Interjú Nagy Lászlóval, a First Saturday versenyek szervezőjével
„Van egy elméletem és mottóm: élni, és élni, hagyni…”
Talán nincs is olyan komolyan sakkozó Magyarországon, aki ne hallott volna a First Saturday versenysorozatról. A verseny nevét legalábbis bizonyára mindenki ismeri, de, hogy miként zajlik, milyen története van, és milyen hírességek látogatták/látogatják, erről kevesebbet tudunk. Nagy László versenyszervező ezúttal bevezet minket a First Saturday Sakkverseny kulisszái mögé.
Mikor született meg a gondolat a fejedben, hogy megrendezd ezt a versenysorozatot?
1981-től 91-ig a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán voltam kémiatanár docens, a rendszerváltásnál úgy éreztem, olyan dologgal kell foglalkoznom, amit igazán szeretek, és ez a sakk.
Beszélek a magyar nyelven kívül oroszul, németül és angolul, így adta magát a lehetőség, hogy versenyt szervezzek. Eleinte nehéz volt a sakkozókkal kommunikálni, de hamar megtanultam, mi motiválja őket. A nehézség, ami a kezdetek óta mindig is fennáll, a szponzorok hiánya…
Milyen a külföldiek és a magyarok aránya a versenyen? Változott-e ez az évek során?
Én azt gondolom, hogy nem változott. Az előírás szerint 40%-nak külföldinek kell lennie, jelenleg 50-50%-ban vannak. Nagyon sokan jönnek mostanában Indiából, ott nagyon komoly sakk-bumm van. Egyrészt a sakkozó családok jómódúak, a gazdaság jobban működik Indiában, mint eddig, másrészt pedig nagyon ambíciózusok az indiai sakkozók a címek megszerzése szempontjából.
Hogyan viselkednek, amikor nem sikerült címet szerezni? Nagyon csalódottak?
Nem vészes, teljesen elfogadják azt is, ha nem sikerül. Az indiai mentalitás nagyon jó. Ha sikerül, jó, ha nem sikerül, az is jó, akkor sincs gond, majd jönnek máskor. Nem cirkuszolnak, nem dühösek. És ez a magyarokra sem jellemző.
Számomra úgy tűnik, hogy a címszerzők egyre inkább a fiatalabb korosztályból kerülnek ki. Te hogy látod ezt?
Jól látod, szerintem is ez a helyzet. Valamikor Tolnai Tibor nagymester mondta, hogy hamarosan a világ tele lesz tizenéves nagymesterekkel, és tényleg így is lett.
Milyen tudásszinten érdemes jelentkezni a First Saturday-re?
Én azt mondom, hogy 1500-1600 Élő-pontnál már érdemes eljönni erre a versenyre. Négy csoportom van: a nagymesteri, a nemzetközi nagymesteri, és a Nádassy Scheveningeni csoport. Utóbbi azt jelenti, hogy 1700-1800 Élő-ponttal rendelkezőket leültetem 2000-es sor ellen. Tehát 5 játékos 1800, 5 játékos pedig 2000 körül. Csúszós módszerrel 5 partit, majd megint 5 partit játszanak, így lesz összesen 10 parti. Igazán jó játéklehetőség 10 partit kapni 2000 körüli ellenfelekkel.
Akinek pedig ennél kevesebb Élő-pontja van, tehát 1400-1500, azoknak szoktam szervezni Fide-mesteri csoportot, ott 1600 Élő-pontosok is vannak. Általában úgy jön össze, hogy 6 ember van abban a csoportban, és 2×5-öt játszanak egymással. Szerintem annak, akinek 1300 Élő-pontja van, már érdemes magát kipróbálni.
Ha valaki csak szeretne belekóstolni a verseny hangulatába, megteheti-e, hogy nézőként ellátogat a versenyre?
Természetesen nyitott a verseny, szeretettel várjuk azokat, akik színvonalas partikat szeretnének látni, és kacérkodnak a gondolattal, hogy a későbbiekben esetleg ők is elindulnak majd valamelyik csoportban.
Ha valakinek nem sikerül egyből megszerezni a címet, annak mit javasolsz? Jöjjön mindjárt a következőre, vagy hagyjon ki egyet-kettőt és csak azt követően jelentkezzen ismét?
Ezt meg kell beszélni az edzőjével, meg kell nézni a partikat. Ha nagyon-nagyon kikapott, akkor nem verseny, hanem inkább edzés kell neki.
Más országok, más sakk-kultúrák. Tapasztalsz-e csalásokat, szabályok megszegését a versenyeiden?
Nálam ilyen nincs, és még lehetőség sincs rá. Ezeket a partikat nem közvetítik. Láttam már olyan közvetített versenyt, hogy a papa a mosdó mellett ült, és végignézte a gyerek partiját a telefonján, majd, amikor a gyerek kiment a WC-re, odasúgta neki a lépést. Nincs közvetítés nálam, no, meg a hangulat sem olyan, meg sem próbálják a csalást.
Hogyan látod a mai magyar sakk helyzetét?
Szerintem nagy baj nincsen. Vannak játékosok, akik szeretnek sakkozni, és vannak szülők, akik szeretik a gyerekeket sakkoztatni. Inkább az a nagy baj, hogy pénz nincs a rendszerben. A gyerek fejlődésének minden terhe a szülőé. A Sakkszövetség keveset tud segíteni, tud ugyan valamennyit, de nem túl sokat.
Te is sakkozol?
Igen, sakkozom. A legtöbb Élő-pontom 2220 volt, de most már csak 1876, szép lassan csúszok lefelé, mert a fiatalok nagyon jól játszanak. Volt olyan, hogy én is elindultam a First Saturday-en. 2003-ban játszott itt a mai világbajnok Magnus Carlsen is, nagymesteri versenyen. Akkor én is leültem a saját versenyemen egy FIDE-mesteriben. Carlsen édesapja is játszott, úgy 2000 körüli Élő-pontja volt. Összekerültem vele. Játszottunk, játszottunk, és egyszer csak észrevettem, hogy ez az állás nekem nem a legjobb. Döntetlent ajánlottam, és a lojális Carlsen-papa el is fogadta. A parti után leültünk elemezni, és akkor odajött a 13 év körüli kisfiú-Carlsen, és megkérdezte: – Apa, mi lett azzal a partival? Mondtuk neki, hogy remire adtuk. Na, de papa, neked full nyerő partid volt! – mondta, és pillanatok alatt a megmutatta a kisgyerek, hogyan nyerhetett volna az apja ellenem. Carlsen akkor nemzetközi mester volt, 2400 körüli Élő-ponttal, de ezen a GM-versenyen nem sikerült akkor még GM-normát elérnie.
A mostani világbajnokon kívül játszott itt Fabiano Caruana, Nakamura Hikaru, Sam Shankland, Emil Sutovsky és sok más híres sakkozó, köztük természetesen a magyar versenyzők is.
Ezt a versenyt szerinted más is meg tudná szervezni?
Más is meg tudja, van is ún. konkurenciám Magyarországon. Rigó János csinál mostanában ilyen versenyeket, de okosan csináljuk, mert nincs egy időben a két versenysorozat. Azért csinálja előttem meg utánam, hogy az indiaiak meg a kínaiak, ha már itt vannak, akkor ne egy, hanem két versenyre is mehessenek, ha már idelátogattak. Elindult ez a folyamat, de nem igazán konkurensem, inkább kiegészítjük egymást.
Nekem volt egy olyan elméletem, hogy legyen első szombat és harmadik szombat verseny, tehát ez azt jelentette volna, hogy a hónap első szombatjától két hétig, aztán megint két hétig tartott volna, folyamatosan. Azért nem csináltam meg, mert tekintettel voltam a többi versenyszervezőre is. Ha ez létrejött volna, akkor Magyarországon az összes sakkszervező ellenem fordult volna. Nekem azonban van egy elméletem és mottóm: élni, és élni, hagyni. Azt mondtam, hogy legyen a hónap első fele az enyém, a másik fele pedig másoké.
Mi a sikered titka, mit gondolsz?
Nagyon sokat dolgozom. Éjszaka is kommunikálok, naponta több száz levelet szétküldök. A levelezőlistámon 3600 ember van, egy gombnyomással ennyien kapják meg az email-jeimet. A kommunikáció nagyon fontos. Amikor beszélek valakivel, akkor meg kell értenem, hogy ő mit akar. Nem az az érdekes, hogy én mit akarok, hanem az, hogy ő mit akar. Ha látom, hogy a versenyző Élő-pontja 2300, akkor már látom, hogy nem az IM-csoportban akar játszani, hanem a GM-ben. Figyelnem kell, hogy kinek mi lenne a legideálisabb.
Van-e valaki, aki a következő versenyen érdekes, figyelemfelkeltő lehet?
Februárban érkezik hozzánk a 13 éves Leon Luke Mendonca, 2400 Élő-ponttal jön Indiából. Ő elég kuriózumnak számít, úgy gondolom.
Indiában van ugyan sok verseny, de nincsenek körversenyek. Nehéz ott megszervezni, mert kevés a külföldi. Bár tőlünk vannak nagymesterek, pl. Czebe Attila is, akik sokat járnak Indiába sakkozni.
Családod mit szól ehhez a folyamatos sakkszervezős életmódhoz?
A feleségem aranyos és együttműködik velem. A kezdetektől, 1992 óta segít nekem. Ő a pénzügyes, ő intézi a bankügyeket. Elméletileg ő a főnök, én pedig a beosztottja.
Milyen célod van? Mit lehet még kívánni?
Értelemszerűen az a célom, hogy minél több sakkozó jöjjön ide a világból. Nekem az a siker, ha minél többen vannak. Terveim szerint folytatom a rendezést, január kivételével havonta 10-12 napon át tartóan. A színhely 2020-ban is a BERLIN Hotel.
