„Jót tett nekünk, hogy egymásra találtunk.” – Páros interjú Mihók-Juhász Barbara és Mihók Olivér sakkozókkal

A szeretet ünnepe alkalmából egy olyan sakkozó párral készítettünk interjút, akik nemrégen tették meg közös életük első lépéseit: Mihók-Juhász Barbarával és Mihók Olivérrel beszélgettünk.
Ezzel az írásunkkal kívánunk minden kedves olvasónknak békés, boldog ünnepeket!

Túl sok versenyzőpár nincs a magyar sakkéletben, ti hogyan ismerkedtetek meg?

Barbi (továbbiakban: B): 8 évvel ezelőtt átigazoltam a Géniusz Tatából a makói csapatba, amelyik akkor NB I-es volt. Az első utunk Szombathelyre vitt. Olivér és én egy autóban utaztunk, sokat beszélgettünk és egyből megvolt közöttünk az összhang. Szerelem volt ez első látásra.

Olivér (továbbiakban: O): Barbinak volt egy díjátadója Budapesten, ahonnan ment Szombathelyre bajnokit játszani. A csapatvezetőnk úgy szervezte, hogy mivel én budapesti vagyok, így többek mellett Barbit is vigyem majd Szombathelyre. Előtte abszolút nem ismertük egymást, de ott, amikor megpillantottuk a másikat, egymásra mosolyogtunk, és már meg is volt az összhang, ami máig megmaradt.

Az azóta eltelt életeteket is végigkísérte a sakk, szoktatok együtt sakkozni a hétköznapok során?

B: Hét közben Olivér dolgozik, bár januártól megpróbáltuk azt, hogy minden nap egy órát sakkoztunk közösen, de a gyakorlatban ez folyamatosan nem volt megvalósítható, így végül minden másnap foglalkoztunk sakkal. Legtöbbször megnyitásokat nézünk, de középjátékkal és végjátékkal is foglalkozunk. Ha van egy versenyparti, akkor arra együtt felkészülünk, megbeszéljük, hogy mi legyen a változat és Olivér akár egy edző elmondja, hogy mire érdemes figyelni.

O: Ha arra irányult a kérdés, hogy partikat játszunk-e egymással, akkor nem. Barbi, amióta itthon komolyan sakkozik, azóta mindig átbeszéljük előző nap este, hogy mivel foglalkozzon másnap. Ha marad idő a nap végén, akkor közösen tanulunk könyvekből és anyagokból.

Olivér, mondhatjuk azt, hogy te vagy Barbi edzője?

O. Igen, amióta együtt vagyunk, ez lényegében így van, bár az elején volt egy közel évig tartó időszak, amikor még más is foglalkozott vele

Barbi, hogy bírod azt, hogy párod egyben az edződ is? Külön tudod választani, hogy Olivér éppen edzőként vagy párodként van melletted?

B: Néha nehéz! Amikor van egy kis konfliktus, akkor nyilván nem olyan egyszerű őt edzőként elfogadni, de ha már ennyi ideje együtt van az ember a másikkal, akkor megtanulja a másikat kezelni. Nem szokott ebből probléma lenni. Olivér nagyon jó edző, jól elmagyarázza a dolgokat, ha kérdésem van és nem tudja biztosan a választ, akkor utánanéz. Fontos, hogy meglegyen az összhang edző és játékos között, szerencsére ez nálunk nagyon megvan. Nem nyom el, nem érezteti, hogy mennyi mindent nem tudok még, de folyamatosan motivál és mindent megtesz azért, hogy jobb legyek. Jobb edzőt én elképzelni sem tudok.

O: Sok olyan edzőt ismerünk, akik megmondják a tanítványuknak, hogy mit játszanak. Én ezt nem szeretem. Nálunk úgy van, hogy teszek egy javaslatot, hogy mi legyen, átbeszéljük, és ha a Barbi úgy dönt, hogy ő ezt ezek után sem szeretné, akkor azt elengedem. Sokszor volt olyan, hogy nekem ugyan nem tetszett a javaslata, de egy ponton túl be kellett húznom a vészféket. Fontos, hogy azt játssza, amiben jól érzi magát. Ennek megfelelően kell végül felkészülnünk. Ha kellően rugalmas az edző, akkor nem jár úgy, hogy a tanítványa az asztalnál eltér az előre megbeszéltektől. Barbi jó tulajdonsága, hogy a felkészülési időszakban nem folyik ki az idő a kezéből. Megcsinálja a házimunkát, tornázik és mellette szorgalmasan, maximális erőbedobással sakkozik is.

Talán ennek lehet az eredménye, hogy éppen saját Élő-pont csúcsán van.

B: Én közétkeztetésben dolgoztam dietetikusként, és amikor márciusban bezártak az iskolák, óvodák, akkor nem dolgoztam, és nagyon-nagyon szerettem volna már sakkozni. A Covid két hulláma között lehetőségem volt a Vezérképzőn játszani, így ott tényleg a játék szeretete miatt indultam el, és nyertem 40 Élő-pontot, úgy, hogy jól is játszottam a versenyen. Az utolsó partimon múlt a férfi nemzetközi mesteri norma megszerzése, ami végül nem jött össze. 40 Élő-pontot nem is tudom, mikor nyertem utoljára, szóval ez volt az a pillanat, amikor valami megindult. Utána jött egy Mitropa Kupa, ami szintén egész jól sikerült. Majd az esküvő miatt nem sakkoztam a nyáron, mert a szervezésen járt leginkább az eszem. Éreztem, hogy kell egy kis szünetet tartani. Ezt követően jött a lehetőség, hogy beférek az EB csapatba, ha játszani szeretnék. Nekem gyerekkori álmom volt, hogy felnőtt női válogatott legyek, és játszhassak ilyen versenyeken, úgyhogy elfogadtam a lehetőséget. Voltak feltételek is, amelyeknek eleget tettem még munka mellett is, de ekkor már látszott, hogy a sakkot és a munkát ezen a szinten nem tudom sokáig összeegyeztetni.

O: Támogattam őt, hogy megnézzük, meddig juthat a sakkban. Még fiatal, dolgozni bármikor elmehet később is.

Bár jövőre is lesz olimpia, de beszéljünk inkább a 2024-es hazairól

B: Már egy jó ideje felmondtam a munkahelyemen, és áttértem a profi sportolói életmódra. Így nekem már a 2022-es olimpia is komoly célkitűzés. Az Élő-pont és más tényezők befolyásolják a csapatba kerülést végül. Jelenlegi Élő-pontom alapján a második csapatba férnék be. De ha ott leszek az olimpián, mindenképpen bizonyítani szeretnék.

O. Ehhez tegyük hozzá, hogy a nemrég véget ért csapat EB-n Barbi már a válogatottban játszott. Az én esetem más, nem igazán célom, hogy bekerüljek az egyik résztvevő csapatba. Van civil foglalkozásom, és most, hogy Barbi komolyabban sakkozik, ha van rá időm, akkor inkább őt segítem és a saját sakkomra kevés idő jut. Persze, a Barbival való foglalkozás fejleszti az én tudásomat is. Nekem a célom az, hogy ezt a szintet, amin most vagyok, megtartsam, de azért, ha tudok, akkor egy kicsit még azért fejlődjek. Reálisan a férfiaknál az első csapatba jutáshoz ez kevés, de ha indul egy B válogatott és meghívást kapnék oda, azt nem utasítanám vissza.

Nyilván meg kell élnetek valamiből. Azzal, hogy Barbi életében előbbre került a sakk, törvényszerűvé vált, hogy nálad hátrébb sorolódott?

O: Nekem sokkal többet kellene fejlődnöm ahhoz, hogy bekerüljek a válogatottba és ott stabil tag legyek. Egy ilyen szintugráshoz az életkorom sem kedvez. Barbinak viszont már munka mellett is eljött az a szint, hogy bekerült a válogatottba és benne még bőven van lehetőség. Fiatalabb is nálam és a női válogatottban már most is van keresnivalója. Mindezt mérlegelve így döntöttük, hogy én segítek neki. Az is az igazsághoz tartozik, hogy Barbinak nem is volt olyan szuper munkahelye, mint az enyém. Én szeretek dolgozni és szerencsére ott is van fejlődési lehetőségem.

Ezek után mindenképpen fel kell tennem a kérdést, hogy hol dolgozol?

O: A Kecskeméti Mercedes-Benz Autógyárban épületüzemeltetési területen vagyok üzemmérnök. Most január 12-ig állunk ugyan, és így a munka kevesebb, lesz, ráadásul van még 3 hét szabadságom is, szóval jut idő majd a sakkra. Ha már így alakult, akkor fogok is játszani a karácsony után kezdődő Vezérképző GM körön.

Barbinak nagyon jól sikerült az EB. Milyen volt a verseny belülről?

B: Nagyon jó. Papp Gábor szövetségi kapitány azt mondta, hogy ő is meglepődött azon, hogy mennyire jó volt végig a csapathangulat. Ketten voltunk újoncok Zsókával (Gaál Zsóka), akivel nagyon jóban vagyunk. Szeretem azt a leányzót, és úgy érzem, ez kölcsönös. A csapat nagyon együtt volt. Együtt reggeliztünk, vacsoráztunk, általában bevártuk egymást, nem volt semmi különcködés. Ha valakinek volt egy rosszabb partija, annak idő kellett, hogy feldolgozza azt, de utána visszaállt minden a rendes kerékvágásba.

A külsőtökön is látszik, hogy odafigyeltek magatokra. A sakkon kívül más sport az életetekben milyen helyet foglal el?

O: Kiskoromban fociztam egyesületben, még a Fradinál is, utána jött a karate, amit 18 éves koromig űztem és elértem a fekete övet, de az egyetem kezdetekor abbahagytam. Azért a mai napig próbálok mindenféle saját testsúlyos edzéssel formában tartani magam.

B: Én kiskorom óta táncolok. Társastáncoltam és néptáncoltam is. Előbbiből még országos bajnoki címet  is szereztem. Később társas és esküvői táncokat is tanítottam, de a Covid miatt az is abbamaradt. Itthon tornázok és jógázom. A szakdolgozatomnak része volt, hogyan lehet a sakkozóknak a teljesítményét fokozni. Az egyik megállapításom az, hogy a túlsúly egy konstans probléma a sakkozók körében. Fontos, hogy a mozgásszegény életmód elkerülése az egyik elsődleges szempont legyen a versenysakkozók esetében is.

Tanítványokkal hogy álltok?

O: Barbi előtt két tanítványom volt, közülük az egyik Kozák Ádám. Vele 10-11 éves korától sakkoztam 4-5 éven keresztül. A mai napig barátok vagyunk, bár már nem sakkozunk. Aztán jött az egyetem és munka, így később más tanítványt nem vállaltam már. Barbira nem mondanám, hogy a tanítványom, inkább, hogy a párom, akit segítek a sakkban.

B: Nekem volt egy-két tanítványom, de a munka mellett ezek is folyamatosan félbeszakadtak. Most itthon vagyok, és ha felkeresnek, akkor szívesen sakkozgatok velük. Nincsen ehhez végzettségem, és én nem szeretek más munkájába belenyúlni. Úgy gondolom, hogy mindenki csinálja azt, amihez ért. Én sosem tanultam pedagógus vonalon. Ha meg is keresnek, akkor inkább szakemberekhez szoktam őket küldeni, olyan edzőkhöz, akik elismertek ezen a területen, értik a dolgukat, nem úgy mint én, aki csak játékos vagyok.

Olivér, édesapád (Mihók László FIDE mester és FIDE edző) is elmondta a nekünk adott interjúban, hogy annak idején eljött az idő, amikor a tanulást helyeztétek előtérbe a sakkal szemben.

O: Hát igen, ez egy nagyon érdekes történet. 5 éves koromban kezdtem el sakkozni, akkor tanított meg az apukám. Nagyon gyorsan kiderült, hogy tehetséges vagyok, sorra nyertem a gyerekversenyeket. Eleinte Németországban éltünk, ott a 8 év aluliak megmérettetését nyertem meg, majd kijutottam német színekben a 12 éven aluliak világbajnokságára és megnyertem az EU-s bajnokságot is. Aztán visszaköltöztünk Magyarországra. Nyertem korosztályos bajnokságot és csapatban az Európa Bajnokságon is győztünk, szóval 14-15 éves koromig nagyon jól ment. Elértem a 2400-as szintet és akkor ott történt valami, mert éveken keresztül stagnáltam, és nem fejlődtem. Elmentem egy sportgimnáziumba direkt azért, hogy tudjak mellette versenyezni, de ott, a gimiben én már éreztem, hogy annyi más dolog érdekel a sakkon kívül is.
Én arra, amit a Barbi művel, hogy napi 5-6 órákat komolyan sakkozik, nem voltam képes akkor, mert egyszerűen nem bírtam. Apuékkal együtt úgy döntöttünk, hogy elmegyek egyetemre. Persze, sakkozni mindig sakkoztam mellette, megszereztem a nagymesteri címet is, de olyan sok energiát nem fektettem már bele. Ma felnőtt fejjel nekem is volna annyi motivációm, hogy ha meghívnának a válogatottba, akkor 5-6 órát simán sakkoznék naponta, de akkoriban ez nem ment. Úgy döntöttünk, hogy legyen elsődleges a tanulás és egy jó szakma megszerzése, később még mindig választhatom majd a sakkot. Most úgy érzem, hogy ha kapnék egy váratlan lökést a sakkozói pályámon, akkor elképzelhető lenne, hogy a sakkozói karriert is megpróbálnám.

B: Én elsősorban édesanyámnak köszönhetem a legtöbbet. Ő egyedül nevelt engem az öcsémmel. Mindketten sakkoztunk, és amikor eljött a lehetőség, hogy én a lányok között magasabb szintre léphessek, mint ő a fiúknál, akkor az öcsém azt mondta, hogy én szorgalmasabb vagyok, nekem nagyobb esélyem van jó eredmény elérésére, ezért akkor ő abbahagyta. Többszörös ifi bajnok lettem és mi is voltunk csapatban Európa bajnokok. Olivér előtt viszont komoly edzőm soha nem volt.

O: Barbi nagyon sokat sakkozott magától. Amikor mi összejöttünk, akkor épp ott tartott, hogy abbahagyja a sakkozást, mert az egyetem mellett már nem bírja. Én mondtam neki, hogy ezt márpedig ne tegye. Én is a Műszaki Egyetem mellett csinálom, szóval gyerünk, ne adja fel! Ezt szerencsére megfogadta.

B: Olivér segítségével elértem a női nemzetközi mesteri címet, sokszor javítottam egyéni pont rekordot. Olivér mindenben támogat engem és jó érzés tudni, hogy számíthatok rá. Sokat segített abban, hogy megvalósíthassam önmagamat.

A sakkszövetségtől is kapsz támogatást?

B: A csapat Európa bajnokságra mindenki egyénenként megállapodott a szövetséggel, de havi juttatás nincs. Vannak az edzőtáborok, ahol Papp Gábor foglalkozik velünk és most Prohászka Peti is szekundánsként. Anyagilag még a nagyobb versenyeken nyerhetünk pénzt jó szerepléssel, de ennyi lehetőségünk van csak. A válogatottban mindemellett olyan anyagokhoz juthatunk, amit máshonnan megszerezni elképzelni sem lehet. Nagyon sokat tanultam ezen a csapat Európa bajnokságon. Hálás vagyok, hogy ott lehettem, mert ezt a tudást már nem lehet elvenni tőlem.

Olivér, te hogy látod, mennyire mások a nők a sakkban?

O:  A sakkon kívül is van nagy különbség, mert a lányok lelke sokkal érzékenyebb. Barbinál azt vettem észre, hogy sokkal fontosabb számára, hogy kiegyensúlyozott, jókedvű és magabiztos legyen, mint, az hogy az ellenfelére mennyit készült. Az a lényeg, hogy amikor asztalhoz ül, ott legyen fejben, mert ez rengeteget számít. A nőknél sokkal nagyobb színvonal-ingadozás van játszmán belül. Történik 5-6 tökéletes lépés, de aztán könnyen jöhet váratlanul 2-3 számunkra érthetetlen lépés is. Szerintem a nők akkor lehetnek eredményesek, ha agresszívan játszanak, mert a legtöbb női sakkozó alapbeállítása az óvatosság. De ha ezt valaki levetkőzi és tudatosan támad, megy előre, akkor nagyon jó eredményeket érhet el. Velük szemben a férfiak sakkjában nincsenek nagy hangulatingadozások. Így a felkészülés szerepe itt nagyobb, ráadásul, esetünkben általában nincs gond a merészséggel sem.
Én alapvetően szerény beállítottságú vagyok, nagyon jól megtalálom a hangot az emberekkel, szociálisan érzékeny vagyok. Apu ezt tudta rólam és azt is, hogy ha egy ilyen személyiség leül sakkozni a fiú mezőnyben, akkor sok jó nem sülhet ki abból. Direkt e4-et meg királycselt tanított nekem kiskoromban, hogy aktívan játsszam ezeket és menjek előre, támadjak bátran. Ez nagyon jó szemlélet, Barbi esetében is ezt preferálom (a királycselt kivéve).

Barbi, te milyennek látod Olivér személyiségét?

B: Szerény és kedves. Nála jobb emberrel még nem találkoztam, ráadásul minden megvan benne, amire egy nő vágyik. Nagyon megértő és empatikus. Hogy milyen a sakkja? Dinamikus, de ha kell, pozíciósan is jól játszik. Amit egy nagymester tud, azt ő is tudja, de nála alap az aktív játék.

O: Jót tett nekünk, hogy egymásra találtunk. A sakkunkban is volt olyan, amit én vettem át Barbitól, pl. a királyindiai védelmet, amit én nem játszottam addig, most meg az a fő csapásirányom, de volt olyan is, amit ő vett át, ilyen például világossal a nyílt szicíliai.

Hogyan fog telni a karácsony nálatok?

B: Ahogy eddig. Attól, hogy összeházasodtunk, nem sok minden változott sem közöttünk, sem a családban. Én úgy gondolom, hogy majd, ha jön az első gyerek, akkor az egy fordulópont lesz. Engem anyukám egyedül nevelt, így hálából is azt érzem, hogy addig a szentestét neki szentelem, amit Olivér megért.

O: Igen, ez úgy szokott lenni, hogy Barbi Bugacon anyukájánál van, én pedig a szüleimnél vagyok szenteste, majd én is lemegyek Bugacra, hogy a következő napokban együtt legyünk.

Jövő évi fogadalom?

B: Az egyik legfontosabb, hogy a nászutunkat bepótoljuk.

O: A sakkban minden segítséget megadni Barbinak, hogy az olimpiai csapatba kerülhessen. Én pedig a 2600-as szintet szeretném ostromolni. És persze nem maradhat el az állandó fogadalom:
B és O együtt mondják: Makó maradjon bent az első ligában!

Köszönjük az interjút, és boldog ünnepeket, sikeres új évet kívánunk!