Ahol a nagycsaládnak része a sakk is – beszélgetés a Karácsonyi családdal

A Karácsonyi családdal beszélgettünk, ahol a szülők, Szilvia és Zoltán mellett a gyerekek: Bánk, Luca, Kata és Gellért is megszólaltak.

Nem mindennapos dolog egy olyan családdal beszélgetni, ahol négy versenysakkozó is van egyszerre. Mennyire átlagos a ti családotok?

Igazából olyanok vagyunk, mint egy normál család, úgy éljük az életünket, csak a sakk kiemelt szerepet kapott nálnuk. Mindennap van edzése mind a négy gyereknek. Jelenleg minden gyerek több edzővel dolgozik. A nagyokkal Pintér József nagymester és Papp Gábor nagymester foglalkozik, a kicsikkel Pálkövi József nemzetközi mester, Akóts Gábor FIDE mester és Horváth Csaba mesterjelölt edz. A sakk mindenképpen meghatározza az életünket, hiszen a hétköznapok mellett sok hétvégét is érintenek a versenyek, bajnokságok.

A nagyok után egyértelmű volt számotokra, hogy a kicsik is a sakkal foglalkozzanak?

Nem döntöttük ezt el előre. Luca látta, hogy a tesók sakkoznak, jött velünk a versenyekre, ahol látta, hogy a bátyja és a nővére felállnak a dobogókra, kapnak kupát, érmet, ez is motiválta őt. Ezen kívül, persze, mi is mondtuk neki, hogy a sakk mennyire hasznos és milyen jó hatással van sok mindenre.

Bánk is így döntött a sakk mellett?

Külön-külön más sportágakban elképzelhetetlen lett volna, hogy mindannyian az élvonalba kerüljenek, hiszen biztosan nem tudtunk volna olyan feltételeket biztosítani, amit itt sikerült, mert nekünk is csak erre az egy sportra kellett koncentrálnunk. Minden sportág versenyzéssel, bajnoki mérkőzéssel jár, és nem tudtuk volna megoldani, hogy az egyik sakkozik, a másik focizik, a harmadik atletizál, a negyedik pedig kosarazik. Szerencsére Bánk számára sem volt kérdés, hogy sakkozzon.

Szülőként volt-e olyan tapasztalatotok a gyerekek sakkoztatásával kapcsolatban, amit máshogy alkalmaztatok a fiatalabb gyermekeiteknél?

Egy dolgot tudunk említeni: Gellért harmadik osztály második félévétől egyéni tanrendűként, vagyis magántanulóként járt iskolába, Kata is 2,5 évig magántanuló volt. Nyilván azért, hogy minél több idejük maradjon a sakkra. Amikor ez a 9-10 éves Lucánál szóba került, akkor ezt már annyira nem láttuk indokoltnak és Luca sem szerette volna, Bánknál pedig a magántanulóság már fel sem merült. Szerintünk az nem vált Bánk és Luca fejlődésének hátrányára, hogy nem tudtak délelőttönként annyit sakkozni, mint a két nagyobb testvérük. Ha kedvük van, akkor iskola, tanulás mellett is nagyon sokat lehet sakkozni és szerencsére szívesen csinálják.
Mindkét nagyobb gyermekünk nagyon erős elit gimnáziumban tanul és ennek ellenére nem torpantak meg. Gellért is így szerezte meg a FIDE-mesteri címet, Kata pedig jelenleg 10. a korosztályos világranglistán. Amikor hazaérnek az iskolából, akkor két–három órát foglalkoznak sakkal egyedül, vagy edzővel, és ha ezt koncentráltan, becsülettel teszik, akkor az elegendő ahhoz, hogy szépen fejlődjenek.
A nyelvtanulást is nagyon komolyan vesszük a sakk mellett. Angolt külön is tanulnak, nemcsak a suliban. Gellért a nyelvvizsgája után, már a második nyelvet kezdte el tavaly.
Vannak szülők, edzők, akik azt mondják, hogy a magántanulóság nélkül a sakk nem működhet. Mi ezt úgy látjuk, hogy többféle járható út van.

Sok mindent alá kell rendelnetek a sakknak. Hogyan oldjátok meg?

Nem tudjuk könnyen megoldani, sok lemondással jár. Ha egy gyermekünk lenne, az könnyebb lenne, de hogy négyen versenyszerűen sakkoznak, ez így nagyon húzós. Van támogatónk, aki segíti az edzéseiket, amiért nagyon hálásak is vagyunk, de emellett folyamatosan szponzor-keresésben vagyunk, hisz egyre többe kerül a sakkozásuk.

Most a gyerekekhez fordulok: hogy álltok ti az élsakkhoz, a kemény munkához? Sosincs elegetek belőle?

Gellért: én nagyon komolyan veszem a sakkot, és vannak céljaim, de azért szeretnék polgári foglalkozást is. A nagymesteri címet mindenképpen el szeretném érni akkor is, ha végül majd nem a sakkot választom fő foglalkozásomnak. Arra még konkrétan nincs elképzelésem, milyen pályán tanulok tovább, de éppen most kellett fakultációkat választani, és én a matematikát és az informatikát vettem fel. A reál irány a vonzóbb számomra.

Kata: én is szeretnék a sakk mellett egyetemet is végezni. A sikerek mellett sokszor vannak kudarcok is a sakkban. Volt már olyan, hogy azt mondtam: na, én ezt abbahagyom, de aztán gyorsan rájöttem, hogy igazából jobban szeretek sakkozni, minthogy egy kudarc miatt feladjam. Belülről jön az érzés, hogy amikor padlón vagyok, akkor onnan fel kell állnom.

Luca: én hasonlóképpen vagyok, mint Gellért, és én is szeretnék a sakk mellé egy hivatást, de igazából még nem tudom, hogy mit. Nem feltétlenül a sakkból fogok megélni, szerintem. Most hatodikos voltam, és kitűnő tanuló vagyok.

Bánk: én még nem tudom. Szeretnék nagyon komoly sakkozó lenni. Nekem is van nyilván olyan, hogy nem megy a játék, de engem a családban a többiek mindig biztatnak és amikor valamit megnyerek, akkor annyira jó felállni a dobogóra!

Gellérthez képest Bánk, Katához képest viszont Luca kevesebbet versenyez ugyanabban az életkorban. Ez mennyire tudatos?

Nem tudatos. Valószínűleg Gellértet még több időnk volt elvinni versenyekre és több kisebb megmérettetésre is jártunk. Ma már a nagyokkal komolyabb versenyekre megyünk, így a kicsiket is korán bedobtuk a mély vízbe. A kisebb versenyek egy része így kimarad.

Mire van még idő a tanulás és a sakk mellett?

Hét közben Bánk jár úszni és focizni is. Ebben az életkorban a nagyobbak is úsztak , mert ezt fontosnak tartottuk. Bánknak nagy a mozgásigénye és a foci is nagyon jól megy neki. Időnként kimegyünk a Rákos-patakhoz, amelyhez nagyon közel lakunk, ott szoktak futni, sportolni. Hétvégén, ha nincs verseny, akkor sokkal lazább minden, van idő moziba menni, biciklizni. Fontos a lazítás, mert különben beleőrülnének, ha mindig csak sakkoznának meg tanulnának. Ha közös játékról van szó, akkor a társasjátékozást nagyon szeretjük.

Ismét a gyerekeket kérdezem, van irigység közöttetek a másikra?

(a gyerekek némán összenéznek)

Gellért: valahogy nincs ez meg bennünk, és ennek nagyon örülök. Jó testvérek vagyunk, örülünk egymás sikereinek. Volt egy olyan év, amikor mindannyian ugyanabba az iskolába jártunk, Bánk volt elsős, én nyolcadikos, és pont tudtunk az Országos Csapat Diákolimpián egy csapatban indulni, és így 4-en megnyertük azt. Ez örök emlék marad.

Amikor Gellért elkezdett sakkozni, az tudatos döntés volt, vagy csak véletlenül jött a sakk?

Teljesen véletlen volt. Először elvittük őt teniszezni, az nekünk is nagyon tetszett. Nem nagyon láttuk meg a gyermek tehetségét ebben, ezért beírattuk atlétikára. Egy hónap után mondta, hogy nem akar oda tovább járni. Majd ekkor látott, végignézett egy sakkpartit és 4 és fél évesen közölte, hogy ezt tanítsuk meg neki. Így kezdődött.
Abban az időben olvastuk az interneten Duró Zsuzsának egy tanulmányát a sakkozás készségfejlesztő hatásáról. Ez is formálta ehhez a sporthoz való hozzáállásunkat és biztos, hogy része volt abban, hogy Gellértnek a döntését is jobban támogattuk.

Ti magatok is szoktatok sakkozni?

Tudunk sakkozni, de mi, szülők, sem sakkozunk többet, mint Magyarországon az az egymillió ember, aki évente leül lejátszani egy-két partit a tábla mellé. Bár Gellért gyakran nyaggat minket, hogy induljunk már el egyszer egy versenyen.

A járványhelyzet előtt a gyermekeiteket vitte a lendület és egyéni csúcsokon voltak, mennyit sikerült ebből megőrizni mostanra?

Hamarosan kiderül a komolyabb versenyeken. Hozzánk hasonlóan sokan érdeklődve várják, hogy kinek, hogyan fog menni a játék ennyi hónap után. Végig voltak edzések, bár ezek most jellemzően interneten zajlottak, így kíváncsiak vagyunk, hogy ott is odafigyeltek-e annyira, mint a személyeseken. Más szempontból a vírushelyzet egyáltalán nem tört meg minket, nagyon jól éreztük magunkat otthon. Sokat játszottunk és lehetett tovább aludni. Sok filmet néztünk együtt. Leültünk, és hol vígjáték, hol sci-fi volt műsoron. Jobban össze is csiszolt minket ez a helyzet.

A gyerekek sakkoznak otthon egymás ellen?

Igen, szoktak. Főleg gyors partikban, amelyekben az erősebb időelőnyt ad a gyengébbnek. Gellért szokta Lucát és Bánkot is tanítgatni, ezt nagyon hasznosnak gondoljuk.

Kik a példaképeitek?

Kata: Polgár Judit. Személyesen is ismerjük őt, sokszor meghívott már bennünket a Világ-sakkfesztiválra, szimultánokat is adtunk. Volt egy U16 Ifjúsági Sakkolimpia Győrben, ahová Balogh Csaba Gledura Benjamint, Judit pedig engem hívott meg. Ez nagy megtiszteltetés volt.
Bánk: Maxime Vachier-Lagrave-nak nagyon tetszik a játékstílusa, szép partikat láttam tőle.
Luca: Polgár Judit
Gellért: nekem konkrétan nincs, nem tudok mondani példaképet.

Amikor verseny van, ti, szülők, hogyan drukkoltok?

Zoltán: én mindig megyek és nézem őket, ha lehet és nem zavarnak ki a teremből. Balatonlellén volt az országos bajnokságon egy izgalmas helyzet, amikor a 4 gyerekből hármat is közvetítettek online és egyszerre követhettük nagy izgalommal a mérkőzéseiket.
Szilvia: én nem szeretem annyira nézni élőben, mert annyira izgulok, hogy nehezen bírom. Szerencsére mindig van, akinek lehet örülni, de olyan is, aki miatt szomorkodik az ember.

Mi a titkotok, mitől vagytok ennyire összetartóak?

Nagycsaládban élni jó! A sok verseny is mind közös családi program, ahová együtt utazunk és ahol együtt vagyunk, ez mind-mind közös élmény. Van még néhány év, míg a nagyok kirepülnek majd, és igyekszünk kihasználni az időt.
Kata: nagyon örülök, hogy ilyen nagy családban élünk, ahol három testvérem van. Ez egy jó példa számomra, hogy ha majd nekem is lesz családom, akkor én is 3-4 gyereket szeretnék, mert ez rengeteg erőt és boldogságot ad.