“Nagyon fontos a jó közösség megteremtése” – beszélgetés Zámbó Zoltánnal

Zámbó Zoltán István polgári foglalkozása szerint német- és történelem tanár, de legalább ilyen jelentős múltat tud felmutatni sakkozóként, vagy akár sakkoktatóként is. Mindemellett vezeti az ország egyik legnagyobb sakkszakosztályát és a FODISZ sakk szakágát is.

Mi adja számodra a sakk szépségét?

A sakk szépsége számomra több dologból tevődik össze. Egyrészt a játék összetettsége, a benne rejlő taktikai és stratégiai szépségek le tudnak nyűgözni, másrészt a sakkal teljesen összefüggő élethosszig is tartható versenyzés, utazás, új helyek felfedezése, új barátságok kialakulása.

Mik egy jó sakkozó erényei és ebből te melyekkel rendelkezel?

Szerintem számos ilyen erény van például a nagyon nagy koncentrációs képesség, az önfegyelem, a türelem, a jó memória, a sportszerűség, valamint a nyitottság a világra és más kultúrákra. Úgy érzem, hogy alapvetően abban az áldott helyzetben vagyok, hogy ezekkel többé-kevésbé magam is rendelkezem.

Hogyan ismerkedtél meg a sakkal?

5 éves lehettem, amikor édesapám megmutatta a lépéseket és gyakran játszottunk. Amatőr szinten egész jól sakkozott, de fél év múlva már megvertem őt és utána már nem igazán volt kedve játszani. Látszott, hogy van érzékem a játékhoz. Az iskolában volt egy sakkszakkör, amit rendszeresen látogattam. Kazincbarcikán, ahol éltem, a gyerekek között nem volt túl népszerű ez a sportág. A diákolimpia résztvevőit is két kezemen meg lehetett eleinte számolni. Meg is nyertem ezt a versenyt, majd jött a területi megmérettetés, amit szintén sikerült megnyernem. Ekkor figyelt fel rám Tóth János bácsi, a városi sakk klub elnöke. Elhívott az egyesületbe, ahol heti egy játszóedzés volt, amikre eljártak a felnőtt tagok is és ott sakkoztak, beszélgettek. Jakab Boldizsár bácsi volt az, aki ekkoriban a legtöbbet foglalkozott velem. A sakk szeretete volt a fő összetartó erő és jó közösség alakult ki. Körülbelül 10-en voltunk aktívabbak. Később nagyra nőtt az egyesület és csapattársammal Károlyfalvi Zolival együtt jártunk hetente egyszer Simon Józsi bácsihoz tanulni. Az ő emlékére is rendezik meg a Kovács Aladár – Simon József Emlékversenyt, amely idén már a 24. felvonásnál tartott. Erős mesterjelölt sakkozó volt, akitől nagyon sokat lehetett tanulni.

A sakkoktatói pályafutásod is korán kezdődött.

Simon Józsi bácsi halála után hirtelen nem akadt senki, aki tanítgassa a fiatalokat, így ideiglenesen én vettem át az edző szerepét a klubban mindössze 16 évesen. Később Vanczák Attilával együtt tartottuk az edzéseket. Az egyetemi éveim alatt is folyamatosan tartottam ezeket a foglalkozásokat az ifjabbaknak. A magunk szerény eszközeivel tanítgattuk a sakkozókat, akik többsége általában 2000 Élő-pont feletti sakkozó lett, de voltak, akik mesterjelölti szintig is eljutottak, Handó Vilmos pedig a 2400-es határt is elérte később, vele jelenleg is csapattársak vagyunk a szlovák bajnokságban.

A sok sportág közül miért éppen a sakk?

Ebben biztosan közrejátszott a korán kialakult asztmám is. Kisgyermek koromtól kezdve sokat voltam kórházban. Itt az egyik fő időtöltésem a sakkozás volt. A könyvtárból mindig volt nálam pár sakk-könyv, azokkal jól el lehetett tölteni az időt. Alapvetően könyvekből dolgoztunk akkoriban, 16 évesen, amikor már mesterjelölt voltam, akkor kezdtem el számítógéppel is dolgozni.

Jelenleg is aktív sakkéletet élsz.

A lejátszott versenypartijaim száma lecsökkent, sok versenyen már nem indulok. Talán 30 körüli versenypartit játszom egy évben, de volt időszak, amikor dupla ennyit versenyeztem. Megválogatom, hova menjek, ma már fontos, hogy legyen benne kikapcsolódási lehetőség is. Ezért is játszom a szlovák csapatbajnokságban, ahol szintén van lehetőségem több napos kikapcsolódásra a partik mellett. A látássérültségem kapcsán rendszeresen indulok ezzel kapcsolatos nemzetközi versenyeken is.

Mit jelent esetedben a látássérültség?

Meghatarozó, hogy a látássérültségnek melyik verziója áll fenn. Nyilván, akinek folyamatosan romlik le a látása és eljut oda, hogy vakon kell, hogy játsszon, nekik már erősen befolyásolja mindez az edzésmunkát is. Nekem a látássérültségem a látótér beszűküléséből adódik, ami elég magas fokú, 90% fölötti. Az életmódomat ez a csőlátás nagyban befolyásolja, de a sakktábla, az teljesen megvan. A mozgáshoz, közlekedéshez több idő kell, mert előtte gondosan fel kell mérnem a terepet. Tanárként így egész jól boldogulok a tanteremben, habár. a padok, asztalok között nehezebben közlekedem. Ráadásul szürkületben a szokásoshoz képest is nehezebben látok, de mindez együtt sem befolyásolja közvetlenül a sakkozásomat. Versenybíróként is tevékenykedem, ahol azzal találkozok, hogy maguk a versenyzők is segítik a munkámat úgy, hogy próbálják a táblákat, sakkórákat, játékosokat nem kitakarni.

Milyen helyzetben van a látássérült sakk?

Én a Fogyatékosok Országos Diák-, Verseny- és Szabadidősport Szövetségén (FODISZ) belül szakágvezető vagyok. Szerencsére januártól ezt a feladatot átveszi tőlem Medvegy Zoli nagymester. Úgy vagyok vele, hogy jó lesz, ha kicsit kevesebb dologra kell majd koncentrálnom és több időm jut oktatásra, a saját felkészülésemre. A FODISZ jól működő szervezet és tudja segíteni a kiemelkedő versenyzőit és jelentősen támogatja a látássérült sakkozást.

A látássérülteknél is jellemző, hogy csökken a sakkozók száma?

A világ nyitottabb lett a fogyatékkal élők felé. A fogyatékkal élők közelebb kerültek a társadalomhoz, így maga a fogyatékos sport is. 5 éve rendezik meg a parabajnokságot is ebben a sportágban, aminek a híre szintén eljut sokfelé. Ha valaki akar, megtalál minket, de mi is próbáljuk keresni és bátorítani az érintett sakkozókat azzal, hogy szép eredményeket lehet elérni velünk. Mindezt mérlegelve azt mondanám, hogy mi inkább egyre többen vagyunk.

Nem utolsósorban a diósgyőri szakosztályt is vezeted.

Sokáig a nevelőegyesületemben, Kazincbarcikán sakkoztam, majd a tanítás miatt Miskolcra költöztem. Ekkor a Miskolci Kisbocsoknál is tevékenykedtem 1-2 évet, ahol dolgoztunk azért, hogy a fiatalok feljussanak NB1/B-be. Ezután úgy döntöttem magam is megpróbálok a legmagasabb osztályban játszani. A Makó csapatában játszottam jó messze Miskolctól. Majd a lényegesen közelebbi Edelény csapatát választottam. Ekkor jött egy olyan felkérés, hogy jöjjek a DVTK-hoz edzőnek. Sokat gondolkodtam, mielőtt igent mondtam és edzősködni kezdtem ennél a nagy egyesületnél. Majd egyszer csak felkértek vezetőedzőnek, később szakosztályvezetőnek. Visszanézve azt látom, hogy csak belesodródtam ezekbe a helyzetekbe, pozíciókba, nem kerestem ezeket. Azóta is próbálom a legjobb tudásom szerint vezetni ezt a szakosztályt. Nagyon szeretek tanítani és edzősködni, továbbá a szakosztályvezetés is izgalmas, bár gyakran fárasztó feladat. Jelenleg 71 versenyengedéllyel rendelkező versenyzőnk van és mellettük még sok gyermek, iskolai szakkörökön. Fontos számunkra az utánpótlás nevelés, ez látszik abból is, hogy 30 fő ifjúsági sakkozó van az egyesületnél és akad köztük több nagyon ügyes is. A nagyobbak közül kiemelnék három erős sakkozót: Kovács Kristófot, Gáthi Donátot és Turcsányi Vincét utóbbi kettő már FIDE mesteri címmel rendelkezik.

Hobbi, szakkör vagy profi sakk?

Amikor engem kineveztek szakosztályvezetőnek, akkor az volt a kérés, hogy a Szuperligát engedjük el, és inkább próbáljunk meg utánpótlás nevelést végezni minden színtéren. Jelenleg az általános iskolákban, több mint 100 gyerekkel foglalkozunk, de jelen vagyunk a képzéseinkkel több óvodában is. Az iskolai szakkörökön a tanulók megismerhetik a játék alapjait, aki komolyabbat akar ennél, az eljárhat a klubedzésekre. Az edzések résztvevői több csoportba vannak sorolva. A legerősebbeknek online edzések is vannak, ahol kapcsolataink révén olyan neves edzővel is összedolgozhatnak, akik munkája fontos a komolyabb versenysakkhoz. Az egyesületen belül az edzőink összedolgoznak, jó a kapcsolat köztük és segítik egymás munkáját. Öten közülük a Magyar Sakkszövetség edzőképzését is elvégezték és van, aki a FIDE-edzőit is megszerezte. Mindemellett vannak képzett versenybíróink is. Próbálunk a sakk minden területén egy kicsit előrehaladni.

Jó ezt hallani, egyáltalán vannak gondjaitok?

Az anyagiak nagyjából adottak, ha ügyesen gazdálkodunk, akkor ezzel nincs gond. A DVTK a nevezési díjakat a főbb versenyeken állja, ami nagyon jó. Ha 25 fővel megyünk valahova, akkor ez már elég komoly összegbe kerül. A tagdíjakból is van bevételünk. Több oktatónk is van, de mindenki tanulmányok vagy munka mellett edzi a fiatalokat, így az iskolai szakkörök esetében olykor edzőhiánnyal is küzdünk. Most éppen azon dolgozunk, gondolkodunk, hogy kicsit optimalizáljuk a rendszerünket. A DVTK-val már elég sok versenyt rendeztünk a legkülönbözőbb formákban, volt 4 napos nemzetközi open, rapid, schnell és még 24 órás megmérettetésünk is. A versenyszervezés, sem egyszerű dolog. A Covid után csökkent a játékosok aktivitása és ennek hatása máig érezhető. A mi megyénkben, a nagyobb távolságok miatt kevesebb létszámmal kalkulálhatunk az ország más részéből. A versenyszervezés sok munkával és kevés bevétellel jár. Igyekszünk kisebb versenyeket szervezni, mert a nagysággal egyenesen nő a ráfizetés kockázata is. Ettől függetlenül nekünk foglalkozni kell ezzel is, mert a sakkozóinknak van igénye ilyen közeli versenyekre. Minden évben törekszünk arra, hogy néhány rapid vagy schnell versenyt megszervezzünk.

Ha éppen nem sakkozol, vagy nem tanítasz Miskolcon, akkor mit csinálsz a szabadidődben, miként tudsz kikapcsolódni?

Általában a szabadidőmet is ezek a tevékenységek határozzák meg. Nagyon szeretek utazni, amiben a sakk sokat segít. Már egyetem után játéklehetőséget kaptam egy svájci csapatban, ahol havi 2-3 napot rendszeresen eltöltöttem. Örültem, hogy gyakorolhatom a nyelvet és a játéklehetőség is motivált. Svájc szépsége, a kirándulások, az ingyen szállás nekem mind ajándék volt, nem a pénzkeresetről szólt az a lehetőség. Abban az időszakban nekem is sikerült 2400 pont fölé kerülnöm. Később, ahogy a beletett edzésmunka csökkent, úgy a játékerőm is és emiatt nem is tudtam megtartani a pontjaimat. Most 2300 körüli szinten teljesítek. Szerencsés vagyok, mert aki azt csinálja, amit szeret, az nem érzi munkának. Családcentrikus vagyok és szeretek olvasni, kirándulni is, új helyeket, városokat megismerni. Szakmámból adódóan különösen érdekelnek a történelmi emlékek is.

Huzamosabb ideje vagy jelen a sakkoktatásban. Az alfa generációt (2010-2024 között születettek) más módszerekkel kell tanítani, mint az előzőeket?

Egy kicsit igen, és nemcsak a sakkoktatás terén, de az iskolákban is. Kevesebb az idejük, nagyobb motivációt kell adni nekik, mindeközben sok dolog úgymond csak rájuk ragad, ezért a kemény edzésmunka sokaknak nem annyira vonzó. Észszerűsíteni kell a tananyagot, edzésanyagot és fontossági sorrendet kell felállítani leadott anyagok tekintetében. Abból adódóan, hogy a mai fiatalok nagyon sok minden közül tudnak választani, nagyon fontos a jó közösség megteremtése, hogy legyen egy vonzó, összetartó erő.

Kérlek fejezd be a mondatot, vagy gondolatot: Aki a sakkot szereti, ….

az olyan sportot szeret, ami nagyon sok felejthetetlen élményt ad, és aminek elsajátítása során olyan fontos készségek fejlődnek bennünk, melyek hosszú távon a boldogulásban jelentős szerepet tölthetnek majd be az életünkben.

Az új év közeledtével megkerülhetetlen kérdés, hogy milyen terveid vannak jövőre?