A sakk, a fejlesztés és a tehetség bűvöletében – beszélgetés Dr. Duró Zsuzsával

Eredménycentrikus világunkban hajlamosak vagyunk arra, hogy a sakkozást csak versenyszinten, ÉLŐ-pontszámmal és partiminőséggel mérjük. De a sakk ennél sokkal több: van egy tömegsakk oldala, amelynek képességfejlesztő hatása ma már nem képezheti vita tárgyát. A téma talán  legnagyobb hazai szakértőjével, Dr. Duró Zsuzsával beszélgettünk minderről.

A Testnevelési Egyetemen a Szellemi Sportok Kutató Központ nem egy hétköznapi munkahely. Hogyan került oda?

2019-ben felhívott Kállai Gábor – aki azóta sajnos már nincs köztünk – és felhívta a figyelmemet, hogy a Testnevelési Egyetem pályázatot hirdet egy állásra, ami véleménye szerint nekem való lehet. Kértem, hogy szervezzen meg egy találkozót valakivel, aki pontosabb információkat tud adni a konkrét feladatról. Néhány napon belül sikerült is találkoznom Sterbenz Tamás oktatási rektorhelyettessel (ő jelenleg az egyetem rektora). Elmondta, hogy a Szellemi Sportok Kutató Központ létrehozása, valamint egy új, a szellemi sportokkal foglalkozó tantárgy kidolgozása, és ennek oktatása lenne a feladat.

Korábban a TF-en már tartottam a tehetséggondozás témakörben oktatást sakkedzői képesítést megszerezni kívánó hallgatóknak, de ebben a feladatban már sokkal több lehetőséget láttam. Az időközben megjelent pályázati kiírás alapján elkészítettem és beadtam a pályamunkámat és vártam az elbírálást, ami hamarosan meg is érkezett számomra pozitív eredménnyel: félmunkaidős állást nyertem el a Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen. A kidolgozott tantárgyat a tanév kezdetén meghirdették választható tantárgyként, Szellemi sportok és képességfejlesztés címmel.
Jelentkeztek is rá száznál többen! Nagyon sok órát tartottam nappali és levelező tagozaton egyaránt. Jó volt a tárgy sikerével szembesülni. Kiderült, hogy a hallgatók közül nagyon sokan sakkoztak korábban. Mai napig hatása alatt vagyok annak, amikor azt mondta évközben egy kézilabdázó: „Tanárnő, amikor a kézilabda mérkőzések szünetében bemegyek az öltözőbe, akkor én ott sakkozok. Amikor a szünet után visszamegyek a pályára, hasznosítani tudom azt a stratégiát, amit a sakktáblán is használtam.” A túl magas létszámot az első év után száz főben limitáltuk, ám akkor szembesültünk azzal, hogy a többi jelentkezőről is gondoskodnunk kell. Ők mit választhatnak? Így került be a sakk mellé a bridzs és a go szellemi sportként. Most is ezeknek a tárgyaknak az oktatása adja az alapot a Szellemi Sportok Kutató Központ részére, amely rendszerszemléletileg van jelen az
egyetemen.

Ekkor már sakkrajongó volt, de hogyan került a sakk az életébe korábban?

2002-2004 körül történt teljesen véletlenül, hogy egy sakkozó egyetemi társam mesélt a gyerekversenyek hangulatáról. Hivatásomnál fogva sokat foglalkoztam gyerekekkel óvodában és iskolában, így érdekelt, hogy megnézek magamnak egy ilyen rendezvényt közelebbről. És ott egy életre szólóan olyan muníciót kaptam, ami arra késztetett, hogy a doktori disszertációm témájául is a sakkoktatás gyermekekre gyakorolt képességfejlesztő hatásának vizsgálatát válasszam. A sakkversenyeken láttam, hogy ez a játék az egészen kisgyerekeket is hosszú időn keresztül csendes ülésre és odafigyelésre tudta késztetni. Tudtam, hogy emögött valami olyannak kell lennie ezen a tevékenységen belül, ami ilyen hatást gyakorol a gyerekekre. Ez engem teljesen lenyűgözött.

Abban az időben mennyire volt ez a kutatási terület formabontó?

Beiratkoztam a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájába, hogy ennek a témának a pedagógiai, pszichológiai vetületéről végezzek kutatómunkát. Ez egy originális dolog volt, amelyen mindenki, többek között a doktori iskola akkori vezetője is meghökkent. Kaptam hideget-meleget, mert nem értették, hogy kit érdekel majd ez az egész, meg hogyan fogok ezen a területen kutatásokat végezni. De engem ez a téma borzalmasan izgatott. Kidolgoztam a kutatás elméletét, felvettem a kapcsolatot nagyon sok sakkedzővel, végig roadshow-ztam Magyarországot. És ez volt az áttörés, mert erre felfigyelt a sakk szövetség, hogy ilyen még nem volt az országban. Sőt az is kiderült idővel, hogy még a világon sem. Azelőtt mindenki a tizenéves korosztályokat vizsgálta, a kisebbeket senki. A nagyobbaknál is mindig csak azt mérték, hogy milyen összefüggés lehet a sakk és a matematikatudás között. Én ezzel szemben azt mondtam, hogy menjünk le iskola-előkészítő szintre és nézzük meg, mit tesz hozzá az elsajátítási képességekhez a sakk nagycsoportos óvodáskorban. Munkámhoz nagyon sok segítséget kaptam a Magyar Sakk Szövetségből Kállai Gábortól és Ambrus Zoltántól. Segítettek, hogy mikor, merre menjek. A gyerekekkel mindenféle (intelligencia, kreativitás, motiváció) méréseket végeztem. Lelkes voltam, emberfeletti munkát beletettem. Beszéltem szülőkkel, megfordultam mindenféle településen kisközségtől nagyvárosig, hogy reprezentatív legyen a mérés.

Nem a versenyszerű sakkot vizsgáltam, hanem magának a játéknak a képességfejlesztő hatását. Azt, hogy a három pszichikus funkcióra: figyelemre, emlékezetre, gondolkodásra milyen pozitív hatása van a sakknak. Segíti-e az olvasás-írás elsajátítását? Ebből elkészült egy originális doktori disszertáció, ami már csak a védésre várt. A témavezetőm, Nagy József nagyon támogatott, de egyre csak ment az idő, én meg csak vártam a lehetőséget a védésre. Aztán úgy gondoltam, hogy nem várok tovább és átjelentkeztem az ELTE Doktori Iskolájába. Pár hónap múlva Summa Cum Laude minősítéssel meg is védtem a dolgozatomat. Amikor megtörtént a védés, meglepetésszerűen szinte berobbant a köztudatba a sakkoktatás jótékony oldala.

Mi történt az áttörés után?

Elkezdtek a témával mások is foglalkozni. Több szakkör is indult, majd a Köznevelés újság is foglalkozott a témával. Megszületett a lehetőség, hogy bevigyük az iskolába a sakkot. Ekkor dolgozta ki Polgár Judit a Sakkpalota programját, amely a XVI. kerületi Lemhényi iskolából indult. Nem vettem részt benne, de tudtam, hogy folyik a munka. Majd Judit felkeresett, hogy dolgozzunk együtt: legyen enyém az elmélet, az övé meg a gyakorlat. Abból indultunk ki, hogy ami a gyerek fejében van, arra kell építkeznünk a módszereinkkel. Hamarosan Judit megírta az Oktatási Hivatal által elfogadott Sakkpalota című tankönyvét, én pedig Sarlós Erzsébettel közösen a Sakk-logika című tankönyvet.
A XV. kerületi Hubay Zeneiskolában néhány kollégámmal akkreditált tehetségpontot hoztunk létre. Először két foglalkozásunk volt, sakk és matematika. Majd jött a drámajáték és még más foglalkozás is. A munkát később egyesületi szintre emeltük és létrehoztuk a Palota Tehetségfejlesztő Egyesületet. Nem folyik nálunk direkt módon sakkoktatás, hanem képességfejlesztő sakkozással foglalkozunk. És ez a dolog lényege! Persze, mindig lesz a gyerekek közül egy-két versenyző, de itt a tömegsakk a lényeg. Az volt a vesszőparipánk, hogy Magyarországon egymillió ember sakkozik, ami jelentős bázis! Ebben persze benne van a 87 éves Feri bácsi és a 4 éves Sárika is, a korkülönbség ellenére mégsincs korosztályos probléma. Előbb csak 2-3 bábuval kezdünk.
A gyerekek számára a bábuk megjelenése már adja is a mesét: van a király és a királylány, meg a huszár… Ezek annyira bájos, egyszerű dolgok! Dolgoztam én már tanítói, óvoda- meg iskolapszichológusi munkakörben, szóval láttam már elég sok gyereket közelről. És látom, mennyire jól működik ez és ezért rettenetesen hiszek benne. A doktori cím megszerzése után a felsőoktatásba kerültem, először a Szegedi Tudományegyetemen. Ott a tehetségfejlesztést oktattam mint új kurzust, azon belül a sakkoktatással foglalkoztam. De nem úgy, mint egy sakkedző! Természetesen, tudom a szabályokat és tudnék játszani, de nem ez a célom.
Mindig csak az érdekel, hogy mi zajlik a gyerek fejében. Éppen mennyire pörög az agya, melyik agyféltekéjét használja és miért? Ezek érdekelnek engem! Elmondhatom, hogy más területeken is volt és van lehetőségem átadni ismereteimet. Számos nyomtatott publikációm jelent meg a témában. Közel húsz alkalommal volt lehetőségem konferenciaelőadást tartani a sakk képességfejlesztő hatásairól. Csak példának egyet kiemelnék: a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem több alkalommal is meghívott, hogy tartsak előadást a konferenciáin. Kende György volt akkor az egyetem doktori iskolájának vezetője. Ő maga is rendszeresen sakkozott, és az egyetemen is folyt stratégia és taktika oktatása. Tehát több megközelítésből is aktuális volt az előadásom.

Tulajdonképpen miért is jó a sakk fiatalkorban?

Az 5-6 éves kor egy szenzitív életkor, minden képesség fejlődésében, de talán legfőképp a tanulási képességben. Ha én ebben az életkorban sakkoztatom a gyereket, rengeteget tudok rádobni a figyelemkoncentrációra, a figyelem megosztottságára, a rövid- és hosszútávú memóriára, a gyerek gondolkodásának az egész tárházára. Például az összehasonlításra, általánosítások levonására, következtetési képesség kialakítására, logikus gondolkodás elsajátítására. Ehhez jön még a személyiségfejlesztés. Jellemformáló hatású is a sakk. Nem ellenségem a másik oldal, hanem ellenfelem. Nem rúgom bokán az asztal alatt. Van, hogy a vereség miatt elpityeredik valaki. Mi a stratégiám erre? Azonnal visszaültetem. Egy kudarcra két pozitívumot kell tennünk, hogy a kudarcot valahogy fel tudják dolgozni. Ezek apró dolgok, de a gyereket szoktatni kell, mert a szoktatás nevelés, a nevelés pedig személyiségfejlesztés. Nem az a célunk, hogy versenyistállóba küldjük a gyerekeket. Aki kiemelkedően tehetséges, úgyis elmegy majd versenyezni. Az a célunk, hogy a sakkozó gyerek összbenyomása pozitív legyen. Magyarul: boldog legyen, miközben kialakít magában egy stratégiai gondolkodást. Emiatt neki sikeresebb lehet az élete, mert minden dimenziójában jobban és könnyebben megtalálja azt az utat, ami neki majd a hasznosság elvét meghozza a munkahelyén.

A sakknak komoly történelme van. Miért lehet mindmáig ennyire szeretni ezt a játékot?

A sakk összetett dolog. Karpov azt mondja róla, hogy sport, játék, művészet és tudomány egyszerre.
Sport, mert versenyszerűen űzhető.
Játék, mert szórakozásra is jó.
Tudomány, egyelőre alkalmazott tudomány a képességfejlesztés területén. Akár kevés, de akár nagyon mély tudással is űzhető.
Művészet, mert szép, van egyfajta esztétikuma. A táblák és a figurák megjelenése, változatossága nagyon kellemes látványt nyújthat.

Ez egy 1400 éves játék, aminek sokszor változott a szabálya, de alapvetően nagyon sok mindent megtartott az eredeti megjelenéséből. Sokáig a nemesség és az uralkodók privilégiuma volt a sakk. Magyarországon is az államférfiak körében volt népszerű. Az 1920-as években Klebelsberg Kunó kultuszminiszter találta ki, hogy 5 km-enként állami népiskolákat kell létrehozni. Támogatta a sakkoktatást ezekben az iskolákban, támogatta, hogy részt lehessen venni sakkversenyeken. A sakk itthoni elterjesztésében az ő neve nekem etalon. A sakk olcsó játék. Nem kell hozzá nagy tér, drága sporteszköz, infrastruktúra. Elég egy kockás tábla és a bábuk. Ezek alapján képes ez a játék arra, hogy olcsó, népnevelő sport lehessen, vagy ahogy én mondom: ez egy olcsó és hatásos képességfejlesztő eszköz.
Ezért lett a világon a sakk tömegek játéka és maradt meg máig ebben a rangban.