Interjú Tancsa Tamás édesanyjával, Tancsáné Balogh Anikóval
„Tomi a sakkon kívül semmi másról nem akar tudni….”

Tancsa Tamással kedves személyisége miatt nemcsak a felnőttek, hanem korosztályának sakkozói is szívesen beszélgetnek. Tomi egyike azoknak a gyerekeknek, akik korán elsajátították a versenyzők életmódját. S hogy ez pontosan mit is jelent- többek között erről is beszélgettünk édesanyjával, Tancsáné Balogh Anikóval.
Milyen családi háttere van Tomi sakkozásának?
Nálunk senki nem sakkozik. Rácalmáson, az óvodában Kondás Laci bácsi bement a csoportjukba, megnézte a gyerekeket, és Tomi ott kapott kedvet a sakkhoz. Nagycsoportosként eljárt hozzá edzésekre, majd versenyekre, és azt vettük észre, hogy nem lehet elvonszolni a sakktáblától. Hiába végzett a saját partijával, nem ment ki a teremből, hanem nézte, hogyan játszanak a többiek. A családban rajta kívül senki más nem sakkozik, mi a férjemmel csak alap szinten játszogattunk. A lépéseket ismertük, de nyitáselméletről, vagy komolyabb dolgokról nem hallottunk.
Milyen más játékokkal játszott otthon Tomi?
Főleg legózott, nagy kedvenc volt a Catan telepesei és más társasjátékok, de a puzzle játékok is korán bejöttek az életébe.
Milyen kisgyerek volt a most 12 éves Tomi? Magának való, csendes, gondolkodó?
Nem, egyáltalán nem. A mai napig nagyon társasági lény, mindig elsők a haverok. Soha nem tologatta az autókat egymagában, az oviban pl. olyan nagyobb csoportba került, ahol már iskolára készítették fel a gyerekeket, odajárt Tomi 3,5 évesen a 6,5 évesek közé. Nehezen értette meg, amikor a nagyobbaknak órájuk volt, karjuknál fogva húzta el a gyerekeket, hogy inkább menjenek vele játszani. Nincs testvére, későn született gyerek.
Mikor jött el az a pont, amikor kiderült, hogy ez a gyerek nem csak hobbisakkozó?
Katona Ferenc, egy dunaújvárosi edző kinézte magát Tomit egy versenyen. Ő vitte el Szabó Krisztián Sakkiskolájába, ahol Tomi megismerkedett Krisztiánnal. Nagyon gyorsan egy hullámhosszra kerültek, és a mai napig úgy van, hogy fél szavakból is megértik egymást. Amikor felmerült az edzőváltás kérdése, egyértelmű volt Tominak, hogy Krisztiánt választja, más edző szóba sem jöhetett nála. Nemcsak mint sakkozó, hanem mint ember is megfogta őt.
Tomi szakmai sikerei között van, hogy 2019 nyarán, az Európa Bajnokságon 3. lett a csapata, amelyben ő volt az első táblás. Az Élő-pontjai sem rosszak a korosztályában. Sajnos, az országos bajnokság nem az ő műfaja. Ott túl sok a haver, és nem megy a koncentrálás. Befolyásolják a társak, nagyon hagy hatással vannak rá a barátok. Ha azt látja, hogy a többi gyerek szeleburdin játszik, akkor őt sem inspirálja, hogy neki egy helyben kellene ülnie, koncentrálnia és gondolkodnia.
Honnan kerülnek ki a barátai?
Zömében, sőt, szinte kizárólag a sakkozók közül, de osztálytársak közül is, de vannak olyanok, akikkel oviba is együtt jártak és tartják a kapcsolatot, illetve focis barátok is vannak. Jellemzően a korosztályával barátkozik.
Hogyan telik egy napja Tominak?
Negyedik osztályos kora óta magántanuló. Reggel 7-kor felkel, ugyanúgy, mint más gyerek, csak ő nem iskolába megy, hanem sakkozik. 8 órakor kezdi. Van, hogy edzése van, van, hogy saját magának kell feladatokat megoldania, de kizárólag a sakkal foglalkozik. Délben ebédszünet, majd egy órától újra sakk kb. 4 óráig, és utána van más: mehet focira, jöhet a sport vagy tanulás.
Naponta tanul?
A hetedik osztály nem egyszerű, itt már napi szinten elő kell venni a tankönyveket. Az önálló tanulás nem megy magától, azért kell noszogatni, hogy a sakkon kívül az iskolai könyveket is elővegye. Tomi önmaga döntötte el, hogy a sakkot akarja csinálni, de azt is tudja, hogy ha nem foglalkozik vele rendesen, akkor jön az iskola! Az úgy nem megy, hogy lógunk. Valamit komolyan kell csinálni!
Nektek, szülőknek hogyan változtatta meg az életeteket a sakk?
Tamás (Tomi apukája) három műszakban dolgozik, ennek van előnye és hátránya is. Otthon tud lenni hétköznap délelőtt is Tomival, viszont hétvégén dolgozik, akkor én vagyok vele főleg. Versenyekre is felváltva tudjuk vinni.
Több vagy kevesebb versenyre megy Tomi az idő előrehaladtával?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy másfajtákra. Míg kisebb volt, nem volt probléma a napi 2 fordulós verseny, most már ebből egyre kevesebb van. Olyanokra megy, amelyeken napi egy forduló van, hogy a koncentrálást, a felkészülést tanulja.
Mi a célkitűzés?
Sakkozó szeretne lenni, de attól még az iskolában sem lehet bukdácsolni, a 4-5-ös osztályzatot el kell érni. Jól együtt tudunk működni a tanárok nagy részével. A célkitűzés a sakkban az olimpiai válogatottság elérése. Azt gondolom, az agy, ameddig fejlődik, addig van lehetőség elérni minél magasabb szintet. Nyolcadik osztály után valószínűleg gimnáziumba fog menni, bár még nem gondoltuk végig, de valami szakma megszerzése kell a sakkozás mellé, ez biztos. A középiskola-választásunk olyan lesz, hogy a tanulás mellett a profi sakkozást is tudja majd folytatni.
Mi van akkor, ha nem sikerül egy parti? Hogyan élitek meg ti és Tomi?
Szerintem, mi, szülők, rosszabbul. Az a hullámvasút, amelyben az ember úgy rézi, hogy többet van a leszálló ágban, mint a felmenőben, az nagyon rossz. Utoljára szeptemberben volt ilyen. Persze, biztos vagyok benne, hogy ilyen másoknál is van: elér egy bizonyos szintet, aztán hátradől, mint aki jól végezte dolgát, és utána bebukik egy olyan versenyt, amit nagyon nem kellene.
Mivel tudjátok őt motiválni?
Azzal, hogy a kitűzött célokat el kell érni, de nincs szükség rá, hogy mondogassuk, motiválja ő saját magát.
Hogy élitek meg szülőként, hogy a gyermeketek versenyszerűen sakkozik? Áldozat ez a részetekről?
A paksi Atomerőmű Egyesület támogatja a lehetőségeihez képest. Nyaralni külön nem járunk, keveredik a sakkverseny és a pihenés. Ritkán van, hogy hármasban el tudunk menni valahová, ami nem sakkverseny. Az életünk a sakk körül forog.
Mi lenne az a segítség, amitől még jobban fejlődhetne Tomi?
Az anyagi támogatás nem jönne rosszul, és az erkölcsi támogatás is különösen fontos lenne, igazából bárkitől.
Köszönjük szépen az interjút, sikeres, boldog új évet kívánunk!