Mérlegen az Ifjúsági Grand Prix-sorozat
A már születésekor is kisebb vihart kavaró Ifjúsági Grand Prix-sorozatnak jelenleg zajlik az utolsó állomása. Az előző években a COVID nem tette lehetővé, hogy a versenyeket az elképzelések szerint megrendezzék, de az idén ez az akadály is elhárult. Annak ellenére, hogy a döntő még zajlik, mi már összegezni próbáljuk a tapasztalatokat a rendelkezésünkre álló adatok birtokában.
A Magyar Sakkszövetség Ifjúsági Bizottsága a rendszer megalkotásakor a bajnoki döntő színvonalának emelését tűzte ki célul. Azt szeretnénk ebben a cikkben körbejárni, hogy ez végül mennyire valósult meg.
Első táblázatunk az érintett korosztályok TOP 10 játékosának részvételi adatait mutatja a korcsoportos döntőkön. Sárga színnel jelöltük azt a két évet, amikor létszámkorlátos volt a döntő. A táblázatból egyértelműen látható, hogy a létszám lekorlátozása nem hozta magával azt az eredményt, hogy több TOP 10-es játékos indult volna el a döntőben.
A FIDE korosztályos listáin TOP 100-ba jutott 66 fiatal élsakkozónk közül a magyar korcsoportos döntőben jelenleg 41 fő szerepel. Ez a közel 2/3-os arány megegyezik az OB-n megszokottakkal.
Nyilvánvalóan nemcsak az éljátékosok száma, hanem a többi játékos átlagos tudásszintje is meghatározója lehet egy verseny színvonalának.
A 2022-es bajnoki döntő még zajlik, így az utolsó adatsor a 4. forduló utáni számokat tartalmazza (de akárki nyer is végül, nem nagyon fognak jelentősen változni ezek az értékek). A táblázatból látható, hogy a létszám korlátozás (a két sárga háttérszínnel jelölt adatsor) a vizsgált korcsoportok esetében egyedül a 14 éves fiúk mezőnyében hozott egyértelműen magasabb átlag ÉLŐ-pontot az előző évekhez képest.
A hivatalos kommunikáció szerint az Ifjúsági Grand Prix sorozat a résztvevők számának alakulása tekintetében sikeres volt. Vizsgáljuk meg a részvételi számokat!
A sorozat 3 előversenyből és 1 döntőből állt.
A 3 előversenyből vegyük ki a Diákolimpiát, mert az annyira speciális helyzetű, hogy biztosan nem befolyásolja annak létszámát az a tény, hogy a végeredménnyel GP pontokat is lehetett gyűjteni.
Ez általában nagyon népszerű verseny, egyrészt országos bajnokság, másrészt rapid verseny, amit az utánpótláskorosztály többsége jobban szeret. A rövidebb lebonyolítás pénztárcabarát megoldás a szülőknek, és az egyesületek számára is remek alkalom, hogy gazdaságosabban, az összes utánpótláskorú versenyzőjüket egy versenyen felsorakoztathassák. A támogató önkormányzatok általában el is várják az országos csapatbajnokságokon történő indulást a támogatott egyesületektől, ami szintén a részvétel mellett szól.
A 2018., 2019., 2022-es versenyeket áprilisban rendezték, míg a 2021-est júliusban. Utóbbi nyár közepi időpont mindenképpen oka a 2021-es kiugró létszám visszaesésének, ezért ezt az adatsort továbbelemezni nem érdemes.
Az adatokból látható, hogy a fiatalok nem kaptak plusz motivációt attól, hogy ez a verseny egyben a GP sorozat állomása is.
Ez a hármas sorozat legfontosabb állomása, hiszen ezen klasszikus idejű partik zajlottak FIDE pontokért és dupla GP pontokért. Míg a GP rendszer bevezetése előtt a júniusi hónapokban 180-195 fő indult a 8-14 évesek mezőnyében az országos bajnokságon (OB), addig most az ugyanerre az időpontra szervezett Olimpia Reménységek Tornáján már csak 154 fő ült asztalhoz.
Az 2021-es évi adatsor ismételten bebizonyította, hogy a júliusi és augusztusi versenyek sokkal kevésbé népszerűek, mint a nyár elejére szervezettek, ezért annak az évnek az adataival relevánsan ismét nem érdemes foglalkozni.
2020-ban az U8, U10, U12 korosztályokban magasabb volt a résztvevők száma, mint a 2022-es ORT versenyen. Ha még korábbra megyünk az időben, akkor idén még nagyobb volt a visszaesés.
Az U14 esetében is jól látható a visszalépés a 2017-2019. évekhez képest (2020-ban már maximálva volt a létszám az OB-n, így az nem releváns adat).
Azt figyelembe véve, hogy az U8, U10, U12, U14 korosztály esetében klasszikus játékidőben létszámkorlát nélkül ez volt az egyetlen lehetőség a megmérettetésre idén, elmondható, hogy létszámbeli visszaesés történt.
Az országos bajnokság és az Olimpiai Reménységek Tornája sok mindenben hasonlít, de az előbbi rangja mégiscsak nagyobb, hiszen az országos bajnoki címről dönt. Ennek megfelelően már létszámával, díjaival is impozánsabb, mint a hiányos korosztályokkal megrendezett újabb országos verseny.
Az U16-U18 korosztályok játékosai, ha nem rendelkeztek a megfelelő FIDE ponttal és játszmával, akkor nem kaptak klasszikus játéklehetőséget hazai korcsoportos versenyen az idén. Ennek megfelelően, amíg az U16, U18 korosztályokban klasszikus játszmákban 2016-2019 között 64-67 ember mérettetett meg évről évre, addig most a bajnoki döntőn 29 fő szerepel.
Meggyőződésünk, hogy a hazai élsakkozó fiatalok vannak annyira eltökéltek, hogy egy népes országos verseny elmaradása okozta élmények kiesésén túl szakmailag semmit nem észlelnek egy ilyen átszervezésből, mert könnyen találnak alternatívát ezekre a versenyekre.
Viszont az élsakkozók mögötti versenysakkozó-réteg kevésbé teljesítményorientált és motivált, így ők jobban megérzik, ha egy közösségi élmény lehetőségét veszik el tőlük.
Ahhoz, hogy hosszabb távon élsakkozó legyen valaki, jelentős anyagi ráfordításra van szükség a szülőktől. Anyagiak terén a versenysakkozás szülői oldalról általában egy folyamatos mérlegelési helyzet, hogy vajon melyik verseny éri meg legjobban szakmai és egyéb szempontok alapján. Azoknak a versenysakkozóknak, akik még nem tartoznak az élsakkozók közé, nehezebb a helyzetük, hiszen még a tehetségüket nem igazolták vissza az eredmények. Ebből adódóan a szülő is jobban meggondolja, hogy bevállalja-e egy ilyen versenysorozat során a plusz egy-két versenyt, csak azért, hogy gyermeke hátha bejut majd a a döntőbe. Éppen a jelenlegi bizottság megalakulása után megrendezett első OB-n hirdette egyik tagjuk az odalátogató szülőknek, hogy ők mindent megtesznek majd azért, hogy az országos bajnokságon ne legyen nevezési díj, hogy ezzel is elősegítsék a részvételt mindenkinek.
Kétségtelen, hogy egy kisebb versenyt külsőségekben és szolgáltatásokban sokkal egyszerűbb és olcsóbb megrendezni, mint egy nagyobb létszámút. A bemutatott számok tükrében azt láthatjuk, hogy a döntőbe jutott élsakkozó réteg szakmailag minimálisan profitált a változásból és valószínűleg a körülmények is javultak, de mindezzel szemben a versenysakkozó fiatalok egy része vesztett egy kiugrási lehetőséget.
A tömegrendezvény élménye viszont mindenkinek elmaradt.
Lehet, hogy pont az ilyen veszteségek miatt szorul majd még jobban háttérbe a sakk egy fiatal versenyző életében és esetleg ezért nem fog majd játékosként pár év múlva egy NB I-es, vagy NB II-es csapathoz csatlakozni.
Tudjuk nagyon jól, hogy minden változtatásnak vannak nyertesei és vesztesei, és ezek nem mindig láthatóak előre. Ugyanakkor a magyar utánpótláskorú sakkozók nagyon kényes helyzetben vannak, ezért szükséges az ilyen döntések várható következményeit előre alaposan megvizsgálni az élsakkozók, versenysakkozók és hobbi sakkozók szemszögéből.
Bár a fiatal élsakkozóink továbbra is hozzák az eredményeket és nemzetközileg is magasan vannak jegyezve, amiből akár arra is következtethetünk, hogy komolyabb baj nincsen, de a mögöttük álló versenysakkozó réteg létszáma 4 év alatt jelentősen, 17 %-kal csökkent.
A kígyózó grafikon vonalai közül pont a legfiatalabbakat bemutató zöld vonal drámai zuhanása mutatja meg, hogy mennyire nagy a probléma itt. Márpedig a következő években ők fogják meghatározni majd az élsakkozók mögött a versenysakkozói réteget utánpótlás szinten.
