Én mindig sakkozó voltam, és az is maradok – Interjú Prohászka Péterrel

Prohászka Péter sakk nagymesterrel Amerikából való hazatérése után beszélgettünk a könyve sikeréről,  az amerikai tapasztalatokról, és a további sakkos terveiről.

Interjúnk egyik apropója, hogy a 2020-ban megjelent könyved (Your Jungle Guide to Chess Tactics – Sharpen Your Tactical Skills) idén a legjobb 8 közé került a FIDE év könyve versenyén, Bár végül a legjobb háromba már nem jutott be, de kérlek mesélj erről a megmérettetésről és a könyvedről is.

Persze, örültem volna, ha dobogón végez a könyvem, de hatalmas sikernek tartom a top 8-as helyezést! Kellemes meglepetés volt már az is, hogy a kiadóm a közel 40 lehetséges kiadványából kiválasztott a 3 jelöltje közé. Ezután a FIDE Trainers Commission beválogatta könyvemet a legjobb 8 közé a 2020-ban megjelent könyvek közül. Nagy örömmel tölt el, hogy a szakma ilyen komoly elismerésben részesítette a könyvem, ez egy komoly visszajelzés, hogy megérte befektetni a rengeteg időt és energiát a megírásába! Igen sokat töprengtem azon, hogyan tudnám egyedivé tenni, hiszem kombinációs könyvből számtalan jelent már meg. Az egyetemen Polgár Zsuzsa sakk-könyvtárában átnéztem szinte az összes ebbe a témába vágó könyvet. Megnéztem, hogy mi az, ami nekem tetszik ezekben, és mi az, amin javítani szeretnék vagy máshogy csinálnék. Ez alapján akartam megírni a legjobb könyvet, amire képes vagyok. Az összes példa tüzetesen elemzésre került, hogy a hiba lehetőségét csökkentsük. Ennek ellenére a megjelenés óta egy hibára mégis felhívták a figyelmemet, ami a következő kiadásból majd kikerül. Kihívom az olvasót, hogy ezt megtalálja!

Sok kombinációs könyvben előfordul, hogy egy példára több megoldás is van, vagy az állás már eleve nyerve van, akkor is, ha nem a legjobbat lépik. A könyvemben szigorú kritérium volt, hogy csak egy jó megoldása lehessen a példáknak!

Az volt a célom, hogy egy átfogó mű szülessen. Sorra vettem a motívumokat külön fejezetekben. Mindegyikben van egy bevezetés, ahol többnyire klasszikus partikon (de van, hogy friss játszmákon) keresztül illusztrálva van az adott motívum. Majd jönnek a gyakorlati példák, és a megoldások. Az első 17 fejezet így épül fel, majd következik egy végjátékról szóló rész és végül egy egyebek fejezettel zárok. A könyv második része pedig a támadás és védekezéshez kapcsolódó kombinációkról szól.

Fontos volt számomra, hogy eredeti példák szerepeljenek feladványként, ne olyanok, amelyek más könyvében sokszor megjelentek már. Ezek nem felrakott elméleti állások, hanem mind lejátszott partikban olyan szituációk, ahol a játékos vagy rájött a legjobb lépésre, vagy rájöhetett volna. Kiemelném, hogy az egész könyv részletes szöveges elemzéssel van megírva, persze angolul. Ez rengeteg munka volt, viszont megérte, mert ez sokat ad a könyv értékéhez

A példák összegyűjtésében, és az emberi védekezések („proof-solve”) megtalálásában rengeteg segítséget kértem és kaptam. Külön köszönet jár Antal Gergőnek, Havanecz Biankának, Bánusz Tamásnak, Erdős Viktornak, Papp Gábornak és Zsuzsa idősebb fiának, Polgár Schutzman Tomnak.

Te is St. Louis-ban tanultál, akárcsak Gledura Benjamin. Az ott tanultak szerinted mennyiben fogják befolyásolni az életed későbbi szakaszát?

Most fejeztem be az egyetemet, ahol summa cum laudéval diplomáztam le.
Amerika hatalmas élmény volt számomra, olyan perspektívákat és tanulságokat hozott, amelyekre itthon biztosan nem találtam volna rá. Életem legjobb döntése volt, hogy elfogadtam Polgár Zsuzsa meghívását! Most viszont úgy döntöttem, hogy hazajövök Magyarországra. Hazahívott a honvágy, úgy érzem itt érdemes folytatni az életem, visszatérve a hazai sakkéletbe.

Amerikából nézve teljesen máshogy néz ki az élet. Nehéz ezt tömören összefoglalni, ezt meg kell tapasztalni! Érdekes és rendkívül tanulságos volt összevetni a magyar és amerikai valóságot és gondolkodásmódot. Nagy hatással volt rám az elmúlt 4 év. Sok tanulságot szűrtem le belőle, remélhetőleg helyesen.

Komoly érvek szóltak amellett is, hogy kint maradjak, azonban úgy érzem, a legjobb döntést hoztam meg. Nem tudom, mit hoz a jövő, de életem következő szakaszát mindenképp itthon képzelem el.

A sakknak odakint is központi szerepe volt az életedben?

Természetesen. A sakk mindig központi szerepet játszott az életemben. Amerikában is, előtte is, most is és a jövőben is. Amellett, hogy lediplomáztam, én mindig sakkozó voltam, és az is maradok.

14 évesen rendkívül sikeres voltál itthon és nemzetközi szinten is, hiszen korcsoportos Európa-bajnokságot nyertél. Ha most az akkori önmagadat kérdezném, ő azt mondaná, hogy a legjobb sakkozók egyike szeretne lenni?

Egészen biztosan. Mostanra változtak az ambícióim, edzősködéssel is elkezdtem foglalkozni, és ebben is szeretnék sikereket elérni. Emellett azonban továbbra is vissza szeretnék kerülni a válogatottba, és dolgozom azon, hogy visszanyerjem azokat az Élő-pontokat, amiket még COVID előtt ledobtam.

Csak a sakk, vagy polgári munkában is gondolkodsz?

Tennék egy kis kitérőt a kérdésre válaszolva. Bízom benne, hogy a sakk társadalmi megítélése változni fog, és idővel elmaradoznak azok a kérdések, hogy „Jó, hogy sakkozol, de miből élsz meg?”. Vannak ebbe az irányba mutató pozitív jelek és folyamatok, például a Queens Gambit Netflix sorozat is sokat segített a sakktársadalom általános megítélésén. Azonban ez egy hosszú folyamat, amely a sakk, mint szakma, megbecsülése szempontjából rendkívül fontos. Visszatérve a kérdésre, a konkrétabb válaszom az, hogy persze, a diploma ad egy fajta biztonságot, és lehetőséget más, „polgári” területen való elhelyezkedésre, viszont számomra nem kérdés, és soha nem is volt az, hogy a sakk világában maradok. Megfogott a sakk, és mint sokan másokat, engem sem ereszt.

Mennyire volt nehéz az egyetem a sakk mellett?

Az elején nem volt egyszerű, hozzá kellett szoknom a rengeteg dolgozat írásához angol nyelven, ez számomra teljesen új kihívást jelentett. Az első fél év kemény volt, a második már egyszerűbb, onnantól kezdve gond nélkül vettem az akadályokat. Persze, a sakktól sok időt vett el az egyetem, viszont hozzásegített ahhoz, hogy teljesebb emberré váljak

Pályafutásod alatt kik voltak az edzőid? Mit köszönhetsz nekik?

Anyukám (Viola Zsuzsanna Zsófia) tanított meg sakkozni 6 éves koromban. Ő szenvedélyesen szereti ezt a sportot, amit át is adott nekem. Neki is voltak jó eredményei, 2001-ben Balatonlellén például megverte az olimpikon Horváth Júliát és Nagy Ervin nemzetközi mestert. Czebe Attila nagymester ellen is nyerésre állt, de végül az a skalp már nem jött össze.

Első edzőm Herczeg Oszkár volt Vácott, akit nagyon szerettem. Hatalmas mázlim volt, hogy az iskolai sakk-szakkörön ő tartott előadást. Gondoljunk bele, hogy mennyi esély van arra, hogy egy általános iskolában egy ilyen FIDE-mester oktasson, pusztán sakkszeretetből?
Ő sajnos 2004-ben meghalt, ami számomra nagyon fájt, fáj most is. Mellette Dudás János is edzett, akivel rengeteg gyakorló partit játszottam, snelleztem és végjátékokra gyúrtunk. Most is annak tulajdonítom a végjátékhoz való „érzékemet”, hogy eszméletlen mennyiségű végjátékot snelleztem vele akkor.

Azután a következő két évben Magyar Ottó lett az edzőm, rengeteget elemeztem vele, és ő juttatott el játékerőben a nemzetközi mesteri címig. Szegény Ottó bának sokszor kellett eltűrnie az erős vagy gyenge poénjaimat. Nem lehetett egyszerű dolga a 13 éves önmagammal. Mondanám, hogy megváltoztam, de most sem megyek a szomszédba egy szellemességért, poénért, ami valamikor jól sül el, valamikor kevésbé.

14 éves koromtól Lukács Péter nagymester lett az edzőm. Ő tanított meg engem a komoly megnyitás-elméleti munkára, és egy világszínvonalú megnyitási repertoárra. 2006 tavaszán kezdtünk el együtt dolgozni, és még az év szeptemberében Európa-bajnok lettem a 14 év alattiaknál, rá egy hónapra pedig teljesítettem az első nagymesteri normámat. A másik 2 normám még váratott magára. A 18. születésnapom előtt lettem nagymester. Egy hónapig voltam Magyarország legfiatalabb nagymestere, majd a „stafétabotot” Ricsi (Rapport Richárd) vette át. Utána egyedül edzettem sokáig, majd Antal Gergővel sakkoztunk sokat, egymást segítve. 2017-től mostanáig pedig Polgár Zsuzsa lett az edzőm, az egyetemi kereteken belül. Ő rengeteget segített nekem a sakkon belül és azon kívül is!

Mi kellett volna ahhoz, hogy még jobb lehessél?

Mindig is maximalista voltam, ennek előnyeivel és hátrányaival. Nehéz elégedettnek lenni magammal. Viszont szerintem a lehetőségeimhez, tudásomhoz képest kihoztam magamból a maximumot. Most persze már sokkal jobban átlátom a sakkvilágot, és sok mindent másképp tennék. Voltak sajnos anyagi korlátok is, azzal együtt, hogy komoly támogatást kaptam a szövetségtől ifi koromban. Amin személy szerint utólag változtatnék, az az, hogy sokkal hamarabb megtanulnék angolul (18 évesen kezdtem), és egy sokkal komolyabb, strukturáltabb edzéstervet állítanék fel magamnak. Külföldi versenyekre is nagyobb szükségem lett volna. 2500-as szintre tökéletesen el lehet jutni Magyarországon, sőt még szinte Budapestről sem kell kimozdulni ehhez.
Viszont 2500 fölött már szükség van arra, hogy nemzetközi versenyeken edződjön az ember. Ez nyilván anyagi kérdés is, és nyelvtudási is! Ezek sokkal mélyebben át voltak gondolva azoknál a sakkozóknál, akik a csúcsot ostromolták: a Polgár lányoknál, Lékó Péternél és Rapport Richárdnál.

Az, hogy mikor, milyen és hány edzőre van szüksége az embernek, az erősen függ életkortól és játékerőtől. Persze, a siker legfontosabb összetevője az éjjel-nappali sakk. Ez utóbbi nálam mindig adott volt, és ez sokat ellensúlyozott az egyéb hiányosságokon.

Miben különböznek szerinted a sakkozók másoktól?

Mindenki egy külön személyiség, úgyhogy nem egyszerű általánosítani. Azért, szerintem, vannak lényeges különbségek a szakmából adódóan. Pozitívumként emelném ki, hogy a sakkozók hozzá vannak szokva ahhoz, hogy órákig fókuszálnak egy partira. Ez a koncentrálóképesség rendkívül hasznos a mai világban, ahol rengeteg minden „küzd” azért, hogy az ember figyelmét elterelje. Nem véletlenül vannak olyan tanulmányok, amelyek azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akiket megtanítottak sakkozni, jobb jegyeket szereznek az iskolában.

Mivel a sakk jellegéből fakadóan egyéni sportág, ezért a sakkozó harcos típus, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A küzdelem, a konfliktus felvállalására való képesség fontos része az életnek. Azonban az életben sokszor nem harcra, hanem együttműködésre van szükség, és ebben sok sakkozó nem olyan erős. Ezt én foglalkozási ártalomnak tudom be. Én is dolgozok ezen.

Te magad is szóba hoztad már a válogatottságot. 2024-ben a fiatalokon kívül két csapatot is indítunk a budapesti olimpián. Ha az aktív sakkozókat nézzük, akkor lehet esélyed bekerülni a csapatok valamelyikébe?

Most éppen bukfencet vetett az élőpontom, és 2570-en állok. Legmagasabb élőmmel, 2627-el az 5. helyen voltam a magyar ranglistán. Mindenképp célom ezt visszaszerezni.

Mindig is álmom volt, hogy az olimpiai csapat tagja lehessek. Magyarországnak fontos, hogy a legerősebb csapata üljön le, nekem meg az a feladatom, hogy dolgozzak azért, hogy ebbe a legerősebb csapatba bekerüljek.

Azzal együtt, hogy az életemmel elégedett vagyok, soha nem volt több ambícióm, mint most! A sikerért pedig mindig meg kellett dolgozni, ez most sincs másképp. Én pedig ezen vagyok!