Sakk, egyetem, amerikai álom – interjú Gledura Benjáminnal

Benjámin jelenleg Amerikában tanul és sakkozik a Webster Egyetem hallgatójaként. A beilleszkedésről és a mindennapjairól beszélgettünk vele.

Hogyan kezdődött nálad a sakkozás?

A családunkban apukám és nővérem válogatott úszók voltak. Én is 12 éves koromig versenyúszó voltam és az is elég jól ment. 4 éves koromtól párhuzamosan űztem ezt a két sportot, sőt talán az úszásra kicsivel jobban is koncentráltam. Apu is úszás párti volt inkább, hiszen azt a sportot ismerte alaposan, a versenysakkról nem sokat tudtunk. Az idő előrehaladtával eldőlt, hogy a sakk lesz az én sportom.

Mikor jött el ez a pillanat, hogyan dőlt el?

Versenyekre 7-8 évesen kezdtem el járni. Szerintem 10 éves koromban a korosztályos EB megnyerésével dőlt el igazából, hogy sakkot folytatom majd komolyabban, bár ekkor még az úszásban is voltak szép hazai eredményeim.

Az Amerikai Egyesül Államokban a nemzeti sportok közé biztosan nem sorolható a sakk, hogyan becsülik meg ezt a sportágat?

Az biztos, hogy nem ez a nemzeti sportjuk, de ettől függetlenül évről évre egyre több pénzt fordítanak rá és a versenyek száma is egyre nő. Ahol én vagyok most, St. Louis-ban, gyakorlatilag oda összpontosul az amerikai sakkozás és ez itt nagyon felkapott sport. Itt van a legtöbb verseny és a legkomolyabb csapatok is. Ezért is jöttem ide, mert elég sok a lehetőség erős sakkozókkal edzeni, jó  partikat játszani, és meghívásokat kapni. Úgy érzem, hogy a lehető legjobb helyen vagyok ebből a szempontból.

Egerből St. Louis elég nagy távolság. Hogyan kerültél oda?

Mivel a St. Louis-i egyetem – ahol tanulok – sakkcsapatának vezetője Polgár Zsuzsa, így az ő hívására kerültem ide. Testvére, Polgár Judit javaslata volt az a lehetőség, hogy Amerikában folytassam a tanulmányaimat és mellette sakkozzak is.

Gimnáziumban végeztél? Külön szakmád is van? Vagy csak a sakk?

Ez változott, de egy-két évvel ezelőttig tényleg csak a sakk volt a fő szempont. Most, hogy nem magántanulóként tanulok, az egyetemen jól kell teljesítenem és egyre több minden érdekel. A sakkon kívül a másik szakom a forgatókönyvírás. Vonz a filmek, sorozatok világa, ezért is választottam ezt a szakot. Már gyerekkorom óta izgatott, hogyan készül egy film, miként áll össze, úgyhogy ezt tanulom most. Amikor tavaly augusztusban idejöttem, akkor az első félév a nyelvtanulásé volt, mert azért angol nyelven hallgatni a tantárgyakat nem egyszerű, de szerencsére az egyetemnek van egy erre kitalált programja külföldi tanulók számára. Miután a szókincsem kibővült, választottam a forgatókönyvírást.

Hogyan sikerült a beilleszkedés?

Rajtam kívül két magyar van az egyetemen: Polgár Zsuzsa és Prohászka Péter. Tavaly érkezésem után pár nappal már kezdődött is a suli, és a külföldi tanulóknak sok külön rendezvényt szerveztek, ahol elég sok ismeretséget tudtam szerezni. Ezek mind megkönnyítették a dolgomat.

A sakkozók általában zárkózottak, maguknak valók. Te milyennek gondolod magad?

Egy kicsit ilyen, egy kicsit más. Szeretek új embereket megismerni, de olyan is van, amikor csak magamban akarok lenni.

Hogyan látod az élsakk világát?

Nem egyszerű sport az élsakkozás. Nagyon sokat kell edzeni, gyakorolni. Napi szinten 5-6 óra munka elengedhetetlen az előrelépéshez. Mindamellett sokat kell versenyezni, ami utazgatással jár. Mindez anyagilag is sokba kerül. Amíg nincsen szponzor, nincsen támogatás, nem nyer az ember versenyeken pénzdíjat, addig sok pénzt kell beletenni. Ha fiatalként profi sakkozó vagy, magántanuló, az sem egy szokványos helyzet. Más szempontból viszont nincsen főnököm, nem mondja meg senki, hogy mit csináljak.

Így viszont nem lesz nagyon monoton ez az életforma?

Nem lehet ugrabugrálni a sakk mellett. Ahhoz is türelem kell, hogy egy 5-6 órás sakkparti ne legyen számunkra unalmas, sőt szeressük is ezt. Ez egy szemlélet kérdése. A sakközvetítések csak a sportágon belül népszerűek, egy kívülállónak 5-6 órát nézni egy sakkpartit nem élvezetes még akkor sem, ha érdekli ez a sport.

Egy év alatt 19 partit játszottál. Ez nem kevés?

De, az elég kevés. A vírus miatt estek ki versenyek, de ha nem lett volna a vírus, akkor sem játszottam volna sokkal többet. Ezen változtatnom kell majd, mert  amíg nem jártam ide egyetemre, addig azért 70-80 partim megvolt évente. Egy magamfajta sakkozónak az ideális évente kb. 8-9 verseny, nem lehetnek mindig versenyeken.

Te a világ sakkozói TOP100-as körének is tagja voltál, most viszont hátrébbcsúsztál.

Igen, elég sokat visszaestem. Sajnos, én sem tudom, hogy mi ennek a pontos oka, de gyanítom, hogy az új életformámat, környezetemet kell megszoknom. Hiába vagyok az egyetemen, ahol van erős sakkcsapat is. Elvileg edzhetnék annyit, mint amikor csak a sakkra kellett koncentrálnom, de mégis sok minden mással is kell foglalkoznom, ami kizökkentett a sakkszemléletemből, amiben előtte voltam. Remélem, majd ez is jó irányba változik idővel, és sikerül alkalmazkodnom.

Most mennyit edzel naponta?

Téli és nyári szünetben 2-3 órát naponta, ami nem sok. A tanévben, amikor rendesen járok suliba, akkor a sakkcsapatban elég sok az edzés, akkor ez olyan 4 óra.  Polgár Zsuzsa a főedző. Vannak csoportos edzéseink és hetente 2-3 óra egyéni is. Zsuzsa a férjével, Paul Truonggal együtt vezeti a sakkcsapatatot.

2018-ban nagyon szerettél volna tagja lenni a sakkolimpiai csapatnak. És most?

2016-ban játszottam először sakkolimpián, és volt egy év, amikor kimaradtam a keretből. Nagyon jó érzés Magyarországot képviselni, és a válogatottban szerepelni, úgyhogy mindenképpen szeretnék a válogatottban bizonyítani.

Kinek köszönhetsz sokat a pályafutásodért, ki az, akinek nagyon hálás vagy?

A legelején, amikor elkezdtem sakkozni, Bódi Tamás szerettette meg velem a sakkozást. Ő nagyon híres volt Egerben, sok versenyt szervezett, és ő volt ott a fő edző. Ő vett rá, hogy Mészáros Andrással dolgozzak. Később kezdtem el dolgozni Pintér Józseffel is. Ők voltak, akik miatt én itt vagyok, ahol vagyok.

Fiatal nagymester vagy, többen akarják elérni ezt a rangot. Hogyan nyíltak meg a lehetőségek nagymesterként?

Magában a nagymesteri cím manapság már nem feltétlen olyan nagy dolog. A lehetőségek attól is függnek, hogy hány évesen szerzi meg valaki ezt a címet. Ha 15 évesen szerzi meg valaki, akkor sok új lehetőséget kap, de ha 25 évesen, akkor semmi extra. Ami biztos, hogy sok nagy versenyen ingyen szállást kap az ember és a fiatalok sok egyéb lehetőséget is kapnak. Én nem voltam még 17 éves, amikor nagymester lettem, ezért több lehetőségem is volt.

Kemény ez az életpálya. Téged mi segített át a nehézségeken? Volt olyan, hogy abbahagyod?

Persze. Voltak nálam is hullámvölgyek, mint mindenkinél. De valahogy mindig jött egy jó eredmény, ami aztán segített megtalálni a motivációt a továbblépésben. 15-16 éves koromban csak a sakkon járt az eszem, egész nap edzettem, mindig új dolgokat akartam  tanulni. Az, hogy ekkor teljesen rá voltam állva a sakkra, vitt előre.

A mélyponton ki/mi segíthet átlendülni?

Nálam a szüleim és az edzőim segítettek ebben. Pintér József mindig mondta, hogy ha kikapok, vagy van egy rosszabb verseny, az nem számít, mindenképpen a sakkban van a jövőm. Nem vagyok egy pesszimista típus, de Ő mindig tudott lelket önteni belém.

Ki a példaképed?

Akit  sakk játék szempontjából nagyon tisztelek, az Almási Zoltán, akinek a játéka már nagyon fiatalon is tetszett és edzettem is vele sokat. A külföldiek közül pedig nyilván Magnus Carlsen, aki a legjobb sakkozó a világon.

10 év múlva hogyan látod magad?

Remélhetőleg Hollywoodban forgatókönyvet fogok írni. Remélem, hogy több lábon fogok állni, és nem csak sakkozó maradok, hanem mellette valamilyen foglalkozásom is lesz, amit szeretni fogok.

Edzősködni esetleg?

Gondoltam rá, de most még nem érzem erre a késztetést.

Milyen terveid, céljaid vannak a sakkal kapcsolatban?

Megszoktam, hogy ahogy alakul, úgy jön. A 2700-as Élő-pontszámot el akarom érni előbb-utóbb, meg persze a válogatott oszlopos tagja is szeretnék lenni. Olyan ambícióim nincsenek, hogy világbajnok legyek. Ennek nem látom realitását.

A barátaid sakkozók közül kerülnek ki?

Igen, itt az egyetemen is a legtöbb barátom a sakkcsapatból van. De egyébként is sok külföldi sakkozó barátom van. Persze, van olyan is, aki nem sakkozó. Ilyen a barátnőm is.