VersenyajánlóHazai hírekInterjúk

Magyar Rapid Bajnokság 2021. – beharangozó

2021. július 16-18-a között hatodik alkalommal rendezik meg Ajkán a Csaba Árpád Emlékversenyt. Az előkészületekről Dr. Csaba Árpáddal beszélgettünk.

Dr. Csaba Árpád édesapja emlékének tiszteletére szervezi a Csaba Árpád Emlékversenyt Ajkán

Tavaly az ínséges időszakban igazi sakkünnep volt a versenyetek, amit ki is használtak a magyar sakkozók. Eltelt egy év, és a nevezők névsorából láthatjuk, hogy közel olyan sikeres versenyre számíthatunk most is. Miben lesz más az idei megmérettetés?

Ez a 6. ilyen versenyünk, és tavaly arra a következtetésre jutottunk, hogy a jelenlegi körülmények (versenyterem, szálláshelyek) mellett igazából nem tudjuk meghatározni, milyen irányba fejlődhetne tovább a verseny, mert mind a mezőny létszámát, mind a játékosok erejét és a címviselők arányát tekintve úgy érezzük, hogy magasra tettük a lécet. Idén azt tűztük ki célul Mihályfi Gáborral és Czingler Sándorral, hogy a tavalyi sikert igyekszünk ismét elérni, amely természetesen nem kevés munkát igényelt. Úgy gondolom, erőfeszítéseinket siker koronázta, mert nagyon magas a versenyzői létszám ismét, és sajnos megint számos versenyző nevezését vissza kellett utasítani létszámkorlát elérése miatt. Bár a jelzések alapján akár 250-en is jönnének Ajkára, de mégis van egy közel 180-190 fős infrastrukturális korlátja a versenynek.

Mi a titka ennek a népszerűségnek?

Úgy gondolom, több ok van, amelyek együttesen eredményezik, hogy ilyen sikeres a verseny. Kiindulópontként talán azt jegyezném meg, hogy ez egy rapid verseny, gyorsabb lefolyással, így egyszerűbb neki helyet szorítani a naptárakban. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy nyári versenyről van szó, amikor sokkal nagyobb arányban tudnak szabadságra menni az emberek és a fiataloknak sincsen iskolakötelezettsége. A harmadik ok a magyar viszonylatban igen komoly díjazás. Meg merem kockáztatni, hogy itthon talán a legjobb díjazású verseny az ajkai, ráadásul, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ez a díjazás rapid versenyre vonatkozik, akkor a versenyek közötti „ár-érték” hatékonysága tovább javul. Rengeteg díjat osztunk ki idén is, a legkülönbözőbb kategóriákban, így az ÉLŐ ponttól függetlenül mindenkinek lehet esélye valamilyen díjra.

Mindehhez kapcsolódik még, hogy Ajkán nagyon népszerű a sakk és szeretik a sakkozókat, amit a versenyzők is érezhetnek az itt töltött időben. Ez a pozitív hozzáállás segít nekünk abban, hogy az általunk nyújtott kondíciók, szállások, étkezés magas színvonalúak legyenek. Szerénytelenség nélkül mondom, hogy Ajka nagyon jó rendező, sikeresek az itt rendezett versenyek. Azok a játékosok, akik egyszer már voltak nálunk, döntően visszajönnek, és viszik a verseny jó hírét tovább. Ritka az olyan verseny, ahol ennyi éljátékosokkal lehet találkozni, vagy akár egy-egy fordulóban játszani is ellenük.

Tavaly, a záróbeszédemben mondtam, hogy három dolgot ne felejtsenek el az akkori résztvevők: rapid, Ajka és július. Ez tényleg beleégett a közönségbe, mert már a kiírás megjelenése előtt is nagy volt az érdeklődés a versenyünk iránt. Ennek az lett az eredménye, hogy a szervezés finisbe fordult, és már a késői jelentkezőknek sajnos nem tudunk lehetőséget adni. A verseny előtt két hónappal már megvolt a mezőny fele, ami egyértelmű visszajelzés nekünk a sikerességről. Némi vigasz lehet azon sakkszeretőknek, akik nem tudnak ellátogatni hozzánk, hogy az első húsz tábla küzdelmei interneten követhetőek lesznek.

Az elutasítások számomra szörnyű kellemetlenek, hiszen szervezőként mindenkinek szeretném megadni a lehetőséget, hogy indulhasson, de van egy olyan létszámkorlát, amit józanul gondolkodva tudjuk, hogy tartanunk kell. A verseny helyszínén, az egész Művelődési Központban sakkozás zajlik majd. Ami hely a rendelkezésünkre áll, azt mind kihasználjuk majd.

Gondolom, a mennyiség nem mehet a minőség rovására.

Így van, mindig igyekszünk bizonyítani, hogy méltó körülményeket biztosítunk egy ilyen komoly országos versenyhez. Fontos, hogy olyan környezetben legyen a verseny, amelyben az indulók csak a játékra tudjanak koncentrálni. Gyakorlatilag mindenkinek klimatizált helyiséget tudunk biztosítani, nagy mozgástérrel.

Egyik lehetséges bővítési lehetőség lenne, ha kiterjesztenétek nemzetközi szintre a versenyt.

Ezt nem tervezzük. Azt a létszámot már biztosan nem tudnánk vállalni. Úgy gondolom, hogy maximum 250 főig lehetne magyar sakkozókkal a létszámban eljutni, de az már nagyon a maximum lenne. A mostani infrastruktúrával 180-190 főnél van meghúzva ez a határ.

Tavaly meglepetés volt, hogy Balogh Csaba asztalhoz ült. Idén is van olyan név az indulók között, akit kiemelnél?

Csabi szerencsére idén is asztalhoz ül majd nálunk. A mostani indulók közül én Tolnai Tibit említeném meg. Sokan szeretik őt és egy kezemen meg tudom számolni, hogy évente hány versenypartit játszik általában. Boldog vagyok, hogy asztalhoz ül. Nem mehetünk tovább Almási Zoltán nevének megemlítése nélkül. Régóta jóban vagyunk és leigazolt a csapatunkhoz is. Idén ismét megtisztel majd minket a jelenlétével. Kellemes meglepetés a névsorban Papp Gábor indulása, aki friss apukaként fog játszani. Az indulók között lesz még az Amerikában tanuló Prohászka Péter is.

Általánosan elmondható, hogy a mai magyar versenysakkozók jelentős része itt lesz majd, Lékó Péter, Rapport Richárd és a világkupán játszó négy magyar versenyző kivételével. Az indulóink 40 %-a címviselő, ez a versenyünk minőségének az egyik védjegye, amit már harmadik éve tudunk tartani.

Egy ilyen nívós és komoly díjazású versenynek biztosan idén is vannak szponzorai.

Említettem, hogy Ajkán népszerű a sakk, amit az is bizonyít, hogy vannak olyan cégek, magánszemélyek és persze maga az önkormányzat, akik a sakk mellé álltak. Ezen támogatók nélkül nem lenne ilyen komoly és értékes sakkélet. A sok támogató közül a Sentimento Kft-t külön is kiemelném, akik a csapatunk támogatásában is jelentős szerepet vállaltak, sőt névadó szponzorunk is lettek.


Csaba Árpád (1948-2016)
Már 4 éves korában megtanulta a sakkjáték alapjait. Kosárlabdázott, atletizált és focizott is. A sakk határozta meg legjobban az életútját. Több csapatban is játszott Padragon, Tapolcán, Veszprémben,  majd 4 éven keresztül Ajkával az élvonalban, később, haláláig ugyanitt az NB II-ben szerepelt. Edzőként is sikeres volt, tanítványai között országos bajnokokat is találunk. Nem sakkozókat, hanem sakkozni tudó embereket akart nevelni. 1995-2012 között ügyvezető elnöke volt az Ajkai Bányász SK-nak.

Ajánlott bejegyzések ugyanebben a kategóriában

'Fel a tetejéhez' gomb