Gyömbér Tamással , a Magyar Sakkszövetség országos versenyigazgatójával
Az elmúlt két évben két jegyzett partit játszottál. Szoktál még sakkozni?
Néha előfordul, hogy játszom online, de csak inkognitóban, hogy ne én legyek a célpontja az ismerős magyar sakkozóknak. Rendes FIDE-versenyen 2013-ben játszottam utoljára. Akkoriban kezdtem el irodavezetőként dolgozni a Budapesti Sakkszövetségnél, és a még aktív Fazekas Gyuri bácsi azt javasolta, hogy amíg viszonylag magas pozícióban vagyok, célszerű lenne nem elindulni egyéni versenyeken. Ehhez azóta is tartom magam. Csapatbajnokságon egyébként, amikor éppen szükség volt rám, és én is ráértem, akkor leültem játszani, – illetve van Budapesten egy amatőr hétköznapi csapatbajnokság, teljesen értékszám nélküli, ahol gyakrabban asztalhoz ülök.
Versenybírók problémái során találkozhatunk a neveddel gyakran. Milyen pozíciód van ezen a területen?
A munkaköri leírásomban szerepel az országos versenybírói ügyek felügyelete és szervezése. Az elmúlt 15 évben volt egy olyan pozíció a Magyar Sakkszövetségben, hogy versenyiroda-vezető. Az utolsó két ilyen posztot betöltő személy Fazekas György és Györkös Lajos volt, akiket – nem hivatalosan – országos főbírónak is nevezett mindenki. Én most országos versenyigazgató lettem, és ez a poszt ennek a versenyiroda-vezetőnek a teljes feladatkörét átvette, illetve bizonyos mennyiségű szervezési feladatot is kaptam ehhez.
Nincs egy hónapja, hogy életbe lépett az edzők, versenybírók képzését taglaló szabályzat változása. Elmondanád, hogy mi változott és miért volt arra szükség?
Igazából csak a versenybíróképzés része változott ennek a szabályzatnak, az edzőképzést még nem írtuk át, nem is tudom, hogy szükség lesz-e erre, az nem az én szakterületem. Ami a versenybírók képzését illeti, ott biztosan szükség volt a változtatásra.
Az eddigi rendszer egészen más volt, mint amit mi optimálisnak tartottunk. Nagyjából úgy nézett ki az elmúlt 15-20 év versenybíró képzése, hogy a fő cél az volt, hogy minél több, magas minősítésű versenybíró kerüljön ki a rendszerből. Az, hogy hogy ezek a versenybírók szakmailag hol tartanak, az igazából senkit sem érdekelt különösebben. A hangsúly azon volt, hogy minél többen szerezhessék meg a papírt. Ezzel szemben mi most a szövetségnél úgy gondoljuk, hogy inkább minőség legyen, mint mennyiség.
A változtatás másik nagy támogatója Kapás Róbert főtitkár volt. A Budapesti Sakkszövetségben 7-8 éve dolgozunk együtt, a Magyar Sakkszövetségben pedig mindketten versenybírósági tagok vagyunk, így közvetlenül látjuk, hogy milyen problémákhoz vezetett az eddigi képzési rendszer. Az eddig érvényes szabályzatban szabályzatban ott szerepelt ugyan megfogalmazásként, hogy első osztályú vagy országos bírói minősítést csak a szükséges gyakorlati tapasztalat megszerzése után kaphat valaki, de ez nem volt elég konkrét, senki nem is vizsgálta. Magam is többször szemtanúja voltam a versenybíró jelöltek vizsgáztatásának, amelyen gyakorlatilag felkészüléstől függetlenül nem lehetett sikertelenül vizsgázni. Innentől kezdve érthető az, hogy olyan bírók is papírhoz jutottak, akik nem voltak alkalmasak erre a tevékenységre. Jöttek is a szarvashibák, amelyek mögött gyakran komoly szabályismereti hiányosságok voltak. Volt olyan versenybíró, aki élete első csapatbajnoki mérkőzésén a csapatvezető által leadott erőlistán szereplő neveket értékszám-sorrendbe rendezte, és annak megfelelően ültette le a játékosokat. Aztán a mérkőzés vége felé valaki észrevette, és ezután érkezett a telefon hozzám, hogy mit csináljunk most?
Alapvetően sokat szidják a bírókat, azt mondják semmi dolguk nincsen, csak ücsörögnek, rögzítik az eredményeket, csapatbajnokságon aláírják a játszmalapokat és lejelentik a versenyt. Optimális esetben nagyjából működhet így, de az élet sokszor produkál olyan helyzetet, amikor a bírónak be kell avatkoznia, döntenie kell. Márpedig ezeknek a döntéseknek komoly súlya van, hiszen valamikor egy egész csapat szereplését határozza meg. Van úgy, hogy egy rosszabb képességű bíróval nincsen éveken keresztül semmilyen probléma, de előbb-utóbb eljön az a helyzet, amikor döntenie kell és hoz egy teljesen indokolhatatlan és érthetetlen döntést.
Persze, lehet azt mondani, hogy ezek mögött a hibák mögött ott a kivédhetetlen emberi tényező, de vannak olyan hibák, amelyeket egy felkészült versenybíró nem követhet el.
Volt egy olyan bíró, aki nem értett a sakkórák beállításához, így azt mindig másokra bízta. Egyszer olyan szituációba került, hogy a csapatvezető rosszul állította be az órákat és így azok nem adtak bónuszidőt. Ez természetesen a partik közepe felé derült ki, és ebben a lehetetlen helyzetben azt a döntést hozta, hogy minden megkezdett parti (van ahol már 20-30 lépésnél tartottak) érvénytelen és kezdjék elölről mindet jól beállított órákkal.
A legnagyobb változás a korábbi rendszerhez képest, talán az, hogy ha valaki országos versenybíró szeretne lenni, annak egy szóbeli vizsgán kell teljesítenie, ahol számot kell adnia a felkészültségéről, így az órakezelés elsajátításáról is.
Bírót eltiltatni Magyarországon legfeljebb a fegyelmi bizottság tud, viszont általában egy versenybírói hiba nem tartozik a fegyelmi vétségek közé, tehát gyakorlatilag hiába követ el valaki sorozatban akár súlyos hibákat is bíróként egyéni versenyeken, a Magyar Sakkszövetség mégsem tud lépni. Az egyetlen lehetőség az lenne, ha a FIDE-nél jelentené fel a saját bíróját. Itthon nincs egy olyan jogosultságokkal rendelkező versenybíróságunk, amelyik egy hazai bírót felfüggeszthetne. Az NB-s versenybíróság csak a csapatbajnokságon szereplő bírókat tudja eltiltani vagy – finomabban fogalmazva – adminisztratív pihenésre küldeni.
Gondoltatok rá, hogy ezt a problémát megoldjátok és létrejöjjön egy ilyen testület?
Mindenképpen. Sajnos, voltak esetek mostanság is, amikor FIDE bírók is követtek el nagyon súlyos szakmai hibákat. Mindenképpen megoldás kell erre a több éve fennálló helyzetre. Kell egy olyan testület, aki jogosult a hazai, akár egyéni, akár csapatverseny rendszerben részt vevő bírók szankcionálására.
Mennyi mozgástere van egy bírónak egy-egy döntésnél, vagy a leírt szabályok annyira egyértelműek, hogy aki jól ismeri azokat, annak nincs szüksége mérlegelésre?
Valamennyi mozgásterük bizonyos esetekben van, de a szabályok szerencsére elég konkrétak. Ez kell is ahhoz, hogy a döntéseik védhetőek legyenek. Például le van írva a FIDE-szabályzatban, hogy a mobiltelefonok birtoklásáért járó játszmavesztés automatikus. Itt nincs mérlegelési jogkör. Mégis előfordult már, hogy a bíró próbált empatikus lenni, és mivel a csalás gyanúja fel sem merült eltettette a telefont és a továbbjátszás mellett döntött. Az ellenfél teljes joggal azonnal megtámadta ezt a bírói döntést.
A játékosok a parti “bűvöletében” vannak. Volt arra is példa, hogy egy telefon megszólalása után mindkét játékos a továbbjátszást preferálta, akárcsak a bíró, aztán végül mégiscsak számon kérték a bíró döntését. Ha a szabálytól eltérünk, abból legrosszabbul a bíró jöhet ki.
A szabályzat sem tud minden esetet leírni és sok esetben a versenybírónak a saját belátására van bízva, hogy az adott vétséget mennyire kezeli szigorúan. Ahogy a mondás tartja: mi sem tudunk minden pofon mellé egy rendőrt állítani. Legegyszerűbb példa erre a játékosok beszélgetése. Tudjuk nagyon jól, hogy a játékosoknak tilos beszélni parti alatt. A versenybíró ilyenkor a fokozatosság elvét megtartva először figyelmeztetni köteles a beszélő játékost, majd következik az írásos figyelmeztetés, de végül játszmavesztésig is fajulhat a dolog. De mi sem érzékelünk minden játszmák alatt elhangzó szófoszlányt. Sőt, ha észreveszi a bíró, akkor is mérlegelhet, hogy hányszor figyelmezteti őket szóban, mielőtt súlyosabb szankciót alkalmaz.
Hivatalosan ugyanazok a szabályok vonatkoznak a topjátékosok versenyeire, mint egy 1600 ÉLŐ-pont alatti gyermekversenyre. Tudjuk jól, hogy ez nem feltétlenül praktikus. Ahogy egy nagyra becsült elődöm fogalmazza meg gyakran: nem kell mindig mindent észrevenni.
A különböző bírói szintekhez milyen képzési lehetőségek vannak?
Visszatérnék a szabályzat-módosításra: első körben eltöröltük a harmadosztályú bírói minősítést, Ezt az elmúlt években lényegében azok a bírók kapták meg, akik életük első versenybírói vizsgáján nem tudtak elérni egy másodosztályú bírói minősítéshez szükséges szintet. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy egy bírói vizsgán nem mentek át, de ha teljesítettek mégis egy bizonyos százalékot, akkor kaptak egy alacsonyabb osztályú minősítést és így bírók lettek. Szerintem, ha egy bíró csak minden második bírói döntését tudja helyesen meghozni, az nem alkalmas erre a tevékenységre. Természetesen senkitől nem akarunk már megszerzett titulust elvenni, ezért azon kevesek, akiknek ilyen végzettsége van és szeretnének még továbbra is tevékenykedni, azok jelentkezzenek vagy a Magyar Sakkszövetségnél, vagy az illetékes megyei szövetségnél, és automatikusan megkapják a másodosztályú minősítést.
A másodosztályú versenybírók képzésére a megyei sakkszövetségek is jogosultak, és próbáljuk is biztatni erre őket. Nemrég volt egy megyei vezetői értekezletünk, én is kértem őket, hogy szervezzenek tanfolyamot, gondoskodjanak a bírói utánpótlás képzéséről, mert egész egyszerűen országos szinten főleg a csapatbajnokságon bevethető aktív bírók száma rendkívül alacsony, az átlagéletkor pedig folyamatosan nő. Sajnos, nagyon kevés megyei sakkszövetség van, aki ennek a kérésnek eleget tesz. Vannak olyan megyéink is, ahol nincsen hivatalosan küldhető versenybíró, de olyan is van, ahol csak egy van. Ezért van az, hogy néha a versenybíróinknak sok-sok kilométert kell utaznia egy-egy bíráskodáshoz. Ez a csapatoknak sem jó, mert a bírói díjat mindenképpen ki kell fizetniük, és ha jön mellé még egy olyan útiköltség is, amit a csapatok szintén kötelesek állni, és akár magasabb is lehet, mint a bírói díj, az a szegényebb csapatokat megterhelheti. Ezért is lenne értelme a megyei bíróképzésnek.
A Magyar Sakkszövetség általában évente indít egy bíróképző tanfolyamot, ami minden itthon kiadható minősítés megszerzésére jogosít, – illetve az új vizsgarendszernek köszönhetően az országos bírói címhez csak megfelelő elméleti alapot ad. A feltételek között annyi van, hogy a 18. életévet be kell tölteni. A gyakorlat azonban az, hogy aki nem volt maga is sakkozó, -legalább valamilyen amatőr kb. 1400-1600-as szinten,- az nem ismeri a versenyzők lelkivilágát, nem tudja, hogy mi játszódik le egy játékosban az adott körülmények között, azokból általában nem lesz jó bíró. Hiába lelkes, hiába szereti csinálni, egész egyszerűen hiányzik valami, ami fontos. Még ha van is empátiája, nem tudja, hogy miben kell empatikusnak lenni, mert nem ismeri pontosan a játékos lelkiállapotát.
Az első osztályú szint megszerzéséhez feltétel a másodosztályú versenybírói cím megléte. Már nincs meg az a lehetőség, ami korábban volt, hogy valaki egyből első osztályú minősítést szerezhetne azért, mert neki van egy nemzetközi játékosi címe. Mi ezzel a gyakorlattal szakítottunk, mert, sajnos, a játékosi tapasztalat nem garancia a szabályok ismeretére. A FIDE minősítési rendszeréből kiindulva konkretizáltuk, hogy milyen bírói normákat kell teljesíteni az egyes szintekhez és ezek megszerzési módját is megszabtuk. A másik különbség: az első osztályú versenybírók vizsgaanyagát most már az Magyar Sakkszövetség versenyirodája biztosítja, illetve küldi ki és egy általunk megbízott vizsgabiztos, egy általunk biztosított vizsgafeladat sorral fog vizsgáztatni. Úgy érzem, ez az egységes rendszer igazságos lesz és garantálja a minőséget is.
A legmagasabb, Magyarországon kiadható szint az országos versenybíró, vagy NA szint. Kapás Róbert dolgozott ki erre egy számonkérési rendszert, ami véleményem szerint teljes mértékben alkalmas arra, hogy eldöntsük, alkalmas-e valaki országos bírónak, vagy sem. Szóbeli vizsga, szituációs gyakorlatok, sakkóra kezelés, FIDE által elfogadott párosító programnak az ismerete is része lesz majd a vizsgának, amelyet az NB-s versenybíróság legalább 3 tagja felügyel majd.
Nem félsz attól, hogy így kevesebb jelentkezőtök lesz?
Másodosztályú bíróból lehet sok, az nem probléma. Ők is vezethetnek engedéllyel csapatbajnoki mérkőzést. De az elmondottak ellenére az első osztályú bírói vizsga egyáltalán sem lesz teljesíthetetlenül nehéz. Nem az a célunk, hogy buktassunk, az a célunk, hogy tanulásra késztessünk, és ne engedjük magasabb szintre lépni azokat, akiknek még hiányosságuk van.
A tömegbázissal nincs és nem is volt probléma. Nagyon sok 18-20 év közötti felsőoktatásban tanuló bírónk van, aki egyetem melletti zsebpénz kiegészítésként tekint erre a tevékenységre. Ameddig nem lesz olyan állásuk, amivel már magasabb összeget kereshetnek, addig tevékenykednek nálunk és bevethetők. A szívfájdalmam az, hogy ezek közül a bírók közül, sajnos, még a jobbak is azt mondják gyakran 3-4 év után, hogy nekik elég volt, mert a munkájuk mellett hétvégén inkább pihennének. A fiatal női bírók egy részénél pedig azt láttam, hogy felkészülnek alaposan a vizsgára, de aztán a versenynapokat túlstresszelik, és nem találják meg az örömöt ebben a feladatban.
Mitől lesz valaki jó bíró?
A legeslegjobb bírók azok, akik kellő alázattal közelítik meg ezt a hivatást és annyira komolyan veszik, hogy folyamatosan naprakészen tartják a szabályismeretüket, tanulnak a saját és mások hibáiból, lelkesek, és persze szeretik is ezt csinálni. Természetesen mindemellett az is fontos, hogy legyen egyfajta kiállásuk és döntési képességük.
Az idén májusban kiadtátok az online versenyszabályzatot. Vannak ezzel kapcsolatos tapasztalatok már? Mekkora munka volt a megszületése? Vajon miért nincsen itthon igazán komoly online felnőtt verseny?
Ezt nem én írtam, nem az én dolgom volt, szerencsére. Az online versenyekkel sok a probléma, pont emiatt a hasznosságuk is megkérdőjelezhető. A névtelenség, az arctalanság és az, hogy nincs szem előtt az ember, sokkal több játékost megkísért, hogy sportszerűtlen legyen. Persze, biztosan van olyan is, hogy a gyanú úgy ébred valakiben, hogy igazából csak egy jól sikerült játszmája volt az ellenfelének, de nem történt valójában csalás. Ez a versenyforma felelős, gyakorlott és érett világsztárok esetén jól működik, minden más szinten sok a probléma.
Nemzetközi szinten a versenyzők folyamatosan megosztják a képernyőjüket, és nekik is folyamatosan kamera előtt kell lenniük. 9-10 játékosra jut egy versenybíró vagy felügyelő, aki semmi mást nem csinál, mint végig azt nézi, hogy mi történik a játékosoknál. Nem jelenik-e meg esetleg egy elemző program, nem ugrik-e fel gyanús ablak a megosztott képernyőn, illetve nézik azt is, hogy az adott játékos merre felé néz, milyen hangok vannak a háttérben, még az is le van szabályozva, hogy a szobában a játékosnak a széke merre felé kell, hogy nézzen (ajtó és ablak felé nem fordulhat a játékos a parti során) és minden forduló előtt be kell mutatnia a kamerának 360 fokban azt a játékteret, ahol játszik, és amelyben rajta kívül senki más nem tartózkodhat. A bírói feladatok lényegében csak a csalás kiszűrésére redukálódnak, de még ez sem nyújt 100 %-os garanciát, hogy nem járnak túl az eszükön.
A FIDE nyilvántartásában 40 db magyar nemzetközi bíró van. Mennyire jellemző, hogy a magyar bírókat meghívják külföldi versenyre?
Nem nagyon jellemző. Az elmúlt évtizedekben Verőci Zsuzsát, egyetlen A kategóriás versenybírónkat foglalkoztatták a legtöbbet. Rajta kívül még Orsó Miklós volt az, aki B kategóriás versenybíróként részt vett jó pár nemzetközi eseményen. Az, hogy a Magyar Sakkszövetség delegált volna magyar bírókat nagyobb eseményekre nem volt jellemző az elmúlt években. Nekem 3 nemzetközi tornán volt szerencsém közreműködni, ebből az egyik 2019-ben a pozsonyi Ifjúsági Európa-bajnokság volt, ami után meghívtak a a Tallinnban rendezett ifjúsági nyílt, rapid és blitz Európa bajnokságra. Az idén elmaradt sakkolimpiára a szövetség két bírót delegálhatott volna, valószínűleg Szamosközi Pétert és engem.
Élményként az ilyen versenyeken részt venni nagy dolog, de anyagilag nem annyira kifizetődő. A bíró kap egy viszonylag alacsony összegű versenybírói díjat, fizetik a szállását és az étkezését, de az útiköltségét már nem. Tallinnban konkrétan az útiköltségem két és félszer akkora volt, mint a versenybírói díjazásom. Más, ilyen versenyeken gyakran szereplő külföldi bírókkal beszélgetve azt tapasztaltam, hogy ezt mindenki hivatásból csinálja, mert ez anyagi értelemben ráfizetéses.
A járványhelyzet miatt, elképzelhető online bíróképzés, ha már úgyis kevés a verseny, a játékosaink ezen a területen is képezhetnék magukat.
A bíróképzésben nem tudtunk előrelépni. Szerettünk volna bírói tanfolyamot rendezni, ez hagyományosan valamelyik nyári hónapban lett volna esedékes, de sajnos nem tudtuk megrendezni. Ezután úgy döntöttünk, hogy áttesszük a képzést november végére, de hát a vírus ismét közbeszólt. Most konkrét, új időpontot nem határoztunk meg, de még a következő bajnoki rajt előtt szeretnénk mindenképpen egy bírói tanfolyamot indítani.
Szabó László elnök úr 64 pontjában benne volt, hogy 2020-tól minden évben szeretne rangos nemzetközi versenyt itthon sztárjátékosokkal. Nyilván az idei vírushelyzet ezt lehetetlenné tette, de versenyigazgatóként van tudomásod arról, hogy esetleg jövőre legalább tervezési szinten szóba került ilyen? A Tavaszi Fesztivál keretében rendezett nemzetközi verseny sokak kedvence volt itthon, vannak hírek arról, hogy jövőre számíthatunk-e rá?
2021-ben biztosan nem lesz ilyen volumenű verseny. Ahhoz, hogy áprilisban lehessen rendezni egy ilyet, már javában zajlania kellene az előkészületek. A jelenlegi helyzet ezt nem teszi lehetővé. A jövő évi versenynaptár összehozása is késik, mert nagy a bizonytalanság a járvány miatt. Az már eldőlt, hogy diákolimpia a megszokott lebonyolítással biztosan nem lesz ebben a tanévben.
Köszönjük az interjút!