A legfontosabb, hogy találja meg az örömét abban, amit csinál – Beszélgetés Rapport Tamással

Rapport Tamás sikeres vállalkozó és nagyon céltudatos ember. Interjúnkban elsősorban édesapaként beszélgettünk vele fia, Rapport Richárd,  a világ egyik legjobb sakkozójának pályájáról, döntéseiről és mindennapjairól.

Ricsi jelenleg 5. a világranglistán, ha úgy döntene, hogy ennyi volt, és vége, azt mennyire tudnád elfogadni?

Hasonlót már átéltem, amikor 18 éves volt, elköltözött külföldre otthonról, és az addig kialakított sakk életformáját hátrahagyta. Számomra fájdalmas volt, hogy amiben addig többen támogattuk, segítettük, azt egyszer csak sutba dobja. Meg is romlott a kapcsolatunk. Nehezen emésztettem ezt meg, hiszen ötvöződött bennem a rajongó, a sakk menedzser és persze az apaság is. Nem voltak meg az éles határok bennem a kategóriák között. Nekem egyik nagy tanulsága volt ennek az időszaknak, hogy elfogadjam, hogy nem minden úgy zajlik, úgy történik ezen a téren sem, ahogyan én szerettem volna. Ricsinek is lehet olyan szabad döntése, amely erősen szembe megy az enyémmel. Szülőként, felnőttként, emberként ez nagy szembesülés volt számomra.

Ez a döntés akkor azt jelentette, hogy a sakkozást legalább egy időre nem szeretné az addigi komoly szinten folytatni?

Az, hogy nem vitte tovább a kialakított feszes tervet, ezt jelentette. Továbbra is sakkozó akart lenni, de már nem akart annyit dolgozni, inkább versenyezni akart többet és a feleségének segíteni. Nehéz időszak volt ez, amelyet több dolog is beárnyékolt. Ráadásul Ricsi anyukájának akkoriban alakult ki egy súlyos betegsége is.
A Forrest Gump-ban van egy jelenet, amikor a megállíthatatlanul több éve egyfolytában futó Forrest egyszer csak megáll és azt mondja, most már hazamegy. Ilyennek tűnt nekem is ez a döntés. El kellett fogadni azt, hogy különböző utak vannak, és az, amit ő választott, az nem biztos, hogy az, amit én akartam volna neki. Vezetőként dolgozom, nehezen tudom elfogadni, hogy a sorsnak van egy olyan rendezőelve, amit jobb elfogadni, mert néha ez a legjobb, amit tehetünk. Lehet, hogy szükséges volt az a döntés, a pihenés, az érési folyamat és az átgondolás. Ma már tudjuk, hogy a célhoz ezen az úton is eljutott.

Ricsi hogyan ismerkedett meg a sakkal?

4 éves volt, amikor először játszottunk, de nem volt ennek különös jelentősége, csak egy játék volt a sok közül. 8 éves volt, amikor az iskolában kapott matematika dolgozatra egy 4-est, azért mert nem nézte meg a lap másik oldalát. Én akkor azt mondtam, hogy na egy kicsit sakkozzunk, mert tudtam, hogy a sakk a koncentráló képességet fejleszteni fogja. Mutogattam neki nyitásokat, amiket annak idején én is sokat tanultam. Egyből visszarakta azokat és megjegyezte.

Tehát, neked is volt sakkos előéleted?

Gimnazista koromban sakkoztam 1-2 évet. Nem komoly szinten. Persze, hallottam a Polgár lányokról és Lékóról, de nem voltam tisztában azzal, hogy milyen munka van az eredményük mögött.

Emlékszel Ricsi első versenyére?

Győrben volt egy kisebb rapid verseny, ahol 2. lett a korcsoportjában. Nagyon benne volt a győzni akarás és a becsvágy. Azt hiszem ez az, amire azt lehetne mondani, hogy már akkoriban is látszott. Kerestem, hogy kivel és hol lehetne sakkozni, és jött egy másik verseny, amit már megnyert. Ekkor megkértem az egyik fiatalembert, név szerint Nagy Bencét, hogy foglalkozzon vele. Így kezdődött a pályája. Ricsi viszonylag későn kezdett el sakkozni. Ha azt nézzük, mikor szerezte meg a nagymesteri címet, akkor látható, hogy milyen gyorsan jutott el oda gyakorlatilag a nulláról.

Ez az előrelépés mennyire volt küzdelmes számodra?

Belevetettem magam ebbe a világba. Egyre csak vásároltam az elérhető sakk könyveket, sakk programokat. Kerestem mindent ami alkalmas volt arra, hogy fejlessze és inspirálja őt. Nem olyan volt ez, mint amikor a botfülű szülőnek eljátszik a hangszerén valamit a gyermeke és a szülő tapsol, de nem érti, mi történik. Engem megérintett a dolog és a sakkban található örömöt is át tudtuk közösen élni. Elfogultsággal néztem, hogy milyen színvonalas partit játszott, vagy éppen milyen zseniálisat lépett a fiam.

Ez az út nem úgy néz ki, hogy volt egy egyesület, ahol fölfedezte valaki, hanem magam is láttam, hogy ez a gyerek zseniális. Tudtam, hogy ha még jobban csináljuk, még gyorsabban fog fejlődni, és ezt szem előtt tarva próbáltam sakkedzőket szerezni. Vittem a környéken mindenfelé, és akinek csak lehetett, mutogattam Ricsit, hogy na, mit szólsz? És hát mindenki vonogatta a vállát és mondta hogy háááát, ügyes. Soha nem értettem, miért nem mondták azt, hogy “aztamindenit”. Szakemberek voltak és mégsem látták azt, amint én láttam. Ez nem szemrehányás, vagy bántás, nyilván van ennek oka. Lehet, hogy csak az, hogy nem hitték el, hogy Ricsi még csak annyi ideje sakkozott, amit mi mondtunk.

Mindig volt valami apró tervünk: megelőzzünk vagy megverjünk egy másik kisfiút, vagy elérni legalább konkrét helyezést a versenyen. Kb. egy év múlva elköltöztünk Sopronból Szombathelyre, Ricsinek akkor születtek a kistestvérei, és a nagymamájáék is Szombathelyen laktak. Akkor már láttam, milyen rendszerben zajlik a hazai versenyeztetés, hogyan működik az ifjúsági sakk.

Milyen gyerek volt Ricsi?

Nagyon aranyos, szerethető és szófogadó. Kiskorában sokat társasjátékoztunk, az egyik kedvence a Rizikó volt. Ricsi nagyon szeretett nyerni, ami a sakknak is fontos része. Sok örömforrása van a sakknak, de a legfontosabb nyilván a győzelem. Ez nem olyan sport, hogy futottam egy egyéni csúcsot és legyőztem a stopperórát, vagy kinyomtam 120 kg-t és előreléptem. Itt az elmémmel kell valaki fölé kerekednem, legyőzni őt. Látszott, hogy Ricsi nagyon szereti ezt az érzést.

Az iskolában jó tanuló volt, és az 5. osztályt már magántanulóként kezdte. Nyilván ezt végig kellett előtte vinnem a családon és mindenhol. Nem értették, féltették, hogy mi lesz majd. Ricsinek, persze, ez nem volt probléma, boldogan belement ebbe, mert szeretett nagyon sakkozni.

Bennem megvan az a tulajdonság, hogy bármit, amit csinálok, azt teljes erővel teszem. Ricsi imádott sakkozni és az adottságai, a győzni akarása hamar meghozta az eredményeket. Egy nagyon jó kombó alakult ki: munka-verseny-eredmény, munka-verseny-eredmény. Ez a spirál egyre jobban szippantotta be, és nagyon jól bírta az ezzel járó terhelést. Vannak, akik elizgulják, túlstresszelik a versenyeket, de Ricsire ez nem volt jellemző.

Eleinte, persze, kellett sok kis versenyre menni, mert az nem motivál, hogy elvonulsz egy évre és csak dolgozol, dolgozol. Később viszont kell a megfelelő ritmus. Felkészülés, tanulás és minden hónapban egy komolyabb verseny. Ricsi ezzel a recepttel ment előre, miközben mindig érezhető volt, hogy még ennél is több van benne. Bár jól bírta a monotonitást, de folyamatosan törekedtem arra, hogy a felkészülést izgalmasabbá tegyem. Ha jött egy edző és valamit gyakoroltak, akkor már alig várta, hogy edzés végén snellezennek pár partit és alkalma legyen  legyőzni az edzőt. Ez az adottság a versenyeken is mindig jellemző volt rá.

Az edzők közül kiket említenél meg, akiknek komolyabb szerepük volt?

A már említett Nagy Bencének nagyon fontos szerepe volt. Az első dolgokat tőle tanulta, ő kísérte, vitte versenyekre kezdetben. Később egy gyerekkori barátomat, Anka Emil nagymestert kerestem meg, akinek a felkutatása akkoriban internet nélkül nem volt olyan egyszerű, mert másik megyében, másik városban lakott. Emil manapság Amerikában él és egy sakkiskolát működtet ott. Hihetetlenül jó érzékkel és nagyon nagy szeretettel viszonyult Ricsihez. Amikor Ricsi 10 éves volt, akkor indult itthon a Maróczy Sakkiskola, ami abban az időben sokat adott Ricsinek. Együtt lenni napokig egy közösségben nagyobb gyerekekkel és együtt sakkozni velük, ellenük, ez jó élmény volt. Persze, nem váltotta ki azt a munkát, ami otthon zajlott.

Ami az alapját adta későbbi sakkjának, vagy inkább ami a gondolkodását előrevetítette, az Lukács Péter és Hazai Laci bácsi munkájának a sikere. Ricsinek Lukács Péterrel alakult ki szorosabb kapcsolata. Nem egyszer volt olyan, hogy Ricsi felköltözött hozzá, és onnan jártak Nagy Laci versenyére. Délelőtt készülés, délután parti, majd este elemzés, és ez így ment a verseny ideje alatt. De volt olyan is, hogy egyetlen védelem változatait nézték 2 hétig, miközben Péter bácsinál lakott, vagy éppen ő volt nálunk. Péter bácsit sokan megkritizálták már, hogy az ő tanítványai csak kottából tudnak játszani. Én úgy gondolom, hogy ez a fajta nyitás-elemzéses dolga pont azt a célt szolgálja, hogy egy bizonyos rendszert megtanuljon játszani a tanítvány. Abban tud terveket készíteni, tudja, hogy milyen gyalogszerkezetek várhatók, milyen pontokra kell játszani. Ehhez kell a mély elemző munka. Ez nagyon kellett ahhoz, hogy Ricsi gyorsan nagymesteri címig jusson.

Ez mind edzővel történő közös gyakorlás, de önálló munkát is végzett Ricsi?

Egy kisebb költségvetésű családban nyilvánvalóan több az önálló munka, de mi megengedhettük azt, hogy gyakorlatilag mindig volt valaki, aki sakkozzon Ricsivel. Persze, így is volt olyan, hogy egyedül készült, elemzett.

Sikeres vállalkozó vagy. Véleményed szerint igaz az, hogy nagyban pénz kérdés is, hogy valakiből jó sakkozó válhat-e? Ha kevésbé tehetős szülő lennél, szerinted Ricsi akkor is ilyen sikeres sakkozó lenne ma?

Ha megnézzük a Lékó Petit, nekik nem volt sok pénzük, mégis meg tudták oldani a fejlesztését. Almási Zoli, úgy tudom szegény családból származott, mégis sokra vitte. Az már egy másik kérdés, hogy ha ő egy jobb menedzselést kapott volna, és stabilabb hátteret, akkor mi lett volna belőle. Meggyőződésem, hogy sikeresebb pályát futott volna be.

Ricsi döntése után mennyire volt beleszólásod a pályájába?

Semennyire. Amikor elköltözött Ricsi, akkor megtörtént velem, mint menedzserrel a szakítás. Nekem az a fontos, hogy ő boldog legyen. Idő kellett, de elfogadtam, hogy számomra a csendes, támogatói szerep maradt a sakkal kapcsolatban.

Jelenleg van mögötte valami segítő team?

Az ő személyisége nem olyan, aki ezt igényelné. Mindig nagyon kreatív és különc volt a sakkban. Vannak segítői, de ez egy nehéz műfaj, mert erős bizalmi kapcsolat szükséges és sok visszaélésre ad lehetőséget.
Ő hozza meg felnőtt emberként a döntéseit. Azért tart ott ahol tart, mert jól teszi a dolgát. Ő nem ad senkinek sem interjút, csak ha nagyon muszáj, nem akar ezzel és ilyenekkel törődni.

Az élsakkozók nagyon egoista emberek és ennek megfelelően élik az életüket is. A sakknak van egy személyiségtorzító hatása, és hogyha most megnézzük az elmúlt időszak magyar élsakkozóit: Polgár Juditot, Lékó Pétert, Portischt és Ricsit is, közös bennük az erős egozimus. Ez nem olyan, mint a focista, aki passzol ide-oda, és majd valaki gólt lő a csapatából, ahol a siker, vagy kudarc közös lesz végül. Ez a nagyon erős „Én”-ről szól. Van olyan sakkozó, aki igyekszik ezt a tulajdonságát elrejteni a mosolya mögé, de olyan is van, aki vállalja ezt.

Véleményed szerint a fiad a 2024-es hazai olimpián le fog ülni magyar színekben játszani?

Nem tudom. Nagyon divatos kérdés ez. Nem érzem korrektnek, amikor leírják, hogy Ricsi ingyért nem ül le játszani magyar színekben. Úgy gondolom, hogy ha az utcán megállítanék 100 embert, és azt mondanám nekik, hogy 2 hétig ingyen fognak keményen dolgozni, arra egyikük sem mondaná, hogy mennyire jó ez! De ne csináljunk ebből anyagi kérdést. Ha mindenki úgy tenné a saját dolgát a szövetségben, mint Ricsi a sakkban, akkor ebből nem lenne téma.

Nem vagyok Ricsi menedzsere, nem engem kell megkérni, hogy Ricsitől szerezzek egy aláírt fotót. Vajon a szövetség mit tett az elmúlt egy évben Ricsi előremeneteléért? Lobbiztak érte? Hol kopogtattak? Beszéltek-e az államtitkár asszonynak róla? Lehet azt mondani, hogy neki ingyen kellene játszania, meg szimultánt adnia, de ez nem elegáns. Ricsi egy profi, aktív élsakkozó, de a másik oldalon a szövetségnél megvan a hasonló profizmus? Fel szokott merülni az is, hogy Ricsi Szerbiában él, akkor lehet, hogy egyszer majd szerb színekben fog játszani? A sportban nagyon divatos a nemzetváltás, de ő magyar állampolgár és a mai napig magyar zászló van a táblája mellett, aminek, úgy vélem, örülhetnek a szövetségnél.

Ricsi nem akar nyilatkozni, nem akar szerepelni, nem akar központban lenni, a versenyeivel foglalkozik, amin indul. Üzletemberként én látom a lehetőséget és fölépíthetnénk egy brand-et vele kapcsolatban, de ez tőlem független, mert ő ezt nem akarja és ezt mindenkinek el kell fogadnia, hogy ezek az ő döntései.

Én azért vagyok bátor, mert egyik területen sem függök senkitől. Amíg közösen dolgoztam Ricsivel, addig mindig azt néztük célirányosan, hogy mi az, ami a fejlődését szolgálja. Ricsinek megmaradt ez a függetlensége a mai napig. Ez ennyire egyszerű. Ha valakinek tetszik, tetszik, ha nem, nem. Ez a beszélgetés sem arról szól, hogy majd esetleg szerzünk egy szponzort a segítségével.

Ha megnézzük a sakkszövetséget, akkor pár éve a mostani elnököt azért választották, hogy hozzon pénzt ebbe a sportágba. De nem hozott! Hallgat a sportág, nem hirdetjük, nem keressük az utódját és nem is szólunk, hogy itt baj van. Mindig vannak reménykedők, hogy majd jövőre talán lesz pénz és a sakkolimpia egyenesbe hozza a sportágat. Ez így nem működik!

Mit kívánsz a jövőtől Ricsivel kapcsolatban?

Hazai Lacival volt egy érdekes beszélgetésem a világbajnoki címről. Laci bácsi azt mondta, hogy akkor én boldog lennék, de mindenki más boldogtalan. És ez annyira igaz! Gyakorlatilag úgy mondanám, hogy Carlsent sokkal jobb sakkozónak tartom, és nem feltétlenül az Élő-pont miatt, mint a Ricsit. Viszont úgy gondolom, hogy most, jelen pillanatban van matematikai esély, hogy Ricsi világbajnok legyen. Ha nem is a legnagyobb odds-al, de van rá esélye. Pont mostanság olvastam egy Carlsen nyilatkozatot, amiben  a legfontosabb dologról volt szó: a motivációról. A norvég már szinte kezd félni attól, hogy mikor fog kikapni, veszíteni. Ez adhat egy olyat helyzetet, hogy valaki más lesz végül a világbajnok. Akár lehet Ricsi is. Nyilván ez nagy boldogság lenne a sakkegómnak, de szülőként nézve, nem rólam kellene ennek szólnia. Leginkább azt szeretném, hogy boldogan éljen Ricsi a párkapcsolatában és találja meg az örömét abban, amit csinál. Ne csak az legyen, hogy hú, megnyerte, majd utána egy légüres térbe került. A bajnokok egy részénél van a nagyon fent, és utána a nagyon lent. Nem szeretném, hogy ez a boldogtalanság Ricsinél eljöjjön. Maradjon meg neki a sakk élvezete. Nyilván, minden fájdalomtól nem tudja az ember megvédeni a gyerekét.

Carlsen szerinted miben jobb Ricsinél?

Kicsit szerencséről is szól a mai sakk. Mindenki játszik mindent. Olyan repertoárral rendelkeznek és annyiféle nyitást játszanak, hogy szerintem senki nem képes mindennek az ellenszerét memorizálni. Rá kell érezni, hogy mire készüljek, amire te majd nem tudsz jól reagálni. Tehát egyrészt az akarat, ami nagyon fontos, és az, hogy a másikat kicsit megtörd, kizökkentsd. Carlsen Ricsi ellen húzott egy olyat, ami kívülről rossznak tűnik, de mégis fogyasztotta a fiam idejét, aminek az lett a vége, hogy Ricsi vesztett. Carlsen erőssége, hogy gyakran tud olyat lépni, amitől szétesik az ellenfél játéka. A másik oldalon Ricsi erőssége a nagy bizonyítani akarás és ez nagy erőt ad neki.