… amíg a DVTK bajnok nem lesz – Interjú Dr. Mátyás Imrével, a DVTK szakosztályának vezetőjével

Közeledik a bajnokság folytatása. Februárban már ellátogattunk egy NB I-es csapathoz Szombathelyre, ezúttal Diósgyőr volt a célpont. Dr. Mátyás Imre válaszolt kérdéseinkre az egyesülettel, szakosztállyal és a problémáikkal kapcsolatban.

Patinás egyesület a DVTK, a Diósgyőr nevét sok sportágban ismerik. Milyen a klub helyzete?

A DVTK a rendszerváltásig más nagyegyesületekhez hasonló módon épült fel, az anyaegyesület szervezete alatt 15-20 különböző szakosztály működött. A rendszerváltás után sorra jöttek a gazdasági problémák, és a szakosztályok a források megszerzésének és felhasználásának optimalizálása érdekében kiváltak, önállósodtak. 2013-2014 környékén felvetődött, hogy vissza kellene alakítani a működést és újra a DVTK égisze alá gyűjteni a különböző sportágakat. Akkoriban is a labdarúgás volt a legfontosabb szakosztály, ezt követte a kosárlabda, majd harmadik helyen a sakk csatlakozott a DVTK-hoz. Jelen pillanatban is úgy érzem, hogy kiemelt helyen kezelnek minket a 20 szakosztály között, amire prudens működésünkkel és eredményeinkkel igyekszünk is rászolgálni. A szakosztályok költségvetése és gazdálkodása egymástól teljesen független. Csapatunknak a DVTK-n kívül is vannak olyan szponzorai, akik mögöttünk állnak és támogatnak, ennek ellenére nem igénylik a nyilvánosságot. Ők jellemzően az én kapcsolati hálómból kerültek ki.

Két ezüstérem után, tavaly majdnem a dobogó legfelső fokáig jutottatok.

Igen, hajszálon múlott. A tavalyi szezonban rögtön az első fordulóban összecsaptunk legnagyobb riválisunkkal, a Nagykanizsával. Emlékezetes meccsen sikerült megvernünk őket. Akkor három csapat emelkedett ki a mezőnyből, így ezután már csak egy igazán nehéz ellenfelünk akadt, a Paks együttese. Ellenük már egy döntetlen is bajnoki címet jelentett volna, de, sajnos, több balszerencsés eseményt miatt 6.5-5.5-re kikaptunk. A rendezési hiányosságokról már nem szeretnék beszélni, azt a részét lezártuk a dolgoknak, azonban a versenybírói tevékenység rémálmaiban még eszembe jut néha. A versenybíró úrnak többszöri próbálkozás után sem sikerült jól beállítani sakkórákat az első táblán, ahol két szupernagymester, Almási Zoli és Pentala Harikrishna játszott. Már érlelődött a botrány, amikor odalépett hozzám a versenybíró, hogy a legutóbbi óraállításnál elfelejtette beállítani a bónuszidőt. De semmi baj, mert megfigyelte, hogy azóta 14-et léptek és így hozzáad mindkét játékos idejéhez 7-7 percet. Mindezt a legkiélezettebb, kritikus állásban. Ezután odament az éppen elmélyülten gondolkodó Almási Zolihoz, hogy ne haragudjon, most megállítja az órát. Szürreális élmény volt. A meccset megóvtuk, de azt elutasították. Érdekérvényesítés terén még lenne hová fejlődnünk. A versenybíróval kapcsolatos szankciókról hivatalos tájékoztatást nem kaptunk, de bízom abban, hogy soha többet nem bíráskodhat sakkmérkőzésen. A paksi vereség ellenére még volt esélyünk a bajnoki címre, az utolsó forduló előtt 3 táblapont volt a Nagykanizsa előnye, de nem sikerült másodszor is csodát tennünk. Nem vagyok emiatt szomorú, kis csalódottság maradt bennem csupán, de azt megígérhetem, hogy addig nem szállok ki a magyar sakkozásból, amíg a DVTK nem lesz bajnok.

Az idei bajnokságban jelen pillanatban a 4. helyen állunk, de van még esélyünk a bronzéremre. Helyesebben csak lenne, hiszen a koronavírussal kapcsolatos beutazási intézkedések lehetetlenné teszik a külföldi nagymestereink szerepeltetését. A mi csapatunk még megérzi három 2650 ÉLŐ-pont körüli nagymester hiányát. Ezt a vis maior helyzetet már többször jeleztem a sakkszövetségnek, de úgy tűnik, nem sikerült elérni az ingerküszöbüket. Álláspontom szerint a bajnokság hátralévő fordulóit ebben a helyzetben nem szabad lejátszani, mert nem egyenlőek a feltételek. Az úgy nem működik, hogy egyes csapatokban játszhatnak külföldiek, míg más csapatokban nem. Az ugyanis, hogy melyik klubnak honnan vannak légiósai, jellemzően a földrajzi elhelyezkedésétől függ. Az ukrán, a román és a szerb játékosok jelenleg nem tudnak játszani, de a horvát, szlovén, osztrák, szlovák és cseh légiósok igen. Ez az egyesületektől függetlenül, kormánydöntés alapján kialakult helyzet annyira torzítja az az esélyegyenlőség és az igazságosság elvét, hogy álláspontom szerint sem az NB I, sem az NB I/B hátralévő fordulóit nem lehetne lejátszani. A sakkszövetség elnöksége kiadott egy közleményt, amiben, hihetetlen módon, nem vesznek tudomást a problémáról. A Nagykanizsa, Haladás vagy az MTK erősebben állhat ki, mert nekik zöld országból vannak játékosaik, míg a Paks, Makó és DVTK piros besorolású országból érkező játékosait be se engedik az országba? A Makó például emiatt essen ki? Nonszensz. Átgondolta ezt valaki az elnökségben? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy nem. De az én világomban, szakmámból is adódóan, minden döntésnek van indoka és jogi következménye.

A keretetekben hét olyan külföldi nagymester is van, akik még ebben a szezonban nem ültek asztalhoz nálatok.

Az, hogy mikor melyik légiós játszik sok mindentől függ. Nekünk nagy megtiszteltetés, hogy TOP 100-as nagymesterek szívesen játszanak a csapatunkban. A játékuk sok mindentől függ, elsődlegesen attól, hogy abban az időpontban, amikor a bajnoki forduló van, ráérnek-e. Ehhez azt kell tudni, hogy a nagymesterek programja általában 4-6 hónapra előre rögzített. A szezon sorsolása után sok hónapra kell előre terveznem, hogy egyes táblákon, mikor, mennyire nehéz mérkőzések várhatók, ki jobb világossal, ki tud nyerni sötéttel is, mennyi kockázatot kell vállalnunk és kiket ültethetünk majd le. Mindezt összhangba kell hozni a pénzügyi lehetőségeinkkel. Ha már a légiósoknál tartunk, akkor megjegyzem, hogy nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy tavaly sikerült leigazolnunk a sakkozás élő legendáját, Vasyl Ivanchukot. Biztos vagyok benne, hogy a jelenléte, játéka, a meccs utáni elemzése sok sakkozónak okozott maradandó élményt.

Idén is szóba került az NB I átalakítása. Lennének ötleteid? Örülnél ennek?

Ez attól függ, hogy csapatvezetői szempontból vagy a játékosok szempontjából nézem. Látni kell, hogy szinte sehol máshol nincs Európában olyan bajnokság, ahol csapatonként 12 táblán megy a játék. Inkább 8, de van, ahol csak 6 táblás lebonyolítás van. (Cikkünkkel egyidőben készítettünk egy kis kitekintést más országok lebonyolítási rendszereiről. A cikk itt elérhető. – SakkMező) Már 2017-ben is felvetődött nálunk, hogy a táblaszámot csökkenteni kell, de akkor az egyesületek ezt végül megvétózták. Szerintem maximum 3 éven belül a táblaszám csökkentése elkerülhetetlen lesz. A szakosztályok, csapatvezetők gazdálkodási szempontjából ez azért lenne jó, mert nem 12 játékos költségeit kellene fizetni egy-egy fordulóban. A másik oldalon, a játékosok viszont nem örülnének, mert sokan közülük kiszorulnának jelenlegi osztályukból és csak alacsonyabb osztályban kapnának lehetőséget a bizonyításra. Ez a dominó elv átrendezné a mezőnyt.
Van egy olyan felvetés most, hogy az NB I fölé vezessünk be egy Szuper Liga vagy Extra Liga elnevezésű osztályt és ezen kívül megmaradna a mostani struktúra. Ez azt jelentené, hogy bejön plusz egy osztály, amelyik fel tudná venni azokat a játékosokat, akik a táblacsökkentés miatt kiszorulnának.
Amit én feltétlenül szeretnék, már többször javasoltam, de eddig mindig megvétóztak, hogy ne húzódjon így el a bajnokság. A profi játékosoknak (értve ezalatt a 2550, de inkább 2600 feletti szintet), nagyon sok játéklehetősége van. Pont az ő érdeküket szem előtt tartva a bajnokság lebonyolítási struktúrájához is hozzá kellene nyúlni. Nálunk annyi fejlődés történt már, hogy a 2016/17-es szezonban volt egy dupla forduló, azóta pedig minden bajnokságban 2 dupla forduló is van, de szerintem további változtatások szükségesek.
Sok országban,(pl. Romániában, Spanyolországban, Görögországban) úgy zajlik az első osztályú csapatbajnokság, hogy 7-10 napra odahívnak mindenkit, lejátsszák az összes fordulót, akkor és ott eldől minden. Mint egy nagy torna. Nálunk szerintem ez még korai, bár rendkívül költséghatékony lenne. Én azt szeretném, ha 3×3 forduló lenne egy szezonban, egy forduló februárban, egy májusban, egy pedig ősszel. Így 3 alkalom elég lenne a 9 forduló lejátszására. Vannak viszont csapatvezetők, akik úgy vélik, hogy ez nem jó, mert akkor esetleg saját városukban nem tudnák adott szezonban a sakkcsapatukat bemutatni a szponzoraiknak, támogatóiknak. Ilyen szempontok is vannak, itt érvek és ellenérvek ütköznek, akkor is, ha változtatunk, akkor is, ha nem.

2019. novemberében az elnökség jegyzőkönyvbe foglalta a csapatbajnoki rendszer átalakítása ügyében, hogy:”Prioritások meghatározása (scope rögzítése) szükséges a közeljövőben, NB1-es csapatvezetőknek ki kell küldeni véleményezésre.”. Te kaptál megkeresést ebben az ügyben?

Igen, volt egy kérdőív, aminek az eredményeit GM Ács Péter dolgozta fel. Egyelőre itt tartunk, érdemi javaslat még nem született.

Két csapatotok küzd jelenleg a dobogóért a hazai két legmagasabb osztályban. Nehéz helyzet ez?

Nehéz bizony, mert az NB I/B összeállítása az NB I-től függ. Az NB I vége és az NBI/B eleje ugyanis nagyjából kompatibilis ezen a szinten. Ha erősebb az NB I, akkor a csapatunknak nem kell feljátszani, és erősebb az NB I/B is, ha azonban tartalékosabb az NB I., akkor ezt megérzi a második csapatunk is. Egyszerre két fronton kell helytállnunk és megosztani az erőnket, de én szeretem a versenyt, a játékosok is élvezik, ezért csináljuk ezt az egészet. Az NB I/B-s csapatunk nagyon derekasan küzd, megérdemelnék, hogy megvédjék a tavaly újoncként megszerzett bronzérmüket.

Októberre tolódott az átigazolási időszak, vannak már terveitek?

Mindenképpen. Elég sok játékossal beszéltem még a járványhelyzet előtt, akikkel abban maradtunk, hogy ha lezajlik az idei bajnokság, akkor tovább egyeztetünk. A célunk a következő szezonban is az, hogy megnyerjük a bajnokságot. Ennek a megvalósításához sok igazolásra nincs szükségünk, de 2-3 játékost szeretnék. A csapatunk egyre vonzóbb a játékosok számára, fiatalosak vagyunk, nagyon jó közösséget alkotunk, minden ígéretünknek eleget teszünk. Szerintem, nem lesz gond az erősítésekkel.

Hogyan álltok utánpótlás szinten?

Mi vagyunk a második legnagyobb létszámú sakkszakosztály az országban, és ez kötelez is a színvonalas utánpótlás-nevelésre. 2017-ben teljesen új szempontok szerint kezdtük el az ifjúsági nevelésünket, és azt hiszem, hogy elég jó úton járunk az építkezésben. Zámbó Zoltán FIDE mester edzőnknek nagy szerepe van ebben, kiváló munkát végez. A 10-12 évesek szintjén már jönnek az eredmények, és ahogyan a gyerekek nőnek, reményeim szerint úgy fogunk majd egyre komolyabb sikereket elérni a felsőbb korcsoportokban is.
Nemrég volt egy nyári ifjúsági sakktáborunk, amelyiken 17 gyerek vett részt, köztük 8 kislány. Próbálunk fokozottan odafigyelni a lányokra, mert általános tendencia, hogy 12-13 éves koruk környékén elfordulnak a sakktól, sokan abba is hagyják, bármilyen lelkesek is voltak korábban. Erre most külön hangsúlyt fektetünk, és úgy próbálunk velük foglalkozni, hogy a játékszeretetet és a szenvedélyt a lehető leghosszabb ideig fenntartsuk bennük. A programunkban szereplő kislányok lassan elérik a kritikus pontot. Bízom abban, hogy amikor majd 3 év múlva visszatérünk erre a beszélgetésre, akkor elmondhatjuk, hogy ők a legjobbak a korosztályukban.

A szakosztályon belül kiemelnél neveket, akik példamutatóak?

Minden játékosomra büszke vagyok, mert látom, hogy ha a DVTK színeiben asztalhoz ülnek, a maximumot akarják nyújtani. De ha mindenképpen nevesíteni kell, akkor 2 fiatalemberről szólnék. Az egyik Korpa Bence nagymester, aki 2014 óta az első csapatunkban játszik, és az eltelt 6 év alatt egyetlen bajnoki mérkőzést sem hagyott ki, minden meccsen asztalhoz ült.
A másik Neugebauer Martin IM, aki szintén a legelején, 15 évesen kerül hozzánk. Ő, egy nagymesteri cím küszöbén álló ungvári sakkozó, és eddig a DVTK színeiben lejátszott 34 meccsén egyszer sem kapott ki! 22 játszmát nyert és 12 döntetlent játszott. Külön öröm számunkra, hogy pár hete magyar állampolgár lett.
Kettőjüket emeltem ki külön, de természetesen mindenkire büszkék vagyunk, aki nálunk játszanak vagy játszottak, és erőfeszítéseket tesznek szakosztályunk sikereiért.

Többször szóba hoztad a szövetséget. Milyen a kapcsolatod velük?

Jelen pillanatban baráti semleges. Ez nem mindig volt így, voltak elég viharos időszakok a múltban, még 2016 tájékán. Különböző jogi álláspontot képviseltünk kérdésekben, és a véleménykülönbséget fel kellett oldani. Elmondhatom, hogy végül a mi álláspontunk érvényesült. 2019-ben választották meg az új elnökséget, amihez nagy reményeket fűztünk, és abban bíztunk, hogy gyökeres változások és új szemléletmód lesz a vezetésben. Ez még, sajnos, nem következett be, tudjuk ezt be a vírus körüli káosznak. Nagyon bízom benne, hogy hamarosan valódi változásokat fogunk látni, és elindulnak a nélkülözhetetlen pozitív folyamatok.
A legsürgetőbb kérdés az ifjúsági sakkozás helyzetének rendbetétele. Javasoltam, hogy az érintett fiataloknak ne legyen versenyengedély-díja, vagy ha kell, hogy legyen, akkor az egy jelképes összeg legyen, 1000 forint. Így növelhetnénk az igazolt gyerekek létszámát. Választ még nem kaptam. Sok szakosztálynak gondot jelent a 4.000.- Ft-os versenyengedély kifizetése. A mi esetünkben, kb 80 igazolt játékossal számolva, csak az éves versenyengedély díjra 320.000.-Ft-ot fizetünk a sakkszövetségnek. Ezt mi nem hárítjuk át a játékosokra, kifizeti a DVTK, de sajnos vannak olyan egyesületek, ahol ezt nem, vagy csak nehezen tudják kigazdálkodni.
Az is fontos lenne, hogy az ifjúsági versenyeken a nevezési díjak ne szálljanak el. Most lesz a korcsoportos OB Tapolcán, ahol 8.000 Ft a nevezési díj. Ehhez jön még az utazás, szállás, étkezés. A kisgyerekekhez kell szülői kíséret, és ha van testvér, akkor rendszerint őt is vinni kell. Ez már százezres tétel. Kérdem én, hogy hány család engedhet meg ma Magyarországon évi 2-3-4 ilyen versenyt magának? Ha pedig a válasz az, hogy nagyon kevés, hogyan akarjuk fejleszteni az ifjúsági sakkot, aminek lelke a versenyeztetés? Nem kéne itt központi beavatkozás?
Álláspontom szerint a sakkszövetség feladata az, hogy ifjúsági szinten mindenki számára hozzáférhetővé tegyék a versenyeket és támogassák az edzéseket is. Ne csak a jómódú szülők gyerekeinek a privilégiuma legyen a sakkozás. A DVTK minden ifjúsági játékosának kifizeti a nevezési díjat minden versenyre, de ez még édeskevés, hiszen a többi költségbe ritkán tudunk segíteni.
Ma Magyarországon a sakk nem mindenki számára egyenlő mértékben hozzáférhető, és a sakkszövetség feladata lenne, hogy ezeket a különbségeket csillapítsa, és lehetővé tegye, hogy a szegényebb, de tehetséges gyerekek is lehetőséghez jussanak úgy az edzés, mint a versenyeztetés területén. Vajon miért van a sakkszövetség, ha nem azért, hogy pénzt pumpáljon a sportágba?