Ezt valahol kiegyensúlyozta az élet – Interjú Varga Péterrel

Varga Péter pár nap híján 10 évig töltötte be a Magyar Sakk Szövetségnél az Ifjúsági Bizottság elnöki posztját. Péternek sokat változott az élete azóta. Az eltelt időről és a múltról beszélgettünk vele.

Két és fél évvel ezelőtt váltottak le a betöltött posztodról. Voltak, akik akkoriban nyíltan támadták a munkátokat, emberileg hogyan viselted azt az időszakot?

Elfogadtam, mert szerintem ez teljesen normális. Vezetőségváltás szándéka esetén muszáj az új aspiránsoknak megindokolni, hogy miért van rájuk szükség. Természetesen mindig vannak és lesznek különböző vélemények és érdekek egy sportágon belül. Most is így van ez. A betöltött tisztségemhez soha nem ragaszkodtam görcsösen, mindig benne volt, hogy véget érhet. A szövetség alkalmazásában eltöltött tíz évem hosszú idő, ami alatt nagyon sok minden történt az ifjúsági sakkban. Én nagyon hálás vagyok mindenkinek, akivel együtt dolgozhattam ezen időszak alatt, úgy érzem, hogy amiket elértünk, azokat egy nagyon jól működő, egységes csapatmunkának köszönhettük. Egy olyan egységet alkottunk, ahol közösen, egymást segítve harcoltunk a magyar sakk sikeréért. A kezdeti nehézségei után hat-hét évig jól működött minden, aztán az utolsó másfél-két év gazdaságilag nagyon nehéz volt. Lehetne csak ezt a két nehéz évet kiragadni, de sokkal reálisabb, ha egyben kezeljük a ciklusokat.

Tagadhatatlan, hogy Seszták Miklós elnök úr személye nagyon sokat jelentett a magyar sakkozásnak. Elnöksége alatt nagyon sok pénzt áramlott a sakkba, amelyek kiemelt eredményekkel is párosultak!

Az ő időszakában került felújításra a sakkszövetség székháza, ahová máig jó bemenni és jó ott lenni. Vásároltunk egy kisbuszt és egy autót, ami miatt szintén kaptunk támadásokat, pedig ezek számtalan előnyét élvezhette a szövetség. Vittünk vele gyerekeket, felnőtteket, válogatottakat világversenyekre, hazai rendezésű szövetségi versenyekre, de a versenyek lebonyolításához szükséges digitális sakktáblákat, készleteket, sakkórákat is ezzel juttattuk el a helyszínekre. A szövetség gazdálkodása is helyreállt, és az éljátékosaink fizetést kaptak a megbecsülés mellett. Sikerült két egymást követő olimpián ezüstérmet, az Európa-bajnokságon pedig bronzérmet nyerni. Kiváló játékkal, pedig többször maradtunk el csak kicsivel az érmes helyezésektől az olimpiákon. Ifjúsági színtéren is több sikernek lehettünk szemtanúi ebben az időszakban.

A mostani vezetőséghez hasonlóan ti is átéltetek nehéz anyagi helyzetet.

Az utolsó két évünkben már elmaradtak a szükséges támogatások, ennek ellenére próbáltuk megtenni, amit lehetett és tisztességgel átadni a stafétabotot a következő elnöknek és csapatának.

Ha a mostani vezetés pénzbeli ígéreteit megnézzük, akkor ott is látható, hogy nem jött meg az ígért támogatás. Ez a pénz nagyon hiányzik most a rendszerből. A 2024-es sakkolimpia rendezés fantasztikus dolog, de ahhoz addig is megfelelő feltételeket kell biztosítani a válogatottaknak, és az ifjúsági sakkozásnak. Lehet bármit ígérni, szakmai programokat kidolgozni, de ha nincs anyagi támogatás, akkor ezek nem valósulnak meg. Meg kell nézni, mi teljesült elnök úr 64 ígérete közül. Itthon minden sakkszerető annak drukkol, hogy mihamarabb megérkezzen az ígért támogatás.

Sajnos, nálunk a sakk megítélése nagyon nincs a sportágak között méltó helyen kezelve. Ebben a rangsorban a világon sokkal több országban szerepel előkelőbb helyen, mint itt, így a támogatás is összehasonlíthatatlanul magasabb máshol.

Magyarországon a lehetőségeket nem lehet összehasonlítani olyan országokkal, mint Oroszország, India, Kína, vagy az Amerikai Egyesült Államok, de ide sorolhatnánk akár Iránt, vagy pár szovjet utódállamot is. Hazánk kis ország, ahol komoly hagyománya van a sakknak, így „elvárás a jó eredmény a világeseményeken”. Ezért is kellene fokozottan minden értékünket, világklasszis játékosainkat, válogatottainkat, ifjú tehetségeinket kiemelten kezelni, és megbecsülni.

Te hogy látod a mostani vezetés eddigi munkáját? Ez alatt az időszak alatt történt szerinted előrelépés?

Megítélni a pandémia miatt tárgyilagosan még nem lehet ezt. Ez egy világot érintő probléma, amelynek során elmaradtak a nagyobb versenyek. Minden országnak voltak ebből adódó nehézségei, amelyekkel meg kellett küzdenie. Erre akkor lehet majd konkrét választ adni, ha újra visszaáll az eredeti (pandémia előtti) rend a sakkban, megérkeznek az ígért támogatások, és eltelik pár év, amelyek során a világversenyek eredményei fogják kiállítani az időszak bizonyítványát. Természetesen nem egyetlen kiragadott versenyről beszélek, mert mindig lesznek rosszabbul vagy éppen jobban sikerült megmérettetések. A tisztánlátáshoz majd a korosztályos és a felnőtt világversenyek eredményeinek összességét kell megnézni.

Az kétségtelen, hogy Szabó László elnök úrnak köszönhetően a sakknak a marketingje sokkal jobb lett, de még ez is kevés volt ahhoz, hogy elegendő pénzt hozzon a sportágba. Vannak próbálkozások, tervek, ötletek és szakmai anyagok, de úgy látom, hogy igazából akkor lesz esélye beindulni az új rendszernek, ha pénz is jut mindenre.

Tudomásom szerint a válogatott versenyzők még mindig nem kapnak fizetést és elég megbecsülést. Persze a lehetőségük megvan, hogy ha egy világversenyen jól szerepelnek, akkor kaphatnak jutalmat, csak addig el kell jutni valahogy, és olyanokkal kell megküzdeniük, akiket a saját országos szövetségük sokkal jobban támogat a felkészülés során, ezért sokkal előnyösebb helyzetből indulnak a leendő versenyen.

Kétségtelen, hogy az elmúlt időszak legnagyobb magyar sakkozói nem a szövetségnek köszönhetően kerültek az élvonalba, de abban biztos vagyok, hogy a pályafutásukban a szövetségnek is volt valamennyi szerepe. Pozitívan kell értékelni, hogy a legsikeresebb sakkozóink és edzőink a szövetségnek köszönhetően a sakkban elért sikerek alapján is kaphatnak életjáradékot. A sakk elismerését jelzi az is, hogy Portisch Lajos nagymester bekerülhetett a Nemzet Sportolói közé.

Az lett volna még a nagy eredmény, ha a kiemelt sportág szűk körébe is bekerült volna a sakk, így évekig jelentős támogatást kapott volna a sportág.

Nagyon büszke vagyok arra, hogy Győrben 2016-ban megrendezhettük az ifjúsági sakkolimpiát. Az ötletet Csörsz Ferenc elnökségi taggal együtt találtuk ki. Ezután dr. Seszták Miklós, Polgár Judit és dr. Font Gusztáv hathatós közreműködésével kivételes rendezvényt szervezhetett a Magyar Sakk Szövetség. Ez a rendezvényünk kiváló lehetőséget biztosított az akkori ifjúsági válogatottjainknak nemcsak a játéklehetőség, hanem a számtalan világklasszissal való találkozás miatt, ami biztosan örök élmény marad számukra is.

Ha a jelenlegi utánpótlás irányítását nézzük, akkor találunk olyan ifjúsági bizottsági döntéseket, amelyekről majd az idő fogja eldönteni, hogy hasznosak voltak-e, vagy sem. Ami nagyon nem tetszik, hogy a hazai korcsoportos bajnokságokon csak a FIDE-nél HUN jelzéssel szereplő versenyzőket hagyták indulni, a kettős állampolgársággal rendelkező magyarokat pedig nem. Szerintem ez sokkal nagyobb horderejű ügy annál, hogy ebben a szövetség bizottsági szinten döntsön elnökségi jóváhagyás nélkül. Én legalábbis nem tudok róla, hogy ezt az elnökség is megvitatta. Természetesen itt csak a játéklehetőség megvonásáról beszélünk, ami szerintem senkinek nem jó, sem a játékosoknak, sem a szövetségnek. Az megint más kérdés, hogy az Ifjúsági csapatbajnokság versenykiírása nem harmonizál a felnőtt csapatbajnokságéval.

Az én pozícióm alatt az ifjúsági bizottság csak javaslattevő szerv volt. Az elnökség meghallgatta a javaslatainkat és indokainkat, majd ezután hozta meg a végleges döntését. Úgy tűnik, a jelenlegi bizottság nagyobb szabadságot kapott döntési jogkörökben, ami lehet előnyös és hátrányos is egyaránt.

Megemlítem még a nevelési költségtérítés kérdését, amely jelentősen megnehezítette az átigazolásokat. Természetesen a nevelő egyesületek érdekeit tartották szem előtt az új szabályzattal, de a sakkban nincs annyi pénz, mint a fociban.

Ha nektek lett volna akkoriban pénzetek, akkor ti is több támogatást, színvonalasabb versenyeket tudtatok volna adni?

Erre a színvonalas versenyre térjünk csak vissza, mert ez érdekes! Ez úgy hangzik, mintha mi csak rosszat szerveztünk volna, most meg minden szép és szuper. Szerintem ez nem így van. Természetesen voltak elvétve olyan országos bajnokságok, amelyek rosszabbul sikerültek, de ezt nem lehet kivédeni. Főleg új helyek és nagy létszám esetén. Aki még nem szervezett versenyt, az azt hiszi, milyen könnyű ez. Nem lehet mindenkinek a szája íze szerint tenni, de megpróbáltuk. Úgy gondolom, hogy sokkal több sikeresen lezajlott versenyt rendezett a szövetség, mint kevésbé sikereset vagy rosszat. Ezt egyértelműen igazolja a korcsoportos versenyeken résztvevők létszáma is.

Mi mindig megkaptuk, hogy a korcsoportost miért mindig Balatonlellén rendezzük. A családoknak sokkal olcsóbb és egyszerűbb, ha egy helyen van minden, mint kettészedni a mostani gyakorlat szerint a mezőnyt. Én ezzel nem értek egyet, egyértelműen egyben rendezném meg, és nem szedném szét a versenyeket és családokat. Egy 8-9 napos rendezvénynél a család rászánja az időt és pénzt, és összeköti akár egy nyaralással, míg a napi 2 fordulónál semmire sincs idő. A világversenyek sem arról szólnak, hogy 5 nap alatt vége van. Ott 10-12 napos versenyek vannak, ami Magyarországon nincs, és ezért a fiatal játékosaink sem bírják fizikailag és pszichésen a verseny végéig. Úgy gondolom, Lellén nagyon jó árak és versenyek voltak, ami egyértelműen Marti György szervezési igazgatónak és stábjának volt köszönhető. Kritikaként rótták fel, hogy miért nem megyünk Lellén inkább a kézilabdacsarnokba, ami légkondicionált és sokkal jobb. Most azt mondom, azóta miért nem volt ott a verseny? Idén Debrecenről sok jót hallottunk, jó volt a szállás meg a versenyhelyszín, érdemes máskor is ott versenyt szervezni, de azért ott is előfordult, hogy voltak kisebb hiányosságok.

Mi történt veled az elmúlt bő két évben?

Teljesen új irányt vett az életem. Új párom van, és elköltöztem Sopronba. Terveim között szerepelt, hogy Sopronban is felépítem azt, amit Nyíregyházán, de a pandémia közbeszólt. Remélhetőleg hamarosan elkezdhetem ezt a munkát Sopronban. Jelenleg a párom könyvelőirodájában dolgozom, ahol sokat segítek. Sokszor 10-12 órát dolgozunk, így nehéz a munkámat a sakkal összeegyeztetni.

Hogy fog ebbe beleférni az új egyesület?

Az egyesület már megvan, amelynek SOP-SAKK SE az új neve, viszont új kihívás lesz az egyetemi sakkcsapat sakkszakosztályának szervezése, újjáélesztése. Sopronban is adott a lehetőség, hogy újra felépítsem, amit Nyíregyházán, de a személyes prioritások megváltoztak, hiszen pár napja megszületett a gyermekünk, aki sok időt és energiát emészt fel. Régebben a sakk volt a legfontosabb, most már nem. A pandémia is közrejátszott, a babavárás is, és az új munkám is, de már nagyon várom az újrakezdést a sakk területén.

Nagyon elégedettnek tűnsz, van azért valami, ami hiányzik neked a múltból?

Talán a testsúlyom. Sajnos arra nem vigyáztam, és elég sok kilót gyűjtöttem. A mostani életemre a legjobb szó az, hogy harmonikus. A párom, a családom és a soproni életem egy egészet alkot. Régen nagy volt a pörgés szövetségi és egyesületi szinten, az akkori életem nagyon más volt. Ezt valahol kiegyensúlyozta az élet. Pozitív és elégedett vagyok. Remélem, Sopron már a végső állomás az életemben, Miskolc, Budapest és Nyíregyháza után.

Köszönjük az interjút! Kisfiatokhoz gratulálunk nektek, és azt kívánjuk, hogy megmaradjon ez a harmónia családotokban és benned is!