesen átírta az idei bajnokság lebonyolítását. Ti milyen álláspontot képviseltetek az utolsó két forduló lejátszásával kapcsolatban?

Nézd, jó lett volna, ha elmarad a két forduló, de mi, listavezetőként nem voltunk abban a helyzetben, hogy tiltakozhassunk a döntés ellen, meg a játékosaink felé is tartoztunk ennyivel. Aztán, ahogy közeledtek a játéknapok, úgy volt egyre nagyobb az ellenérzés a két forduló lejátszásával kapcsolatban. Be kell látni, hogy egyre nőtt a jogos érvek száma a második járvány hullám közepette. Sajnos, beigazolódott az érzésem, amit jeleztem a sakkszövetség főtitkárának is, akkor, amikor a Magyar Sakkszövetség elnöksége, (hozzáteszem jó szándékkal), májusban kijelölte az augusztus 30. és a szeptember 13-i időpontokat a pótlásra. Utólag már látható, hogy ezt a gondolatot az ördög vezérelte, mert ennél pocsékabb, rosszabb időpontot talán nem is tudtak volna találni. Volt a járvány hullámok között 5-6 olyan hétvége, amikor csend és béke volt az országban és ekkor meg lehetett volna tartani az elmaradt fordulókat, úgy, hogy a külföldiek is részt vehettek volna ezeken. Külföldiek nélkül a mi kettes csapatunknak az utolsó fordulókban 4-5 játékost kellett adnia az egyes csapatnak, és így bizony a második vonalhoz méltatlan összeállításban tudtunk csak  kiállni. El is vesztettük a már biztosnak tűnő negyedik helyet, pedig a gyengébb összeállításban is bravúrosan szerepeltünk.

Tervezitek már az új átigazolásokat?

Az ilyenkor szokásos nagy levegővétel időszakában járunk, és most az átigazolási időszak is elhúzódik. Persze hamarosan cselekedni fogunk, mert a magyar sorunk elég rövid, főleg úgy, hogy egyre többet hallani, hogy a vírus sokáig kísérőnk lesz, és ez továbbra is bizonytalanná teheti a külföldiek szerepeltetését.

Készítettünk egy kimutatást, amely arról szólt, hogy mennyire egyedi Európában a magyar 12 táblás lebonyolítási forma. Ti nem tartanátok igazságosabbnak egy kevesebb táblás bajnokságot?

A sajátos hazai helyzet miatt egyáltalán nem lenne igazságos, mert ez a magyar sakkozás ellehetetlenítése lenne. Tudomásul kell venni, hogy a játékosok többsége csak a csapatbajnoki fordulókon játszik tétmérkőzést, mert munka mellett egyszerűen nem tud eljutni rendszeresen más versenyekre. Ha itt bármilyen formában létszámcsökkentő intézkedés történne, annak sokan áldozatul esnének annak.

Mindezt te a hazai bajnok csapatvezetőjeként mondod, de ne feledkezzünk meg a kis egyesületekről sem.

A kis egyesületek helyzete teljesen más, mint a nagyoké. Ott egyáltalán nem pénzért játszik a nagy többség, mert esetükben legfeljebb az első pár táblát fizetik meg jelenleg is. A céljaik is szerényebbek, de ennek ellenére a játékosaik ugyanúgy imádnak sakkozni, mint mi. Mindenhol lennének áldozatok. Vegyük példának a 8 táblás csapatbajnokság lehetőségét. Nálunk azonnal négy címviselő nem tudna szerepelni. A teljes NB-s mezőnyt figyelembe véve ez közelítően 400 játékost jelentene fordulónként, akik nem játszhatnának. 6 fős csapat esetén pedig már 600 érintett játékos lenne. Ez a döntés ma a hazai viszonyok között nem lehet reális.

Vannak olyanok a csapatotokban, akiket név szerint is kiemelnél az idei teljesítményük alapján?

A bajnokság legjobb pontszerzőjének 7/9 mutatóval WGM Gara Tícia és GM Medvegy Zoltán bizonyult. A díjat úgy gondolom Tícia kapja, mivel több győzelmet aratott. GM Kántor Gergely 6,5/9, GM Ribli Zoltán (vele készített interjúnk itt olvasható – SakkMező) 6/9, GM Aczél Gergely 5,5/9, GM Ivanisevic Ivan 4,5/5, IM Galyas Miklós 4,5/6 mutatója is említésre érdemes. Nagyon jól teljesített GM Bánusz Tamás, aki a parádés egyéni eredményei mellett kiválóan hozta a tábláját. Kiemelném, hogy senki nem maradt a csapatból mínuszban. Meg kell említenem ifjúsági játékosainkat: IM Horváth Dominikot, akinek 6 mérkőzésből szerzett 3 pluszos eredménye, előkelő táblán játszva, kiváló. Kiegészítette őt FM Gombócz Feri, akit a kettes csapatba hoztunk, de ha Dominik valamilyen oknál fogva nem tudott asztalhoz ülni, akkor nyugodtan bevethető volt. Ők ketten jól megoldották az ifjúsági tábla kérdését.

Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzés a csapatvezetői ténykedésed alatt?

Sok mindent láttam. Nemrég kiszámoltam, hogy az elmúlt 21 bajnokság eredményei alapján a csapat összteljesítménye 68 %-os, ami 12 táblán 8 pont feletti átlag fordulónként. A legemlékezetesebb mindenképpen az akkor extraklasszist képviselő Zalaegerszeg ellen megszerzett első bajnoki címünk és annak körülményei. A 2006/07-es bajnokságban 5,5 ponttal álltunk mögöttük a tabellán, tehát reális esély a megelőzésükre nem volt. Egy téves hír miatt, – miszerint ők hazahozzák a játékosaikat az Európa Bajnokságról,- megijedtünk. Utólag nem volt logikus, hogy ekkora előny mellett ilyenen gondolkozzanak. Mi logisztikai bravúrral Drezdából hazahoztuk három meghatározó játékosunkat, az éppen szombat este befejeződött versenyről. A jutalmunk 9-3 arányú, talán magyar sakktörténeti jelentőségű siker. Nekünk akkor és ott szinte minden sikerült. Az ellenfél egészen kiváló játékosai pedig sorban omlottak össze. A következő évben fél pont előnnyel visszavették a bajnoki címet, de immár 12 éve makulátlan a mérlegünk. Ezen időszak alatt még csak nem is az idei volt a legsimább bajnoki címünk, mert nyertünk mi már ennél több ponttal is, igaz akkor 12 csapatos volt még a bajnokság.

Hogy álltok az utánpótlás neveléssel?

Az igazság az, hogy ezt a kérdést Bagonyai Attila tragikusan korai halála óta főállású edzővel nem tudtuk megoldani. Munka melletti edző pedig bármennyire is odaadó, és lelkes, azt a szintet nem hozhatja, mintha főállásban végezné. Voltak, vannak, és remélem, lesznek tehetséges kanizsai játékosok. A sakkozó fiatalok okosak, tehetségesek. Esetükben az első szakítópróba akkor jön el, amikor a középiskolába kerülnek, és a tanulást választják a sakk mellett. A második szakítópróba pedig az egyetem, főiskola időszaka. Akár így, akár úgy, de végül mindegyikük Budapesten, vagy valamelyik másik nagyvárosban köt ki.

Sok tapasztalattal rendelkezel. A sakkról hallottunk olyan véleményt, hogy csapatban játszva is megmarad egyéni sportnak. Így látod te is?

Persze, egyéni sport marad akkor is, hiszen mindenki a saját játszmájáért felel. Nálunk a  profi játékosok szerintem óvatosabban játszanak csapatban, mivel elég jó eséllyel számíthatnak arra, hogy a csapatból valakik majd begyűjtik a szükséges nyeréseket. Persze, bármilyen szinten előfordulhat, hogy egy-egy játszma elúszik a túlzott kockázatvállalás miatt, de ilyen jó csapatnál ez is belefér.

A bajnokság megnyerésével együtt jár a Klubcsapatok Európa Kupájában történő indulás joga is. Ezt mennyire veszitek komolyan?

Szeretnénk komolyan venni, de eddig csak 2007-ben sikerült a BEK-ben indulni. Akkor 66 csapatból a 3-10. helyen holtverseny volt, amiből a speciális számítás után a 10. helyen kötöttünk ki. Akkor ez hihetetlenül jó eredmény volt, hiszen szó szerint mindenki ott volt a mezőnyben, aki számított. Ma már jellemzően a BEK mezőnye is évről évre zsugorodik. Anyagiak híján most sem indulunk. Igaz, azt sem tudom megrendezik-e idén a versenyt.

Nemrég Dr. Mátyás Imre, a DVTK szakosztályvezetője azt nyilatkozta (vele készített interjúnk itt olvasható – SakkMező) nekünk, hogy addig nem vonul vissza, amíg az egyesületük bajnok nem lesz. Mit gondolsz erről?

Ezt nekünk is mondta már. Így kell hozzáállni a dolgokhoz. Imre fiatal, ereje teljében lévő ember. Rengeteg ideje van még ebben a pozícióban. Sokkal több, mint ami ahhoz szükséges, hogy elérje a kitűzött célt.