Május 30-án tartotta meg a Magyar Sakkszövetség 2026. évi rendes Közgyűlését a szövetség székhelyén. A közgyűlésen 31 szavazati joggal rendelkező tag jelent meg.
Az Elnökség előzetesen az alábbi napirendi pontokat terjesztette elő:
- Elnöki beszámoló az elmúlt évben elvégzett munkáról
- Maróczy-, Barcza- és Bagonyai-díjak átadása
- 2025.évre vonatkozó könyvvizsgálói ellenörző bizottsági jelentés
- 2025. évi pénzügyi beszámoló és közhasznúsági jelentés
- 2025. évi szakmai beszámoló
- 2026. évi szakmai és pénzügyi terv
- Döntés a táblaszám csökkentési javaslatról az NB I. tekintetében
- Döntés a „hazai” és „külföldi” játékosok játékjogának szabályozásáról a Nemzeti Csapatbajnokságban
- Egyebek
A közgyűlési tisztségek olajozott megválasztása után kezdődött meg a napirendek elfogadása. Csonkics Tünde elsőként kérte új napirendi pont felvételét, amelynek az volt az alapja, hogy bírálta az elnökség döntését a Szuperligát érintő létszámcsökkentés ügyében.
Polyánszky Zoltán elnök, aki a közgyűlés levezető elnöke is volt, kitért arra, hogy a napirendek sorát hogyan lehet kiegészíteni:
„A meghívó közzétételét követő 8 napon belül lehet ezt kérni az elnökségtől és az elnökség azt megvizsgálja, ha napirendre veszi, akkor napirendre veszi, ha nem, akkor meg kell szavaztatni a közgyűléssel. Április 30-a után a 8 nap az május 8-án letelt, az a javaslat, amit Tünde elmond, az hozzánk írásban a tegnapi napon érkezett meg a Nagykanizsától, most pedig itt, a helyszínen halljuk szóban az MTK-tól. Ennek megvan a rendje, nem jogászkodás akart ez lenni, ezt szeretném elmondani, hanem arról van szó, hogy ha ennek általánosságban teret adunk, akkor az történik, hogy bárki a közgyűlés napján vagy egy nappal előtte kitalálja, hogy felvetet mondjuk 8 napirendi pontot, azokról mind szavazni kell. Egyrészt az elnökség már nem tudja mérlegelni, másrészt pedig azok, akik a közgyűlésen részt vesznek, azok nem tudnak időben felkészülni, sőt olyan is lehet, aki mondjuk azt mondja, hogy ha tudtam volna, hogy ha ez napirenden lesz, akkor eljövök, így viszont, hogy nem volt érdekes, nem jött el. Emiatt egy meglehetősen rossz gyakorlat az, hogy az utolsó pillanatban módosítjuk a napirendet és felveszünk olyan témát, amiről senki nem tudott korábban, hogy ez fel lesz véve.”
Nagykanizsa képviseletében Nádasi Tamás érvelt a napirend felvételének fontossága mellett. Többek között a munkacsoport kiválasztását kritizálta és azt, hogy a döntést az elnökség elfogadta és már be is vezetnék azt. Ezután a felszólalók a napirend felvétele mellett érveltek. Herpai József egyenesen feltette azt a kérdést, hogy van-e jogi akadálya a napirend felvételének.
Az elnöki válasz a következő volt:
„Azt hangsúlyozom, az alapszabály nem ad erre lehetőséget … De a közgyűlés, mint legfelsőbb döntést hozó szerv azt megteheti, mint az alapszabály megalkotója, elfogadója, hogy esetleg felülírja az alapszabályt.”
Az alapszabály változtatás ügyében megkérdezésre került a szövetség jogásza is, aki aggályosnak minősítette az esetleges változtatást. Ezután Csaba Árpád is az alapszabály módosításának lehetősége ellen érvelt, majd a vitatott döntés megszületésének körülményeiről és az elnökség döntésének felvállalásának felelősségéről beszélt.
Ezután több felszólaló is felkészülési időt kért az elnökségi döntés bevezetéséhez, illetve azt, hogy ez a terv még menjen át egy szélesebb körű vitán is.
Polyánszky Zoltán jogi megoldást talált a továbblépéshez:
„Az MSSZ alapszabályának módosításához a jelen lévő tagok háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozata szükséges, úgy gondolom, ha az alapszabálytól eltérünk, ami az alapszabály eseti módosítását jelenti, akkor ehhez is a jelen lévők háromnegyedes szótöbbsége szükséges.”
Ezután megszavaztatta az elnökségi döntés felülvizsgálatának napirendre vételét az eredeti napirend 7. pontjának keretében. Az eredmény: 18 igen, 7 nem szavazat és 4 tartózkodás, ami az elfogadáshoz szükséges 75%-ot nem érte el, így oda nem került be a téma.
Érdekesség
12.§ 10. A Közgyűlés napirendjét az Elnökség előterjesztése alapján maga a Közgyűlés állapítja meg.
11. A közgyűlési meghívó honlapon történő közzétételétől számított 8 napon belül a tagok a Közgyűlést összehívó szervtől vagy személytől a napirend kiegészítését kérhetik, a kiegészítés írásbeli indokolásával. A napirend kiegészítésének tárgyában a Közgyűlést összehívó szerv vagy személy jogosult dönteni. …
13. Az MSSZ éves rendes Közgyűlésének az alábbi napirendi pontokat tartalmaznia kell:
a. az MSSZ tevékenységéről szóló szakmai és pénzügyi beszámoló, a közhasznúsági jelentés megvitatása és elfogadása;
b. az MSSZ tárgyévi költségvetésének megállapítása;
c. Ellenőrző Bizottság jelentése;
d. az MSSZ tagjai által beterjesztett javaslatok, amennyiben azokat a közgyűlési meghívó közzétételét követő 8 napon belül írásban benyújtották a Közgyűlést összehívó szervhez vagy személyhez. A kitűzött határidő után, vagy a Szövetség Közgyűlésén beterjesztett javaslatok abban az esetben tárgyalhatók, ha azt a jelenlévő tagok szavazatainak több mint a fele támogatja.”
Két perccel az előző szavazás után Herpai József javaslatára elnök újabb megoldást tett fel szavazásra:
„A napirendet azzal a tartalmi, szóbeli kiegészítéssel terjesztem fel szavazásra, hogy az egyebek napirendi pontban meg fogjuk tárgyalni a most vitatott kérdést, ráadásul az elnökség döntésének a helybenhagyását, vagy visszavonását a Szuperliga táblaszám csökkentésének a tekintetében.”
Két tartózkodás mellett ezt a napirendi javaslatot elfogadta a közgyűlés.
Ezt követően főhajtás és néma megemlékezés következett az elmúlt időszakban elhunyt sakkozók előtt.
Az első napirendi pontban megjelölt elnöki beszámolót azzal egészítette ki az elnök, hogy kiemelte Kristóf Péter aláírásgyűjtésének fontosságát, amelyet felkarolt a szövetség is. Ezután elhangzott egy olyan mondat is a részéről amire többen felhúzták a szemöldöküket a teremben:
„Most legyünk őszinték, az előző kormányzat, akivel tudvalevő, hogy nekem nem volt rossz a kapcsolatom, de gyakorlatilag azt tudtuk elérni az olimpia után, hogy stabilizáljuk az MSSZ működését, azt nem tudtuk elérni, hogy áttörést legyen vagy nagyságrendi előrelépés legyen a sakk finanszírozásában. Én abban bízom, hogy az új kormányzatnál ez elérhető. Ennek az első lépése, úgy tűnik az, hogy kiemelt stratégiai sportággá nyilvánítsuk.”
Ezután az európai sakkunió közelgő tisztújításáról beszélt, ahol egy közös együttműködésnek köszönhetően jobb pozícióba kerüléshez van esélyünk. Majd maradva a pozíció témakörénél az elnök kitért a saját pozíciójára az államigazgatásban, amely kihatással lehet majd a jövő évi tisztújításra is.
Nádasi Tamás kiegészítette a beszámolót azzal, hogy a sakk sportág a Nemzetközi Világjátékok Szövetségének (IWGA) tagja lett.
A következő napirendi pontban méltatták és átadták a Bagonyai Attila-, a Maróczy Géza- és a Barcza Gedeon-díjakat. A Bagonyai Attila-díjat Kosztolánczy Gyula és Mester Gyula, a Barcza Gedeon-díjat Dr. Fleisz János, a Maróczy Géza-díjat Dr. Nagy Ervin kapta. Jogosan szólt a taps a díjazottaknak.
A következő napirendi pontokban az előző évi gazdasági beszámolók és Sipos István főtitkár szakmai beszámolója, majd az idei tervek mind rohamléptékben és egyhangúlag kerültek elfogadásra, hiszen a meghívó mellé csatolt szövegekből és táblázatokból a jelenlévők jól felkészültek előzetesen. 🙂
Eljutott a gyűlés a 7. napirendhez, az NB I. táblaszám csökkentéséhez.
Büntetésből hat mezőt visszalépve ismét a napirendi pontok sorrendjére terelődött a szó. Szerencsére a játékmester éber volt és visszarakta a bábunkat a hetes mezőre.
Herpai József az amatőr és profi sakk kérdését és különbségeit fejtegette, némi alapszabályi megtámasztással (érdekes volt a felvetés). Soós Árpád a táblaszám korlátozása ellen emelt szót, Seres Béla pedig csapatvezetői tapasztalata alapján rávilágított arra, hogy a Szuperliga és az NB I. annyira más „kávéház”, hogy nem tanácsos lentről beleszólni, vagy ha mégis, akkor emeljék fel a legfelsőbb osztályba is a csapatszámot, hogy alakuljon ki versenyhelyzet a szerényebb anyagi helyzetű csapatok között is. Az órák óta tartó ülésen az emlegetett kávé helyett Nádasi Balázs megszólalása következett, amely szerint a bajnoki rendszer átalakításához széles körű egyeztetés és elegendő türelmi idő lenne szükséges. Galyas Miklós is kontrázott és csatlakozott az előtte szólóhoz, majd kijelentette, hogy egy mostani döntés oda vezetne, hogy páran abbahagynák a versenysakkot.
Ezután szóba került a kérdés, hogy elnök felvezetésével ellentétben egyáltalán miért szükséges az NB I professzionizálása? (Ebbe a szóba sokaknak beletört a nyelve az ülésen, de mi elsőre leírtuk helyesen. 🙂 )
Horváth Júlia felszólalásában egyetértett a korábbi hozzászólókkal. Róka Gábor pedig a mielőbbi versenykiírást szorgalmazta. Csonkics Tünde összefoglalta az eddigi ellenérveket, amelyek szerint sem az idő rövidsége, sem az egyeztetés mértéke nem szól a változtatás mellett.
Polyánszky Zoltán elmondta, hogy a Szuperligás változtatás oka az volt, hogy fel kellene emelni a magyar bajnokság színvonalát, mert így inkább az erősebb bajnokságokat fogják választani a játékosok. Majd hozzátette, hogy a bajnokság két legfelsőbb osztálya nem azok számára van elsősorban, akik csak ezeken a megmérettetéseken indulnak. Ezt a véleményt ezután több felszólaló is árnyalta azzal, hogy élethelyzetük miatt sokan nem engedhetik meg a több napos sakkversenyeket maguknak és nekik a versenysakkal a csapatbajnoki rendszer a kapcsolatuk.
Csaba Árpád az átjárhatóság biztosítása érdekében emelt szót, hogy ha a Szuperliga 8 táblás lesz, akkor az átjárhatóság miatt 10 táblás másodosztály kellene. Rávilágított arra is, hogy már most 10 csapat hiányzik a lehetséges maximum létszámból a másod- és harmadosztályban, így a rendszeren meg kell próbálni javítani.
A napirendi pont lezárásával a csökkentés kérdésében 3 igen, 23 nem és 3 tartózkodó szavazat döntöttek az elutasítás mellett.
A 8. napirendi pont a „hazai” és „külföldi” játékosok játékjogának csapatbajnokságra vonatkozó szabályozása volt.
Az elnök a nyitása során elmondta, hogy:
„A nemzeti csapatbajnokságokban olyanok is játszhatnak magyarként, akiknek nem magyar a zászlójuk a FIDE-nél. Ez eltér a többi más sportág gyakorlatától. Nem nagyon látunk más sportágat, ahol a felségjelzése nem magyar és ennek ellenére magyarként vannak nyilvántartva.”
A terv szerint három alternatívát vázolt fel az egybegyűltek számára:
- Csak az számítson magyarnak a bajnokságban, akit a FIDE adatbázisa magyarként tart nyilván és ezzel egy időben növekedjen meg a külföldi játékosok lehetőségének száma a csapatokban.
- Csak az számítson magyarnak a bajnokságban, akit a FIDE adatbázisa magyarként tart nyilván és ezzel egy időben teremtsék meg a külföldi játékosok változatlan száma mellett a határon túli magyarok játéklehetőségét.
- A szabályozás maradjon változatlan.
Horváth Júlia szerint az NB-s csapatokban sok a külföldi és a határon túli magyar. Van, hogy a táblaszámok felét is eléri ez a szám, ami a magyar sakk kárára megy. Arra tett javaslatot, hogy az NB-s csapatoknál maximum 3 olyan játékos ülhessen asztalhoz csapatonként, akik között lehet vendégjátékos, külföldi, vagy határon túli magyar.
Ezután a hozzászólók arról beszéltek, hogy több magyar sakkcsapat földrajzi elhelyezkedése miatt nem tud a hazai saját régiójában elég játékost találni és nekik mennyire fontosak a határontúliak.
Jöttek az újabb felszólalások, de valójában már senki nem tudott olyat mondani a hallgatóságnak, amit valaki ne mondott volna el korábban.
Csaba Árpád ekkor tömören vázolta is a helyzetet, amely szerint akkora a véleménykülönbség a két tábor között, hogy konszenzusos megoldás nem fog születni. Az érvelők egyik fele az eddigi helyzetet akarja továbbra is, a másik a változást. Dönteni kell vagy így, vagy úgy.
Helényi Zoltán a szavazás előtt még arról beszélt, hogy jelenleg 90 olyan magyar játékos van a bajnoki rendszerben, akik nem HUN felségjel alatt játszanak. Az 5000 versenyengedélyhez képest ez az 1-2% elenyésző szám. Emiatt ezen kevesek számát ne korlátozzák tovább, mert valóban van 4-5 olyan csapat, akiknek a csapat kiállítása komoly veszélybe kerülhetne ezáltal.
A hozzászólások elapadtak és elnök feltette szavazásra a kérdést, hogy:
“Ki az, aki egyetért azzal, hogy a közgyűlés döntést hozzon a mai napon ebben a kérdésben?”
9 igen, 18 nem és 2 tartózkodás mellett a közgyűlés úgy döntött, hogy aznap nem dönt ebben a kérdésben. (Aki ebben paradoxont lát, az még nem volt elég fáradt ekkor). A kérdés el lett napolva.
Ezután Horváth Júlia kérésére bekerült a jegyzőkönyvbe, hogy az erőlistákon tüntessék fel a játékosok azon státuszát, hogy vendégjátékosok, külföldiek, vagy éppen kettős állampolgárok.
A napirendek sorában ekkor jutott el az egyebek ponthoz az ülés és megérkeztünk a Szuperligás táblacsökkentés kérdéséhez.
Nádasi Tamás kitért arra, hogy miután az NB I-ben maradt minden változatlan, így különösen rossz lenne a táblacsökkentés a Szuperligában.
Csaba Árpád emlékeztette az egybegyűlteket, hogy az egyebek napirendi pontba “csempészett” témában döntést hozni nem lehet. Majd kiemelte, hogy a kérdésben annak kellene döntenie, akiknek érintettsége van a professzionális témában.
Seres Béla is megerősítette, hogy döntsenek az érintettek és ha majd feljut ide egy csapat, akkor neki kell alkalmazkodnia a kialakult helyzethez. Csaba Árpád ezután elmondta szakmai érveit a benyújtott változtatási csomag mellett. A kidolgozott javaslatok együttesen nyíltabbá tennék a versenyt a Szuperligában, ahol a színvonal emelése mellett a gyengébb csapatok esélyeit is növelnék.
Csonkics Tünde nem a változtatás ellen emelt szót, hanem a döntés megszületésének körülményei és a gyors bevezetése ellen.
Az elnök a mundér becsületét megvédve ezután elmondta, hogy 2026. február 13-án az elnökség meghozta a döntést a munkacsoportról, tehát lett volna lehetőség észrevételt tenni a tagokra, ami nem történt meg, sőt volt nagykanizsai jelölt a csoportmunkára, aki arra hivatkozva utasította el ezt a felkérést, hogy az érintettség okán a pártatlansága megkérdőjelezhető lenne.
az említett elnökségi jegyzőkönyv szerint
Csonkics Tünde azzal válaszolt, hogy nem derült ki korábban, hogy a munkacsoport álláspontja gyakorlatilag döntés lesz.
Ezután többen még a csapatpont-számítás fontossága mellett érveltek a táblapontokkal szemben, ami már közvetlenül nem tartozott a megbeszélt témához, de a jegyzőkönyvbe bekerült.
A vita végén az elnök feltette a kérdést:
“Ki az, aki egyetért az elnökség döntésével, miszerint a Szuperligában a következő idénytől 10 helyett 8 táblán folyjon a játék? Kérem, hogy aki egyetért ezzel a döntéssel, tegye föl a kezét.”
4 igen, 8 nem és 12 tartózkodással fejezte ki a többség az egyet nem értését, így az elnökség döntését ebben a kérdésben a közgyűlés nem hagyta jóvá.
Levezetésként Barna Nándor beszámolt arról, hogy Heves városában elkészült a sakkmúzeum és hamarosan megnyitnak egy versennyel, de addig is várják a felajánlásokat.
Nádasi Tamás meghívta a tagságot a nagykanizsai sakkversenyre, amelyre már 18 országból van jelentkező.
A több mint négy órán át tartó közgyűlés vége felé egyre több üres hely lett a teremben. Az ottmaradottak közül ki csalódottabban, ki elégedettebben, de a többség kimerülten vette tudomásul, amikor az elnök végül bezárta a közgyűlést.
Tanulságok?
