Dr. Sterbenz Tamás is elnökjelölt lesz a Magyar Sakk Szövetség Közgyűlésén

Hivatalosan tegnapi napon hirdette ki a szövetség a jelöltek névsorát, két nappal a választás előtt. Az esemény közelsége ellenére szerencsére sikerült megszólaltatnunk az új  elnökjelöltet: Dr. Sterbenz Tamást.

Tegnap már terjedt az interneten  a pletyka, miszerint beszállsz az elnökjelöltek sorába, és azt is hallani lehetett, hogy a mostani elnöknek Szabó Lászlónak a jelöltje leszel, ő maga pedig nem is indul majd az elnökválasztáson.

Kezdjük azzal akkor, hogy én nem Szabó László jelöltje vagyok. Nekem is vannak, természetesen, jelölő egyesületeim, ilyen a Nagykanizsa, az MTK, vagy a TFSE. Az elmúlt fél évben kerestek meg magánszemélyek és klubok azzal, hogy esetleg vállalnám-e majd az elnöki pozíciót. Mivel magam is elnökségi tag voltam, ezért úgy gondoltam, hogy ezekre a megkeresésekre érdemben reagálni csak akkor jön el az idő, ha az elnökségi mandátumom lejár és lesz időm mérlegelni a dolgokat. Én a közgyűlésnek 4 évre tettem ígéretet, hogy segítem a szövetség munkáját. Jellememből adódóan ennek mindenképpen eleget akartam tenni, ha már elvállaltam ezt a feladatot. Most jött el az idő, amikor átgondoltam az elnökjelöltség kérdését.

Van már támogatói csapat is mögötted?

Annak idején én kosárlabdaedző voltam, így erre azt a kifejezést használnám most, hogy egy All Star csapattal nagyon szívesen dolgoznék együtt a hazai sakkéletből. Vannak, akik támogatnak, néhányukat szívesen meg is említek, ilyen Ács Peti, Balogh Csaba, vagy éppen Döry Jenő. Annak különösen örülök és büszke vagyok, hogy Nádasi Tamás támogatását és bizalmát is élvezhetem.

Eddig is ismert szereplője voltál a magyar sakkéletnek, mit gondolsz mit tudnál nyújtani elnökként?

Van közel két évtizednyi sportvezetői tapasztalatom, sportszövetségekben, klubokban, köztestületekben. Ezt tanítom és kutatom az egyetemen is, hiszen Magyarország legfontosabb sporttal foglalkozó egyetemén dolgozom. Az így felhalmozott tudást és tapasztalatot tudom felajánlani a sakkozás szolgálatára. Meg, persze, a sakk őszinte szeretetét, még akkor is, ha magam csak amatőr játékos vagyok. Úgy gondolom, hogy egy jó vezetéssel sokat tudnék segíteni a sportágnak.

Tervezhet az ember a legnemesebb szándékkal, ha később a terveket nem sikerül finanszíroznia, mert nem tud azokhoz megfelelő támogatást szereznie.

Van még olyan állami program, amelyben szerintem lenne helye a sakknak is. Megválasztásom esetén már a jövő héten kezdeném a tárgyalásokat államtitkár úrral ebben a témában.

A másik, amit mindenképpen kiemelnék, hogy a sakkolimpia lehet a legfontosabb eszköz azon az úton, hogy a sakkot felemeljük. A hazai sakkolimpia megrendezése nem a cél, hanem az eszköz, amivel meg tudjuk mozdítani a sportágat. Ha sikerül a figyelmet erre terelni, akkor lesznek majd források, amelyeket be tudunk vonni a sakkba, már a tehetséggondozás szintjétől kezdve. Ezért nagyon fontos a sakkolimpián jól szervezett erős csapattal elindulni, mert ennek nagy szerepe lehet a későbbiekben.

Az egyetem sportklubján, a TFSE-en belül, 4-5 évvel ezelőtt megalakítottuk a szellemi sportok szakosztályát. Az itt dolgozó csapat munkáját akár versenyhelyszínként, akár utánpótlás, vagy csapatbajnoki eredmények terén sokan elismerik. Újraindítottuk a szakedző-képzést, és én különösen büszke voltam arra is, hogy a decemberi magyar egyéni bajnokságon TF-es hallgatók is értékes érmeket szereztek. Arany és ezüstérmen a két Terbe-lány (Zsuzsi és Juli) osztozkodott, míg Kozák Ádám bronzérmet szerzett.

Nemcsak egy vagy az egyetem dolgozói közül, de rektorként vezeted is az intézményt.

Ezzel kapcsolatban vissza is utalnék a beszélgetésünk elejére. Biztos vagyok abban, hogy a TF (Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen) rektora soha, senkinek nem lesz az embere. Közel 100 év alatt én vagyok a 17. személy, aki betöltheti ezt a posztot, és rektorként is azt tudom mondani, nem vagyunk arra utalva, hogy valaki mögé bebújjunk. Méltatlan, hogy azok az emberek, akik eddig kérleltek, most egyszerre úgy állítanak be, mintha valakinek az embere lennék.

Voltam olyan helyzetben a kosárlabdában, hogy két táborra szakadt a sportág. Ezt most szeretném elkerülni. Amit én tudok, azt nagyon boldogan felajánlom a teljes magyar sakktársadalomnak. Mindenkinek meg kell találni azt a helyet, ahol a legtöbbet tudja nyújtani. Ha kosárlabda csapatról lenne szó, akkor úgy fogalmaznék: kell olyan, aki irányít, kell, aki védekezik és kell olyan is, aki kosarat dob.