Győri Zoltán Gábor társasjátékos vlogger, játéktervező és előadó, illetve felesége Győri-Nádai Réka kreatív szakember neveik ma már a társasjátékok szerelmeseinek körében egybeforrt a Mit Játsszunk? bloggal. YouTube-on 24 ezer követőjük van, és rendszeresen publikálják a magas nézettségű videókat ebben a témakörben. Interjúnkban Zoltánnal beszélgetünk a társasjátékokról és, persze, a sakkról is.
Hogyan mutatnád be magadat/magatokat az olvasóinknak?
Egy házaspár vagyunk, akik nagyon szeretünk társasjátékozni, és elsősorban közösségi oldalakon és videómegosztókon kommunikáljuk a modern társasok sokszínűségét az érdeklődőknek. Az ars poeticánk is a modern játékok népszerűsítése.
8-9 éve már annak, hogy napi szinten életünk része a társasjáték. Felfedeztük, hogy nagyon sok boltban rengeteg modern társasjáték van, de ennek ellenére nem igazán található magyar nyelven olyan könnyed nyelvezetű, populáris csatorna, ahol rendszeresen kommunikálnak ezekről. Egyre többet játszottunk és a tapasztalatainkat igyekeztük megmutatni az érdeklődők felé is. Nagyon sokan megtaláltak minket olyan kérdésekkel, hogy ez milyen játék, vagy éppen az kiknek való. Először humoros tartalmakkal indítottunk, majd tematizált, vagy éppen játékokról szóló bemutatókat kezdtünk el készíteni.
Itt sem álltatok meg, mert mára neves hazai vloggerek vagytok, te pedig játékfejlesztő is lettél az évek során.
Nagyon megtisztelő a titulus. Alapvetően nagyon szeretek játszani, magamat olyan kreatív embernek tartom, aki engedi jönni a gondolatait. Gyakran úgy tekintek a társasjáték készítésre, mint amikor két kovakő szikrát vet. Esetemben a két kovakő: a tapasztalat és a kreativitás. Ha egy tervezőnek van tapasztalata ezen a téren és van játékismerete, műveltsége, és ehhez még kreativitással is rendelkezik, az sikeres együtt állás. Én először
csak prototípusokat készítettem, amiket megmutattam kollégáimnak, barátaimnak, ismerőseimnek. Majd az érdeklődés miatt készült másik 10, aztán 100 terv, és a további igények miatt előbb-utóbb kinőtte magát annyira ez a hobbi, hogy felkerestem egy kiadót (Gémklub), ahol évek közös munkájának után megszülettek a ma már sok helyen kapható játékaink.
Kisgyerekként milyen társasokkal játszottál?
Gyermekkoromban a klasszikus családi címekkel játszottunk. Nekem abszolút favorit volt az Activity, tehát már akkor is dolgozott bennem egy exhibicionizmus. Később színészetet is tanultam, mindig nagyon fontos volt nekem, hogy az önkifejezésemet tudjam használni. Az Activity során baráti körben, vagy családdal nagyon jól éreztem magam. Sok önbizalmat és alaposabb önismeretet szereztem. Voltak még a divatos gazdasági játékok, ilyen például a Hotel, amelyben ma már tudom, hogy nagyon kevés szellemi csatlakozása van a játékosnak, leginkább csak megtörténnek vele azok a dolgok, amelyeket a játék kínál. Akkor mégis nagyon szórakoztató volt megépíteni a 3 dimenziós, felhőkarcoló szerű szállodákat.
A Gazdálkodj okosan! is alapvető volt akkoriban, ahol a szerencse kezében volt mindenki. Emlékszem mennyire fontos volt, hogy biztosítást kössünk a lakásunkra, mert aki nem tette, annak tuti leégett mindene és kezdhette az egész játékot elölről. Ezenkívül nagyon sokat kártyáztam édesanyámmal, szerettük az UNO-t és a kanasztát is. A felsoroltakon kívül még nagyon emlékszem arra a sokféle néven ismert játékra, amikor egy függőleges táblába kellett korongokat dobálnunk és megpróbáltunk négy azonos színűt egymás mellett összehozni.
Később gimnáziumban voltak nagyon masszív malom partik. Ezeket mi egyhibás játéknak hívtuk, mert egyetlen hiba eldöntötte a játék egészét. Szigorú rendszerűnek éreztük ezt, pláne, ha kicsit profibban, sportszabályokkal játszottuk.
És a sakk?
A sakk nagyszüleimmel egyszer-egyszer került elő. Ismertem a szabályokat, de nem volt kifejezetten nagy favorit. A szüleim nagyon fontosnak érezték, hogy ismerjem a sakk szabályait, mert ők is úgy gondolták, hogy ez az alapműveltséghez tartozik.
Édesapámnak vesszőparipája volt, hogy nem paraszt van ebben a játékban, hanem gyalog, és nem királynő, hanem vezér, hiszen egyetlen királynő sem megy háborúba hadonászni, viszont a vezér annál inkább.
Feleségeddel, Rékával sakkoztál már valaha?
4-5 éve komolyan számba vettük Rékával, hogy milyen játékaink vannak. Akkor került elő egy sakktábla, és összenéztünk, majd sakkoztunk egyet. Meglehetősen megalázó vereséget szenvedtem. Réka nagyon jól átlátja ezeket a típusú játékokat. A sakk alapvetően egy konfliktuson alapuló játék, ahol a győzelmi feltételem, hogy mozgásképtelenné tegyem az ellenfélnek a királyát. Tehát azt érzem a játék közben, hogy engem folyamatosan támadnak. Vannak olyan játékosok, akik kifejezetten keresik az ilyen típusú játékmódot. Én általában kerülöm azokat a játékokat, amelyekben a játékostársam végig azon mesterkedik, hogy nekem rosszabb legyen, és elvegye a lehetőségeimet a játék során. Inkább kompetitívebb játékos vagyok, aki úgy szeret versengeni, hogy a másikkal egymás mellett küzdve próbálunk a szabályok és a választott taktika alapján valamilyen előnyre szert tenni. Egy harmadik csoport a kooperatív játékosoké, akik együtt egy célért küzdve szeretnek játszani sokszor a játék ellen.
Más típusú társasjátékokat is tudnál említeni, amelyek hasonlóak a sakkhoz?
A sakk szimmetrikussága és mellérendelése sokszor nekem kontra-produktív élményt nyújt, mert már pár lépés után is érezhetem úgy, hogy onnantól eldőlt a játék. Ezt a szigorúságot sokan előnynek tekintik, én, ha társasjátékként nézek rá, akkor nem feltétlenül.
Konkrétan videót is készítettem 7 remek játék SAKK helyett címmel.
A sakk szerintem nem egy belépő szintű játék, mert nem nagyon van balance a játékosokok között.
Ugyanazokkal a feltételekkel játszik egy nagymester, mint az, aki a játékkal csak most ismerkedik. Nem vitatom, hogy a sakk egy nagyon fontos játék, és eszeveszettül sok, izgalmas dolgot, matematikai stratégiai gondolkodást, számolást, tervezést, kudarctűrést és sok mást tud tanítani, de számomra ez egy társasjáték, és nem az a bizonyos „A TÁRSASJÁTÉK”.
Mindemellett elképesztően meghatározó a sport-kulturális jelentősége. De ha csak társasjátékként nézek rá, nem tartom kizárólagosnak, hiszen rengeteg más olyan játék van, ami nagyon szépen kommunikál kognitív tartalmakat. Hangsúlyozom, itt nem a sportról, hanem a társasjátékos oldaláról beszélek.
A társasjátékos múltamban találkoztam olyannal, akiben éreztem egyfajta sakk sznobizmust, hogy „a sakk az igazi JÁTÉK”, és semmi más. Számomra abszolút elfogadható az, ha valaki nem szeret sakkozni, hisz ettől nem lesz rosszabb, butább, vagy kevésbé értékes ember.
A sakk nem balance-ol a játékosok tudásszintje alapján. Nekem nagyon szimpatikus a GO kínai játékban, hogy előnyt is tud adni az egyik játékos a másiknak, úgy, hogy azután mindkét fél tudja élvezni a játékot. Itt tábla mérettől függően sok kő (figura) van játékban, így azok elosztására nagyon sok lehetőség van, amit nagyon jól lehet a tudáskülönbséghez igazítani. Jópofának tartanám, ha lenne olyan sakkvariáns, ahol hasonló élvezetes módon lehetne játszani a különböző tudásszinteken egymás ellen.
Vannak olyan játékok, amelyek sakkból inspirálódnak, de családbarátabbak. Könnyebbek, rövidebbek és kevesebb bennük a konfliktus. A videóban is elsősorban ilyen címeket kerestem.
Léteznek egészen egyszerű, pici, kompakt játékok, nekem közülük egyik nagy kedvencem az Attila, egy ketten játszható játék, ahol csak ló lépésben mozgathatunk bábukat, és akkor nyerem meg a játékot, ha az ellenfél egyetlen bábujával sem tud mozdulni. Ahonnan elmozdultam, oda felkerül egy tűzjelölő, és oda már nem léphet sem ő, sem én. A játékban véletlenszerűen lehatárolunk egy pici teret, amely körül szépen lassan perzselődik fel a talaj. 5 perc alatt kapunk egy olyan játékélményt, amely nem csak a támadásról szól.
Ami fantasztikus sakkos hangulatú játék, az a keleti témájú Onitama. Itt van egy nagymester és 4 tanítványa. Mozgatás-kártyák kerülnek fel a pakliból szám szerint 5, abból 2 az ellenfélnél, 2 nálam, 1 középen. Zseniális az a motívum, hogy amikor kijátszunk egy mozgás-kártyát, azt a mesteremre és a 4 tanítványára is használhatom, majd átkerül az ellenfélhez. És 5 lap cirkulál a játékosok között végig. Nagyon izgalmas és gyönyörű szép motívum, hogy amit én használok, azt utána megkapja az ellenfelem. Kétféle győzelmi kondíció lehet: vagy megütni az ellenfélnek a mesterét, vagy a saját mesteremet bevinni az ellenfél mesterének kiinduló helyére.
Ezek után ha választanod kellene a 3 klasszikus játék közül Go, Mahjong és sakk, akkor nem lennék meglepve, ha nem a sakkot választanád.
A Mahjong-ot nagyon szeretem, mert az alapvetően egy gyűjtögetős játék. Jó érzés, ha a játék végén a játékos fel tud mutatni valamit, és ezt az élményt itt megkapom. A Mahjong-ból inspirálódott a Sárkánypalota c. társasjáték, amit nagyra tartok. Jó dolog, amikor egy klasszikus játékot ügyesen modernizálnak.
Szerinted mennyire van helye a társasjáték kultúrában a sakknak, vagy már megtette a magáét ebben a történetben és önállósodott annyira, hogy leginkább sportként nézzünk rá?
Számomra az, hogy mitől sport a sport, az attól függ, hogy mennyire veszik komolyan. Nem vagyok naprakész pontosan, hogy a sakkszövetség milyen megkötéseket enged, ki mikortól lesz versenysakkozó, de a sakk társasjátékos szerepe is megmaradt és ma is az alapműveltség része. A sakksporthoz egy plusz szabályt, az idő szorítását is hozzárendeltek, ezzel tovább növelték a stressz-faktort. Kaptak a sportolók egy külön erőforrást, az időt, amit ráadásul pluszban menedzselniük kell.
Ha egy alternatív jelenben nem létezne a sakk játék, de ettől még ugyanitt tartana a társasjáték kultúra (ez nyilván fikció) és beállítana hozzád valaki, ezzel a játék tervvel, bátorítanád őt?
Abszolút látnék benne fantáziát. Javasolnám, hogy nemzetközi stúdiókhoz vigye el, készítsen róla videókat, írjon minél hamarabb egy játékszabályt, gyártson belőle lehetőség szerint legalább kettő prototípust. A sakk egy nagyon letisztult játék, nem véletlenül van ilyen komoly múltja.
És ha azt kérné, hogy fejlesszétek együtt tovább?
Ez izgalmas kérdés! Szerintem a legtöbb stúdió, aki játékokat ad ki, picit ráfejleszt, vagy elvesz belőle saját meglátása szerint. Elképzelhető, hogy szintezném, lépcsőzetessé tenném. Lenne mondjuk 3 nehézségi fokozat, ahol a legnehezebb az lenne, amit most ismerünk. A szintek különböznének a figurák számában. Illetve keresnénk egy olyan változatot is, amelyik aszimmetrikusabb lenne, hogy a különböző tudásszintek is összecsaphassanak egymással. Az előnyadás egy nagyon szép, modern társasjáték-pedagógiai gondolat, amely arról szól, hogy ne hagyd nyerni a gyengébbet, hanem adj előnyt számára! Alapvetően nekem az a pedagógiám, és ezt osztom Lencse Máté kollégámmal együtt (ő a Jól Játszani c. könyv egyik szerzője Jesztl Józseffel együtt).
Sokszor kérdezik tőlem, ha egy gyermek nem tud veszíteni, akkor hagyjuk-e őt nyerni. Én javaslom, hogy ne, mert megérzi ezt, és hülyének fogja érezni magát. Bizonyos szempontból ez egy hazugság, amivel illúziót kap a gyermek. Az én javaslatom az, hogy inkább adjunk neki előnyt! Így segítjük legjobban a fejlődését. Visszakanyarodva a kérdéshez, azt az ellenérvet is elfogadom, hogy sokaknak így jó a sakk, ahogy van.
A sakk a BoardGameGeek.com (a világ legnépszerűbb társasjátékokról szóló weboldala) nehézségi listájának 5-ös skáláján 3,7 nehézségi ponton áll. Ezt te reálisnak érzed?
Sokan a nehézség és a komplexitás fogalmát szinonimaként használják, pedig ez nem minden esetben jár együtt. Annál komplexebb egy játék, minél több szabály van benne. Mégis vannak olyan komplex játékok, amiket már a 3-4. alkalommal – dacára annak, hogy sok szabállyal dolgozik -, viszonylag könnyű kiismerni. A másik oldalon pedig vannak olyanok, amelyek viszonylag egyszerűbb szabályokkal dolgoznak, de hatalmas mélységeik vannak. A sakk nagyjából mindkét szempontból a helyén van. Az első pár játékalkalommal nem igazán nyújt könnyű sikerélményt. Általában ez a harci játékokra jellemző is. Ezek nem a gyors sikerélményekre utaznak, hanem mini csatákra bontják a játékot, hogy végül a háború eldőlhessen. Döbbenetesen mély gondolatok, mérlegelési lehetőségek vannak a sakkban is. Kedvelem azokat a helyzeteket, amikor a játék során valamit szándékosan azért áldozok, hogy egy nagyobb tervem teljesülhessen később.
A sakk kemény agytorna. Egy sok órás parti után az ember már nem szívesen kapcsolódik ki agyat erősen megdolgoztató társasjátékokkal. Mit ajánlasz, te milyen játékokkal kapcsolódsz ki egy szellemi fáradtságot hozó napod után?
Ha egy társasjátékot már sport szinten űznek, akkor az már nem ad annyi szórakozást, hanem onnan már kemény munkát kíván. Ha a komplex játékok szerelmese valaki, akkor egy gyorsabb, izgalmas döntéseket hozó társast ajánlanék kikapcsolódásnak. Az Azul az egyik ilyen nagy kedvencem. 20-30 perc játékidőben mély és izgalmas választási lehetőségeket ad. Ez a klasszikus családi játék, ahol direkt konfrontáció nem történik, még csak közös játéktáblánk sincs a másik játékossal.
Ha a barátaimmal jövünk össze, akkor nagyon szeretem a kooperatív játékokat, amikor közösen harcolunk valamiért. Számomra ezek közül például fergeteges élményt ad a Csak egy című játék.
A sakkban folyamatos probléma, hogy nagyon alacsony a lány és a női versenyzők száma.
Te a nehéz társasjátékok esetében ugyanezt látod a társasjátékos asztalok mellett is?
Hatalmas örömmel látom, hogy vannak pozitívumok ezen a téren. Nagyon sokaknak az énképe nem engedi meg, hogy azt az állítást tegye magáról, hogy szívesen foglalkozik, tanul komplex játékokat. Abszolút csodálatosnak tartom, hogy egyre több nő játszik komplex, matematikai játékokkal, méghozzá mesteri szinten. Sokszor egy-egy ilyen játék, bár komoly matematikával foglalkozik, de ezt mégsem teszi a kirakatba. Nem is tudja a játékos, hogy éppen egy komoly logisztikai feladatot old meg vagy összetett gazdasági döntéseket hoz, miközben számol, mint a gép.
2024-ben Magyarországon lesz egy hatalmas világesemény, egy sakkolimpia, amelynek az a szlogenje, hogy A sakk, színesebb, mint gondolnád. Elképzelhető, hogy kijöttök majd rá körbenézni?
Eddig az életem egészen 2020. februárjáig meglehetősen stratégiai volt, igyekeztem évekkel előre tervezni, a pandémia következtében azonban nagyon taktikai lett. Tehát én tervezhetek, de ha meghallom, hogy 2024… csak legyintek, hisz sokszor még a következő hetet sem látom. De úgy gondolom, 2024-ben nagyon szívesen elmennék majd belenézni ebbe a rendezvénybe. Örülök, hogy a magyar sakk nemzetközi szinten is magasan jegyzett és sakkozóink viszik a hírünket.
Aki régebb óta követ titeket láthatja, hogy módszeresen és tudatosan építkeztek a YouTube csatornátokon. Mennyire tartjátok fontosnak ezt és mennyire célotok még az előrelépés? Van még ötlet, energia a vlogon és a játékfejlesztésen kívül is?
Szeretnénk még sokat tenni azért, hogy a társasjáték a magyar alapkultúra része legyen. Egy csomó pici állomása van ennek. Nyilván csodálatos lenne, ha minden háztartásnak alapvető igénye lehetne, hogy rendelkezzen modern játékokkal és az emberek többet játszanának ezekkel. Egy másik vízióm, hogy egyetemen oktassanak társasjáték-kultúrát és társasjáték-tervezést. Szeretném, ha minden egyes általános iskolában a könyvtár mellett lenne egy társasjátékos sarok, ahol szakköröket tartanának. Azt szeretném, ha a társasjátékozás sokkal hétköznapibb jelenséggé válna, mert széles körben megismernék az emberek, és mi ezért dolgozunk nap, mint nap.
A Mit Játsszunk? weboldala, YouTube csatornája Facebook és Instagram oldala ezeken a linkeken elérhető.
