Interjúk

A negyedik bajnoki cím megnyerése után Palczert Mátyás sakkozóval és édesanyjával, Mihalik Ágnessel beszélgettünk

Matyi elmúlt években elért eredményei eddig is azt  mutatták, hogy nagyon komoly munka folyik náluk. A schnell Eb-n szerzett bronzérem, a Szuperligában 15 éves újoncként 9-ből 8,5 megszerzett pont és a frissen megnyert negyedik egyéni országos bajnoki cím  mindegyike alátámasztja, hogy fejlődése továbbra is töretlen.

Szimultán a szövetségi kapitánnyal, Gonda Lászlóval

Mi a titka ennek a szép eredménysorozatnak?

Matyi (továbbiakban: M): Ez leginkább a családomnak és az edzőimnek köszönhető…

Ágnes (továbbiakban: Á): …és persze Matyi elhivatottságának. Nagyon szeret sakkozni, ez az a dolog, amiben kiteljesedik. Régóta megragadja az egész személyiségét. A komoly energiabefektetést nem is munkának fogja fel, hanem inkább természetes tevékenységnek. Ehhez jön még, hogy szereti a kihívásokat. Nem ijed meg attól, hogy folyamatosan új dolgokat kell tanulnia, mindig készen áll új terepre térni.

Matyi, a testvéreidtől kaptál kedvet ehhez a sporthoz?

M: Nálunk az egész család sakkozik. A testvéreim és apukám napi rendszerességgel, anya a többiek kommentálásával ismerkedik a meccseimmel és a sakkal. Eleinte, ahogy jöttek a sakkedzők és láttam a testvéreimet lelkesen húzogatni a figurákat, úgy keltette egyre jobban fel az érdeklődésem a sakk világa. Kezdetben csak kíváncsi voltam, majd egyre komolyabban vettem.

Á: Matyit leginkább a sakkversenyek hangulata fogta meg. Kívülről egy látszólagos nyugalom van a tábla körül, miközben belül hatalmas a feszültség a játékosokban. Az első verseny neki sem sikerült jól, annak rendje és módja szerint kapott is egy susztermattot.

M: Ez egy csapatverseny volt, ahol 5 és fél évesen beugrottam a hiányzó helyére. Megkaptam a mattot, apa meg azon nyomban elkezdett felvértezni az egyszerűbb cseles motívumokkal szemben.

Á: A következő partikban már ő is „vizsgáztatott”. A nap végén azt mondta, mielőbb szeretne indulni más versenyeken is, keressünk neki olyanokat, ahol óvodásokkal és elsősökkel játszhat.

Találtatok is ilyen versenyt, hiszen nem sokkal ezután már 100 %-os teljesítménnyel nyerte meg a budapesti óvodás bajnokságot. A versenyeken a szüleid jelenléte máig segítséget jelent?

M: Igen, segítenek frissíteni a szünetekben, vagy pl. abban, hogy beülhetek a kocsiba összeszedni magam.

Á: Amikor még kisebb volt sokszor segítette a lelki támogatás. Van úgy, hogy az ember csalódik, de ez nem baj, mert a tapasztalat sokszorosan megtérülhet. Még a kudarcokat is át lehet fordítani pozitív irányba.

Az utóbbi időben egyre gyakoribbak a 2-3 napos rapidversenyek. A többi fiatal sakkozóhoz képest ritkábban indulsz ilyeneken.

M: Egy rapidverseny jó lehetőség begyakorolni a nyitásokat, esetleg kiereszteni a gőzt. Szeretem ezeket, de túl sűrűn nem célravezető ezt választani.

Szülőként hogyan látjátok: van valami, amit ti másként csináltok, mint a többiek?

Á: Nem gondolnám, hogy különösebben mást csinálnánk. Megtanultuk, hogy mikor kell békén hagyni a gyereket, és mikor tudunk egy beszélgetéssel segíteni neki. Együtt gondolkodunk vele, hogy mi az, amit esetleg másként kellene csinálni. Elsőrangú szempont az, amit érez, hogy hol lehetne még javítani vagy próbálkozni a változtatással.

Ebben gondolom segítenek az edzők is.

Á: Természetesen. Eleinte Dvornitzky Beatrix foglalkozott Matyival és szerettette meg vele a sakkot. Utána – a testvérei mellett – 5 évig Jakobetz László volt az edzője egyénileg és csoportban is – személyes formában. Tavaly került Matyi a Tuxera Aquaprofit Nagykanizsa Sakk Klubhoz. Az egyesületben játékosa Galyas Miklós és Medvegy Zoltán is, akik évek óta egyéni edzői és elsőrangú velük a munkakapcsolat. Mindannyian szinte családtaggá is váltak ez alatt az idő alatt! Több más edzőnek is hálásak vagyunk a sikerekhez hozzátett kisebb-nagyobb szeletekért.

Milyen érzés a 15. bajnoki címét begyűjtő Nagykanizsa csapatában játszani?

M: Nagyon inspiráló! A csapat tele van klasszis játékosokkal, akik mind nagyon barátságosan fogadtak. Természetesen, a fordulók után a csapatom összes bajnoki meccsét tanulmányozom.

A Szuperliga 2022/2023. idényének legjobb pontszerzője, a Nagykanizsa színeiben bajnok Palczert Mátyás

Egy pályafutásban elkerülhetetlenek a kudarcok, mennyire nehéz ezeken túllépni?

Á: Matyinak erőssége, hogy egyre inkább magában rendezi le az őt ért fiaskót. Nem kell neki mondani, hogy figyelj, többet kellett volna edzeni, vagy itt és itt mást kellett volna csinálni. Magától is önvizsgálatot tart és többek közt ennek kiteljesedése céljából sem szidjuk sosem. A mi szerepünk annyi, hogy érezze: számíthat ránk.

M: Szeretek olyankor egyedül lenni, és magamban megpróbálom leellenőrizni, elrendezni, végiggondolni a dolgokat. Van, hogy sikerül és simán túllépek, de olykor rányomja a bélyegét a következő játszmára is.

A mai tizenévesek már rengeteg kütyüt használnak. Ezek segítségével kapcsolódnak ki és szórakoznak. Neked milyen a viszonyod ezekhez a lehetőségekhez?

M: Egy-két ilyenbe már én is belekóstoltam, de nem fogtak meg, a többségük időpazarlásnak tűnik. Még talán az Instagram az, amit néha nézegetek.

Á: Mindhárom gyermekünk érzi, hogy a közösségi oldalaknak, a mobiltelefonoknak jelentős időrabló hatása van. Ha bele is mélyedtek, akkor nagyon gyorsan rájöttek arra, hogy teljesen feleslegesek, sokkal értelmesebben is el lehet tölteni az időt. Sosem voltak korlátozva, ezt maguktól fogalmazták meg. Talán azért is, mert a sakk ezekkel szemben nagyon valódi dolog; érzik ők, hogy a virtuális világnál van jobb is. Keresik a valódi élményeket.

Mivel lehet motiválni a gyerekeket?

Á: Nincs semmi kézzelfogható. Ők maguk megtalálják a motivációt a győzelmekben. Értik azt, hogy ha nő a tudásuk, akkor az esélyeik is javulnak, ez eddig bejött. Nem kell nekünk, szülőknek erőlködni, a belső motiváció bőven megteszi. Azon múlik, hogy egy ügyes kisgyerekből lesz-e komolyabb sakkozó, hogy magától képes-e odaülni, és akár órákon keresztül megnyitásokat, végjátékokat tanulni. Ez kényszerből nem működik. Matyinak soha nem kellett mondani, hogy menj és csináld. Ha őt valami érdekli, és valamiben fejlődni akar, akkor annak újra és újra nekivág. A sakkban rengeteg kihívást lehet találni.

M: Engem mostanában nagyon motivál az olimpiai C csapatba kerülés lehetősége.

Az olimpiai csikócsapatba kerülés nagyon szép cél, de mi lesz később?

M: A következő cél a nemzetközi mesteri normák és a cím megszerzése, később a profi pályafutás és a 2600 ÉLŐ-pont fölé jutás a célom.

Májusban talán ezért is voltál egy GM-körön?

M: Ezért is, de a legfontosabb, hogy a hosszútávú céljaimat az erős mezőnyökben versenyzés szolgálja legjobban. Ugyanezért indultam tavaly is, és idén is a felnőtt egyéni Eb-n.

Matyiról azt tartja egyik versenyzőtársa, hogy erőssége a híres játszmák és azok kritikus állásainak ismerete. Ezt a fontos dolgot sok fiatal elhanyagolja, nálatok még sincs így. Nem unalmas ezeket tanulni?

M: Olyannyira nem, hogy még csak tanulásnak sem mondanám. Inkább hasonlítanám egy izgalmas történet megismeréséhez.

Az élversenyzőknél csaknem mindig problémás terület az iskola és a sakk összeegyeztetése. Nálatok ez mennyire nehéz?

M: Hivatalosan az órák látogatása alól fel vagyok mentve, emiatt csak a tanórák felén veszek részt. Persze, így nem vagyok kitűnő, de azért jó tanulónak mondanám magam.

Á: Matyi nem magántanuló, év közben bejár az iskolába és szerzi az érdemjegyeket, így nem kell neki év végén vizsgázni. A dolgozatokra külön odafigyelünk, hogy azokra felkészüljön, és, ha csak lehet, írja meg azokat. Szerencsére igazi tagja az osztályközösségnek, gyorsan kialakította a baráti társaságát az új iskolában.  Gimnáziumi nyelvi előkészítő éve volt most, ahol angolul tanult heti 16 órában és nagyon szerette ezt a sakk mellett is.

Kedvenc tantárgyad?

M: A történelmet fontosnak és izgalmasnak tartom. Azok közül a sakkozók közül, akiket ismerek, sokuknak szintén ez volt a kedvence.

Á: Fontos, hogy az iskolában is bizonyos szinten teljesítsen. Itt is ő dönt arról, hogy milyen célt akar kitűzni. Az általános iskolában a négyes szintet hozta és most is így teljesít. A suliból és sakkos körökből egyaránt vannak barátai és ennek nagyon örülünk.

M: Ha távol vagyok tőlük, akkor is tartom a kapcsolatot az osztálytársakkal.

Mi van a másik két sakkozó gyermeketekkel, Botonddal és Hajnalkával?

Á: Botond erős klubjátékos, Hajni pedig ugyanott a Barcza GSC egyesületében kiváló csapatembereként jeleskedett éveken át. Nekik viszont ma már a tanulás áll az első helyen.

A Palczert család. Palczert Hajnalka, Palczert Miklós, Palczert Botond, Palczert Mátyás és Mihalik Ágnes

Hogyan zajlik egy átlagos hétköznapod Matyi?

M: Tanulásképpen sokszor csak megcsinálom otthon a házi feladatot, meg témazáró dolgozatok előtt tanulok kampányszerűen. Délelőtt 3 órán sakkozok, majd elmegyek futni és ebéd után jöhet megint a sakk, akár edzővel, akár önállóan. Este szoktam interneten villámpartikat játszani. A napi 6-7 óra sakk teljesen általános.

Á: Matyi tudatosan odafigyel sok mindenre. Elszántan oda tudja tenni magát. Mindemellett mozog is.  Rendszeresen fut, biciklizik és edzőterembe is jár. Még a versenyek ideje alatt is ügyel rá, hogy minimum az átmozgatás ilyenkor is meglegyen. Ha teheti, akkor az iskolai tornaórát sem hagyja ki.

Matyi, te milyennek látod a személyiségedet?

M: Régebben eléggé csendes voltam, nem beszéltem túl sokat. Mostanában, ha jó a társaság, akkor egyre könnyebben feloldódok. Úgy gondolom sokat változtam és egyre inkább közösségi ember lettem.

Á: Tényleg sikerült nyitnia az új iskolában (Budapest XVII. ker. Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium). Matyi egy vidám és vicces figura, és látszik, hogy jól érzi magát a bőrében.

A sakkját elnézve jó ütemben és elég egyenletesen fejlődik, utóbbi pedig sokaknak jelentős probléma szokott lenni. 

Á: Igen, mi örülünk is ennek az előremenetelnek, de szerintem egy sakkozó belül sosem elégedett a saját fejlődésének a sebességével.

A frissen megnyert 4. egyéni bajnoki cím után Turcsányi Vince Gergővel és Bodrogi Bendegúzzal a dobogón.

A nyarat a negyedik korosztályos bajnoki cím megszerzésével kezdted, mi lesz még a versenynaptárban?

M: Júliusban U18-as csapat Európa-bajnokság, augusztusban U16-os olimpia vár majd rám. Ezek mellé még egy erős Open is jól jönne.

Köszönjük az interjút és gratulálunk a bajnoki címhez! Sok sikert és kitartást kívánunk a nyárra!

Matyi testvérei körében is „felkapott”

Ajánlott bejegyzések ugyanebben a kategóriában

'Fel a tetejéhez' gomb