Osztrák válogatottság és jogi egyetem – Interjú Horváth Dominikkal

Horváth Dominikkal, a 19 éves nemzetközi sakkmesterrel beszélgettünk eddigi pályájáról, hétköznapjairól, terveiről és persze a közelgő sakklolimpiáról.

Dominik, ha jól tudjuk nemrég érettségiztél, hogyan sikerült?

Az érettségi jegyeim nagyon jók lettek. Ausztriában az érettségihez egy szakdolgozatot is kell írni egy általunk választott témakörben. Mivel engem nagyon érdekel a pszichológia, ezért nemcsak ez volt a választott tantárgyam az érettségin, de a dolgozatomat is a sakkpszichológia témaköréből írtam. A dolgozatom címe: Fizikai és pszichikai terheltség a sakkban. A dolgozatomnak fontos része volt még a motiváció kérdése is. Jólesett, hogy az értékeléskor az iskola vezetése külön kiemelte a dolgozatomat.

Az iskolai évek alatt magántanuló voltál?

Ausztriában is van ilyen lehetöség, de a szüleimmel más utat választottunk. Amit a sakkban elértem, azt rendes iskolábajárás mellett értem el.

Hogyan kezdtél sakkozni? A szüleid talán sakkoztak?

Nem, ők nem sakkoztak. Én is úszni kezdtem először és 8 éves voltam, amikor felújítás miatt pár hónapra bezárták az uszodát. Pont ebben az időben kezdődött az általános iskolában egy sakktanfolyam. Tudom, hogy ez a 8 éves kor ma már idősnek számít, mert sokan már az óvodában elkezdenek sakkozni. Én októberben kezdtem el sakkozni és a téli szünetben életem első versenyét, a Burgenlandi Bajnokságot meg is nyertem. Ezután kezdtem napi szinten edzeni, és az igazán nagy siker 9 évesen, 2013-ban jött, amikor megnyertem a Bécsi Opent. Előzetesen a 225 versenyzőből a 101. helyen álltam a rangsorban, a B csoportban. Onnan lettem első úgy, hogy a verseny alatt egyszer sem kaptam ki. Ez egy hatalmas siker volt, amit a média is nagyon felkapott, hiszen egy 9 éves gyermek megnyerte a nagy nemzetközi verseny második csoportját, ahová 40 országból érkeztek sakkozók.

A nagy siker után kezdtem el Galyas Miklóssal edzeni, aki mai napig edzőpartneri szerepben van jelen az életemben, sok hasznos tanáccsal és javaslattal. Éveken keresztül edzettem Ribli Zoltán nagymesterrel, akinek szintén nagyon sok mindent köszönhetek. Kettejük munkája nélkül a sakkom nem tartana itt, ahol tart.

Pár évvel később, 2016-ban, 12 évesen én lettem a legfiatalabb osztrák FIDE mester és 2018-ban szintén a legfiatalabb Nemzetközi Mestere lettem Ausztriának. Az U18-at most már elhagytam, így jelenleg U20-as korosztályban játszom és szeretnék nagymester lenni. Tavaly, Izlandon, az Európa-Bajnokságon sikerült megszereznem az első normámat és már Élő-pontban sem sok hiányzik a 2500 ponthoz. Jelenleg az indiai olimpiára készülök, ahol az osztrák válogatottnak leszek a tagja.

Hogyan készülsz erre a komoly megmérettetésre?

Természetesen napi szinten edzek, és készülök az ellenfelekre. Nagyon örülök a lehetőségnek, hogy az olimpiai csapatban játszhatok. Az osztrák csapattal közösen a verseny előtt 1 hetes edzőtáborban készülünk az olimpiára.

Mit vársz az olimpiától? Mivel lennél elégedett?

Ausztria a 34. helyen indul a ranglistán. Minden eredmény, ami ennél jobb, sikernek számít. Én próbálom majd az eredményből kivenni a részemet és erős játékosok ellen is jól szerepelni. Bízom benne, hogy lesz majd lehetőségem sok partit játszani.

A hétköznapok során mit csinálsz, amikor nem sakkozol?

Évek óta pingpongozom egy klubban, minden szerdán. Másra az iskola és a sakk mellett idáig nem volt időm. Természetesen a barátokkal is szeretek találkozni, társaságkedvelő vagyok. Szerencsére sok magyar sakkozó barátom is van.

Magyarországon Nagykanizsán (Tuxera Aquaprofit Nagykanizsai Sakk Klub), Ausztriában az SV Pamhagennél játszol a nemzeti csapatbajnokságokban.

Kettős állampolgár vagyok. 4 évig én voltam Nagykanizsa ifi játékosa, és továbbra is ott játszom, és még remélem sokáig tudom majd ezt a csapatot erősíteni. Ausztriában nemrégen igazoltam át az SV Pamhagen csapatából a SK Fürstenfeld/TSV Hartberg csapatához, ahol majd Berkes Ferenc, Korpa Bence, Nagy Gábor és Márkus Róbert is csapattársam lesz.

Ha már ennél a témánál vagyunk, mit szólsz ahhoz, hogy úgy néz ki, Rapport Richárd román színekben folytatja tovább a sakkozást?

Ez nagyon kényes téma. Nyilván én sem örülök ennek, de szerintem rajtam kívül még nagyon sokan vannak ezzel így, hiszen jelenleg Rapport Richárd a legjobb magyar sakkozó. Azzal, hogy országot vált, elszáll hosszú időre annak az esélye, hogy magyar világbajnok lehessen.

Egyébként egyszer már nekem is volt lehetőségem Rapport Richárddal játszani és annak ellenére, hogy kikaptam, nagyon örültem, hogy összekerültem vele.

Az osztrák szövetség támogatásával te elégedett vagy?

Igen, az Osztrák Sakszövetség támogatja az edzéseket Markus Raggerrel és Rainer Buhmannal. Ezen felül nemzetközi versenyekre is kapok támogatást.

Magyarországon nagyon hiányzik az olyan rangos sakkverseny, mint amilyen a Tavaszi Fesztivál volt. Nálatok jobb ezen a téren a helyzet?

Ismerem jól a Tavaszi Fesztivál sakkversenyeit, én magam is játszottam ott többször, ráadásul 2018-ban ott szereztem meg az nemzetküzi mesteri címemet is. Sajnos, évek óta nem rendezik meg Magyarországon ezt a versenyt. Ausztriában sincsenek igazán nagy versenyek. Magyarországon még komoly verseny volt a nyílt Magyar Bajnokság Zalakaroson, ahol szintén szívesen játszottam, vagy az Aranytíz Nemzetközi Mesterverseny, amin minden évben részt vettem, de, sajnos, idén nem tudtam ezen játszani.

Volt nálad hullámvölgy a sakkozásban?

Olyan soha nem volt, hogy abba akartam volna hagyni. Nekem a sakk az életem! A kedvencem a klasszikus sakk, de ennek ellenére 2019-ben az U16-os korosztályban blitzben világbajnok lettem.

Ez nagyon idálisan hangzik. A kudarcot hogyan viseled?

Eleinte nagyon nehezen viseltem azt, ha kikaptam. Ma már tudom ezt megfelelően kezelni, bár kikapni továbbra sem szeretek és – talán pont ezért- a nem jól sikerült partik elemzésével sokkal több időt töltök, mint azokkal, amelyeket megnyertem. Úgy gondolom inkább azokat a partikat kell részletesen megnézni, ahol hibák történtek.

Szerinted milyen a jó élsakkozó?

Ez nehéz kérdés. Ha klasszikus sakkozóra gondolunk, akkor azt mondom, hogy az olyan ember, aki leül a táblához és képes mindent kizárni maga körül. Fontos az önuralom, hogy jól tudja kontrollálni az érzéseit, akár a sakkpartik közben, de még azok után is. Parti közben nem mindig passzol minden, vannak szituációk, amikor nem az történik a táblán, amire számítasz, amit szeretnél, és akkor nagyon fontos, hogy hogyan viseled ezt, hogyan reagálsz rá. A parti után pedig el kell engedni, ami a táblán zajlott, mert rá kell készülni a következő partira. Képesnek kell lenni arra, hogy továbblépj egy-egy vesztes parti után, mert a koncentrációd kárára megy, ha nem így teszel. Ez a mentális tulajdonság megkülönbözteti a jó sakkozót a rossztól.

Hogyan viseled a felkészülés montonitását?

Részemről a felkészülés nem monoton, mert minden ellenfél más, és így a készülések is változatosak. Számomra a monotonitás inkább azt jelenti, hogy unalmas valami. A parti közben egy adott állás azért sem monoton számomra, mert sokszor máshogy alakul, mint azt a készülés során vártam. Rám jellemző, hogy parti közben fel szoktam állni, kicsit megnézek más állásokat másik asztaloknál és gondolkodom azokon is. Szeretem az izgalmas állásokat.

Érettségi után hogyan tovább a hétköznapi életben?

Természetesen a sakk továbbra is az életem középpontjában marad. Szeptembertől kezdek egy jogi egyetemet, ami online oktatásra épül. Így meg lesz a lehetőségem arra, hogy mellette a sakkal is tudjak komolyan foglalkozni, és egy-egy versenyre is elutazhassak.
Úgy érzem, még sok levegő van fölfelé.

Sok sikert kívánunk a terveid megvalósulásához az iskolában és a sakktáblák mellett is!