Zeneszerzés, menedzserkedés és Elefánt-csel – interjú Knisch Gáborral

Mi volt előbb a zene vagy a sakk?

A sakk jóval előbb lépett az életembe, mint a zene. Édesapámtól 1954-ben, a születésnapomra kaptam egy sakk készletet. Tőle tanultam meg az alapokat, és 7 évesen valamennyire  megismertem ezt a játékot. Később a Hernád utca 3. alatti iskolában a sakk szakkörbe is eljártam, de számomra a sakkvilág csak az 1960 éves közepén nyílt meg igazán.

A Széchenyi strandon mindig csodáltam az ott zajló intenzív sakk-életet. Bartos Mihálytól (akit Maróczy Géza is megemlít egy 1940-es könyvében!) ott, a strandon megtanultam egy olyan sakkszemléletet és néhány trükkös megnyitást, amely a mai napig meghatározza a játékomat. Őt csak úgy hívták a Széchenyi strandon: “Tanár Úr”, és  olyan ritkán játszott megnyitásokat tanultam tőle, mint például a Ponziani-megnyitás, a Pirc-védelem Lisbon gambit változata, a futójáték calabriai változata, a Falkbeer ellencsel és nem utolsósorban az Elefánt-csel, amit Maróczy Géza idején Vezércsatár ellencselnek hívtak.

Akkoriban sok-sok ember hobbija volt a sakkozás. Köztereken, fürdőkben, strandokon, a Városligetben, a Városmajorban rengeteg sakkozót lehetett látni, de a kisebb-nagyobb sportklubokban is komoly sakkélet folyt. Egyszerre volt jelen hobbiként, játékként és sportként a hazai sport- és közéletben.

Én a Belvárosi Kávéház törzsvendége voltam 1973 és 1980 között. Itt az első emeleti galérián mindig mozgalmas sakkélet zajlott. A magamfajta amatőr sakkozó számára ez maga volt a földi paradicsom, melyben mindennapos vendég voltam, bár vasárnap sajnos zárva volt a kávéház galériája. Az idejárók között a sakk szeretete volt az ismerkedés és a későbbi barátságok közös nyelve.  Itt ismertem meg többek között Schneider Attilát, Perényi Bélát, Rigó Jánost,  Székely Pétert és Kállai Gábort. Sajnos, már egyikük sincs közöttünk…. Kállai Gáborral az MTK klubházban is sok schnellpartit vívtam, sőt: amikor 50 éves lettem,  köszöntőt írt rólam a Magyar Sakkéletben és elemezte egy győztes partimat a Tavaszi Fesztiválon.

És a zenei pályafutás mikor kezdődött?

Az 50-es években még csak magyar előadókat, például Németh Lehelt, Hollós Ilonát hallgattam, majd a 60-as években megkedveltem Billy Vaughn zenekarát, amelynek a mai napig örömmel hallgatom a felvételeit, de nagyon kedveltem Ricky Nelsont és persze a Beatles-t is sok más énekes és együttes mellett. Szerettem zenét hallgatni, de jó ideig magam nem zenéltem. 18 éves voltam, amikor le akartam menni a barátaimmal a Balatonra kempingezni. Anyám féltett attól, hogy esetleg “lezüllök”, és felajánlotta, hogy ha nem megyek le a Balatonra, akkor a Garay piacon a csehektől vesz nekem egy gitárt.  Én a gitár mellett döntöttem, amit a mai napig nem bánok!  Persze, akkor még nem tudtam rajta játszani. Fiatal koromban sok probléma volt a beszédemmel, és emiatt logopédushoz jártam Montágh Imréhez, aki gyerekektől színészeken át mindenkivel foglalkozott. Ő, amikor meghallotta, hogy van egy gitárom, de nem tudok rajta játszani, felvette a telefont, és öt perc alatt szerzett nekem egy gitártanárt. Két nappal később már meg is kezdődtek a zeneóráim. 1966-tól rendezték meg itthon  a hazai táncdalfesztiválokat. Az adások idején az egész ország a TV-készülékek előtt ült. Hallgattam a dalokat, és azt gondoltam, én is tudnék ilyeneket írni. 1969-ben már magam is részt vettem a Táncdalfesztiválon egy dalommal, amely elhangzott az Erkel Színház színpadán, de a zsűri lepontozta, így nem jutott tovább a középdöntőbe…

Ez még csak a zenei pályája legeleje, mesélne a későbbi évekről is?

1969-ben írtam egy dalt Garai Imre dalszövegére, amelyet benyújtottam a Táncdal és Sanzonbizottságnak. Elfogadták, majd beküldtem a Magyar Rádió tánczenei osztályának. Ők is elfogadták felvételre és a Juventus együttes felvette ezt a dalt a legendás 8-as stúdióban. Ez volt a “Véget ér egy fejezet”, amely zeneszerzői pályám első nagy sikere. Játszották ezt a dalt presszókban, bárokban, zenegépeken, korcsolyapályákon, stadionokban, a Normafánál a sielőknek, és persze a rádióban is. Kislemezen is megjelent. Az addig háttérben működő Juventus együttes akkoriban ezzel a dallal megelőzte a slágerlistán a Metrót, Illést, Omegát!  A következő meghatározó siker 1974-ben következett be táncdalszerzői pályámon.  Ez volt az első olyan dalom, amelynek nemcsak a zenéjét, hanem a szövegét is én írtam. A dal címe: “Csak fújt közben a szél”, és ugyancsak a Rádió 8-asban került felvételre Delhusa Gjon nagyon szép előadásában. Pár évvel később ezt a zenémet lemezre vette a világhírű  Acker Bilk klarinétos Londonban.

A megélhetéshez mindez kevés volt és pénzkereső munka után kellett néznem. A matematikához, fizikához, kémiához, könyveléshez nem igazán volt tehetségem, de a költészethez és a nyelvekhez igen. Gyakorlatilag 1959-től 64-ig magántanárnál is tanultam németül és angolul, majd felsőfokú vizsgát tettem ezekből a nyelvekből, így idegennyelvű levelezőként és tolmácsként el tudtam helyezkedni. Közben kezdtem keresni  külföldi zenemű-kiadókat és lemezcégeket annak érdekében, hogy a dalaimat külföldön is értékesítsem. A megszerzett tudásomnak és tapasztalatomnak köszönhetően 1977-ben a Zeneműkiadónál  álláslehetőséget kaptam mint nemzetközi promóciós menedzser, amelyet el is vállaltam, és több mint 30 évig dolgoztam ott.

Mi volt a munkaköre?

A feladatom az volt, hogy a magyar könnyűzenét próbáljam nyugaton értékesíteni. Sokat kellett utaznom zenei fesztiválokra, hanglemez vásárokra és persze tárgyalásokra a kiadókkal, miközben próbáltam külföldi fellépési lehetőséget keresni magyar előadóknak is. Munkám során az egyéni előadók mellett a Fonográf, a Bojtorján, a Viki és a flört együtteseknek  tudtam segíteni, de a Neoton (Newton Family) együttes távol-keleti karrierjének megindításában is meghatározó szerepem volt 1980-ban.  Később, a 90-es években más típusú munkát is végeztem, például Rózsa György Topshow tv-műsorához én tárgyaltam le a külföldi sztárfellépőket. Sylvie Vartan pályáfutásának egyik legnagyobb sikere volt a “Nicolas”, amely Máté Péter – S. Nagy István: “Elmegyek” című slágerének francia változata, és ez a dal Sylvie Vartan felvételén  bejárta a világot!  Ez volt popmenedzseri munkám legnagyobb sikere.

Jutott idő mindezek mellett azért a sakkra is?

Amikor itthon voltam, gyakran sakkoztam,de külföldön is kerestem a lehetőséget a hobbimra. Az évtizedek alatt tanúja voltam annak a változásnak, hogy a kezdeti kelet-európai hegemónia hogyan szorult lassan háttérbe. A Szovjetunió, Jugoszlávia, Magyarország mind főszereplője volt a sakknak egy korábbi időszakban, de a tudás, ismeret -köszönhetően a számítógépeknek, internetnek – egyre terjedt, és jöttek fel olyan országok /például India, Norvégia/, amelyeknek legjobb játékosai néhány évtizeddel ezelőtt még egy szimultánban sem lettek volna komoly ellenfelei egy-egy akkori szovjet vagy magyar nagymesternek.

A sakk művészet, sport és tudomány is. A tömegek számára pedig nagyszerű szórakozás lehet, de ahhoz, hogy élvezni tudjuk ezt a játékot, el kell kicsit mélyedni a sakkjátékban. Aki még nem látott soha futballt, az egy perc alatt  megérti a foci lényegét, és máris élvezettel tud követni egy-egy mérkőzést. Aki a sakkot akarja értékelni, és élvezni a világ legjobb sakkozóinak játszmáit és versenyeit,  annak egy bizonyos szinten tudnia kell sakkozni! Ismernie kell a sakk-elméletet. A megnyitásokat, a középjátékot és ami a legnehezebb szerintem: a végjáték technikáját…

Van egy olyan közhely, amely szerint, aki kiváló matematikus, az nagyon jó sakkozó is lehet, de azért még sincs erre sok valós példa, talán azért, mert nincs közvetlen összefüggés a matematika és a sakk között. A jó sakkozónak nem kell jó matematikusnak kell lenni. A számok világa, egy más világ. A sakkhoz kell kreativitás, fantázia, egyéni ötletek. Jól látható ez Rapport Richárd játékán is, aki sokszor eltér a megszokottól, az agyonelemzett variktól,  és valami kis meglepetést próbál csempészni a táblára. Én is azokat a nyitásokat alkalmaztam egész életemben, amelyek nincsenek agyonelemezve, és nem szokványosak. Ilyen például, amit ma úgy hívnak, hogy Elefánt-csel. Sok esztendeje egy szimultánon ezt a cseljátékot játszottam Portisch Lajos nagymester ellen, és sikerült döntetlent elérnem.  A sakkjátéknak köszönhetem, hogy 2003-ban meghívtak az Abu Dhabi-ban megrendezett sakkfesztiválra /pedig csak mesterjelölt voltam!/. Az itt játszott egyik győztes partim bejárta az internet sakk portálokat, amire évekkel később Kállai Gábor nagymester hívta fel a figyelmemet.

A sakkvilág nagyon megváltozott az elmúlt évtizedekben. És bár világszerte egyre népszerűbb, Magyarországon már nem követik és játsszák annyian, mint pár évtizeddel ezelőtt. Sajnos, már nincsenek olyan játékosaink és csapataink, mint 1978-ban, amikor megnyertük az olimpiát Buenos Aires-ben.

Én magam nagyon messze voltam attól, hogy élvonalbeli sakkozó lehessek, mesterjelölti címig jutottam a 80-as években 2205 ÉLŐ-ponttal.  A lehetőségeimhez képest sokat versenyeztem itthon, a rövidebb idejű játszmákat kedveltem, de mint néző is sok mindent láttam. A Sakkszövetségben néztem például az Adorján-Ribli páros mérkőzést 80-81-ben. Játszottam régebben az Első Szombat sorozat rapid versenyein is, és ott találkoztam a még gyermek Magnus Carlsennel és a kamasz Fabiano Caruanával is. Sajnos, a sorsolás nem hozott össze velük. Játszottam két szimultán partit a Szovjet Kultúra Házában az egykori szovjet világbajnokkal, Vaszilij Szmiszlovval.

A 70-es, 80-as években sokszor jártam a Sakkszövetségben,  ahol a kitűnő büfé mellett nagy sakk könyvtár működött és mindig nagyon jó volt a  hangulat.  Szerettem ott lenni, tényleg egy igazi sakkcentrum volt. Manapság már nagyon ritkán járok a Sakkszövetségbe, viszont időnként elmegyek a Solymári Sakk Körbe, ahol Turzó Attila nemzetközi mester irányításával fiatal tehetségek bontogatják szárnyaikat…

Most is követi a sakkéletet? Tud róla, hogy lesz itthon Sakkolimpia?

Hogyne tudnám!  Örülök, hogy Rapport Richárd és Lékó Péter nagymester újra játszik a magyar csapatban,  Almási Zoltán pedig – sajnos – visszavonult. Van egy új, oroszoktól honosított játékosunk is, aki valószínűleg szintén csapattag lesz, és kiegészülve Gledura Benjáminnal és Bánusz Tamással egész jó, erős válogatott lép majd színre!  Hajrá, magyarok!!!